Századok – 1969
A Történelmi Társulat és a századok múltjából - Glatz Ferenc: Klebelsberg tudománypolitikai programja és a magyar történettudomány 1176/V–VI
KLEBELSBERG ÉS A SI AG Y AH TÖRTÉNETTUDOMÁNY 1189 a, tudományos félgyártmányok előállításához kívántatik meg számos szorgalmas kéz, sok, a munka tömegétől vissza nem rettenő friss, fiatal erő. A tudományos munkáknak mennyiségileg túlnyomó része nem a lángész, hanem a szorgalmas kezek produktuma."47 De nézzük, milyen következtetések származnak a tudományfejlődés e felfogásából, a történettudományos kutatás szervezettségére vonatkozóan? A szervezettség legmechanikusabb része, alapeleme: a kutató erők egyszerű összegezése; tíz levéltáros sokkal több anyagot tud átnézni, mint egy. Illetve, a nagy, hatalmas forrásanyagot — az egy témára vonatkozó, szerteágazó forrásanyagot — csakis „összehangolt, közös program alapján dolgozó historikusok" tárhatják fel — mondja. Ahogy a természettudósok végigjárják a világot, s átadják egymásnak tapasztalataikat, úgy a történészek végigjárják Európa levéltárait, s a kutatott korszakra — Magyarország újabbkori történetére — vonatkozó anyagokat összegyűjtik, hogy a „korszak története ne egyoldalii forrásból és hézagos adatokból, hanem minél teljesebb anyagból legyen megépíthető."48 Az így létrejövő nagy forráskiadások tervét csekólyszámú embernek kell megkonstruálnia, véghezvinni azonban csak nagyobbszámú fiatal kutatóval lehet (1921).4 9 S a hazai társadalomtudományok történetében, a forrásanyag minél szélesebb feltárásának igényéből kiindulva fogalmazza meg Klebelsberg először a tudományágon belüli tervszerűség, sőt irányítottság szükségét. Nemcsak nagy feladatokra vállalkozott munkatársak tevékenységének összehangolása miatt van erre szükség, hanem azért is, hogy a történelmi kutatásban a hézagokat ki lehessen tölteni. A történelem eddig nem tárgyalt „fehér foltjai"-nak felkutatását kell biztosítani, mégpedig úgy, hogy — az eddigi pályadíjak kitűzése helyett — a disszertációs tézisek kitűzésénél az„új nemzedéket" irányítani kell ezekre a témákra (1921).50 A tudományos kutatás szervezetté tételével párhuzamosan mindig elhangzik a tudományos kutatás szervezete, intézményei kiépítésének sürgetése. A nagy, összehangolt kutatásokat meg is kell szervezni, s mint mondja, a társulatoké, akadémiáké ennek feladata. Meg keil teremteni a tudományos egyesületeknek a „kedvező előfeltételeket" 918)M és az akadémiáknak, a tudományos társulatoknak észre kell venniök a nagy tudományos vállalkozások lehetőségeit, meg kell szervezni, adminisztrálni azt (1921).5 2 A intézmények megteremtését nemcsak azért tartja fontosnak, mert szervezik a tudományok munkát, hanem mert létükkel keretet is adnak annak. Állandó munkahelyet jelentenek egy új tudományos liivatalnok-réteg, önálló tudósróteg számára, biztosítják a korábbi tudományos eredmények fennmaradását, a korábbi tudósnemzedék tapasztalatainak a velük együtt dolgozó fiatalokban való továbbélését.5 3 Ugyanakkor, amikor az egyes intézményeken belül ez a szervezett tudományos kutatómunka folyik, összhangnak kell lenni a tudományos intézmények között is. Ahogy „profilírozni" kell a kutatómunkát az egyes intézményekre, s szét kell választani a történeti intézetekben és a levéltárakban folyó munkát, s a kidolgozott tanulmányokat közlő folyóiratot (Századok) egy másik, az apróbb, kisebb források közlésére hivatott folyóirattól (Levéltári Közlemények)54 — úgy ezeknek az intézményeknek szervezetten egymásra is kell épülniök. Ez a szervezett egymásraépülós biztosítaná a tudósképzés, az utánpótlás tervszerűségét az egyetemi szemináriumban, majd a tudományos intézetekben: de ez az egymásraépülós biztosíthatja a tudományos termelés egészének feltételeit, a már megszületett művek megjelentetésének megszervezését is. Ezért szerepel a gondolatmenet végső elemekónt az önálló, tudományos könyvkiadó, nyomda létrehozása, sőt a tudományos termék piacának s terjesztésének felvetése — illetve a gyakorlatban — megoldása is.55 Ebbe a tudományos kutatás szervezettségére és a tudományos intézmények szervezeti kiépítésére törekvő tudományszervezési koncepcióba épül be a magyar történet-" Uo. 44. 1. 18 Klebelsberg valóban igyekezett átnézetni az újkori magyar történelemre vonatkozó anyagokat rejtő külföldi levéltárakat. így jutnak el a hazai kutatók a különböző német, osztrák, francia, spanyol, angol levéltárakba. E kutatásokról a kiutazók beszámolói: OSzKK Levelestár, Klebelsberghez intézett levelek. 18 BCT 44. 1. 5,1 Го. 46. 1. Csak mellékesen említjük, hogy a tudományos kutatás szervezettsége, tervszerű irányításának igényéről folytatott további fejtegetések közben Klebelsberg olyan fontos, a mai tudományos mechanizmus kérdéseit is érintő kérdéseket vet fel, mint pl. az egyetemi szemináriumok és a tudományos utánpótlás-képzés és az egyetem, a fiatal egyetemi asszisztensek szerepe, a szemináriumok könyvekkel, segédeszközökkel való ellátása stb. " BCT 16. 1. 58 Uo. 45. 1. 33 Ez, a tudományos eredmények kontinuitásának biztosítása, a háború utáni években különösen kedvenc érvelése volt Klebelsbergnek a tudományos intézetek „védelme" közben. 31 BCT 53. 1. (1922). "Vö.: BCT 14-15. 1. (1917): 34. 1. (1920); 47-49. 1. (1921); 72. 1. (1923).
