Századok – 1969
A Történelmi Társulat és a századok múltjából - Glatz Ferenc: Klebelsberg tudománypolitikai programja és a magyar történettudomány 1176/V–VI
KLEBELSBERG ÉS A MAGYAR TÖRTÉNETTUDOMÁNY 1195 hogyan próbált a társadalmi és az állami anyagi erőforrásokra támaszkodni, s előteremteni a nagy tudományos tervekhez szükséges összegeket. Annál is inkább meg kell ezt tenni, mert az eddig elmondottakon túl is fontos oldalát világítja meg a klebelsbergi programnak, érdekes adalékot ad jellege körvonalazásához. Mivel a Történelmi Társulat társadalmi alapon szerveződő egyesület volt, az államtól csak igen kevés dotációt kapott," a Társulat keretében a pénzszerzési lehetőség az évdíjas, rendes tagok számának gyarapítása, az alapító tagok, vagy pedig a nagyobb összeget jelentő alapítványok révén kínálkozott. Az első alig-alig jelenthetett valamit, sokkal inkább az alapító tagok beszervezése. A Társulat anyagi bázisának jelentősebb részét épp az általuk befizetett összegek és a nagyobb alapítványok képezték. Az ezek gyarapításában rejlő lehetőségeket már felismerte a világháború idején a Társulat elnöke, Thallóczy Lajos is. Amikor a Társulat élére került, azt elsősorban az anyagi nehézségek — és tegyük hozzá: az érdeklődés hiánya — miatt az elhalás veszélye fenyegette. Az igen nagy tekintélynek örvendő bécsi történész-politikus, kihasználva hatalmas ismeretségi körét és udvari kapcsolatait, 2 év alatt magasrangú és nagypónzű embereket szervezett be alapítóul a Társulatba. Csak néhány példára szeretnénk utalni: 1915-ben lesz tag az öreg császár (4000K.) s az uralkodó család több tagja (Jenő főhg. — 400 K.; Ferenc Salvator főhg. — 400 K.; Károly Ferenc József főhg. — 600 K), Lipót bajor király (500 K.),100 majd Thallóczy ajánlja alapítóul Frigyes főherceget (1000 K.) s a bécsi politikai élet olyan ismert alakjait, mint báró Conrad von Hötzendorfot (200 K.), von Tschirschky-Bögendorff bécsi német követet; sőt 1916 májusában a Történelmi Társulat tagja lesz II. Vilmos német császár is.101 Az előkelő alapítók a Társulat számára a jelentős pénzösszegek mellett a társadalmi rangot, az elismerést is jelentették. Ugyanakkor a Monarchia vezetésében jelentős szerepet vivő és közismert közéleti személyek belépése maga után vonta a hazai arisztokrácia, egyes esetekben intézmények, vármegyék belépését, alapítványait is.10 2 Klebelsbergnek elnöksége kezdeti szakaszán a nagy tervek megvalósításához hatalmas összegeket kellett alapítványok révén előteremtenie. Mint arról már szóltunk, a világháború alatt s a 20-as évek elején a nyomdatermékek előállítási költségei igen gyorsan emelkedtek s többezer koronás alapítvány egy-egy kötetre, néhány héttel később már csak egy-két ív költségeit fedezte. Mindenesetre Klebelsberg vállalta a versenyfutást a pénzromlással, a kiadási költségek emelkedésével. A Társulat világháború utáni működésében így a mecénások szervezése jelenti az egyik fő feladatot. Kik voltak ezek a mecénások? Először a magyar arisztokráciáról kell szólni, illetve az arisztokrácia egy szűkebb, a tudománypártolásra hajlamos részéről. A Társulat történetében az arisztokrácia az első félévszázadban mindenütt megtalálható. Elnöki tisztséget viselnek,10 3 „történelmi nevükkel" is emelve a Társulat „fényét", esetleg maguk is tevékenykednek műkedvelő historikusként. Levéltáraik „átbúvárlása" a Társulat vidéki vándorgyűléseinek gyakori programja (az 1869. évi vándorgyűlésen még meg is fogalmazzák, hogy városi levéltárakét nem fognak böngészni, hanem főként nemesi irattárakat),10 4 kiadatják családjuk levéltárát — mely történeti szerepükről, nagyságukról tanúskodik (Telekiek, Zichyek) — ezzel is „anyagi áldozatokat" hozva a történetírásért, munkát adva egy-egy historikusnak. Számukra a Társulat azzal, hogy „történelmi", a történelemmel foglalkozik, azt is jelenti, hogy az ő történetükkel, az ő családjaik történetével foglalkozik. S a nemesi történetfelfogás — bárhogy is szétválik a köznemesség külön „köznemesi tudata" az arisztokráciától — valóban ennek szellemében kutatta a magyar históriát . . . Szereplésük, ottlétük a társulati életben, mutatója annak a kiemelt, társadalmi-politikai szerepnek, melyet a magyar arisztokrácia hagyományosan játszott az Osztrák-Magyar Monarchia politikai életében. — A vesztes háború után ez a közéleti súly kétségtelenül óriásit csökkent, s a számukra kínálkozó szerepkör is — különösen a királypuccsok után — összezsugorodott. Birtokuk, gazdagságuk is megcsappant, s noha a politikai élet vezetésében továbbra is ott vannak, erre már inkább csak az előretörő középosztályokkal szembeni politikai tapasztaltságban való előnyük segíti őket. S ez a változás érezteti "A költségvetés állandó évi hiányát 1911-től a VKM-től és a Fővárostól kapott 2000 - 2000 koronával Igyekeztek megszüntetni. Ezen kívül a Társulat más állami dotálásban nem részesült. (Századok, 1911. 743. 1., vő. Lukinieh Imre: i. m. 108. 1.) '"Századok, 1918. 323. 1. 1,1 Századok, 1918. 425. 1., 558. 1. 10! Erre: a Századok 1915, 1918. évfolyamaiban a Társulat választmányi üléseiről készült jegyzőkönyvek. 101 Vö. Ember Győző: i.m. 1167. 1. '"•Az 1869. V. 29-ig választmányi ülés anyagaiból idézi Lukinieh Imre; I.m. 33. 1. 17*
