Századok – 1969
Vita - Bellér Béla: A Tanácsköztársaság történetszemléletéről 1134/V–VI
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉRŐL 1149-A XVIII. sz. és a XIX. sz. első felének tárgyalásánál a Szabó Ervin-i koncepció szolgál a leckék zsinór-mértékéül. Ennek a felfogásnak lényege — mint ismeretes — az, hogy a megcsontosodott magyar rendiséggel szemben az alapjában véve polgári szellemű Habsburg-politika képviselte a haladást. Ez a Szabó Ervin-i felfogás azonban korántsem jelentkezik a leckékben olyan kizárólagossággal és egyoldalúsággal, mint eddig gondolták (642.1.). A lecke világosan rámutat pl. a Habsburg politika két végzetes hibájára, a nemzetiségek egymás ellen való uszítására és a vámpolitika következményekónt a jobbágyság szegénységére, valamint a városi polgárság fejletlenségére. így nemcsak a nemesség, de a Habsburg dinasztia sem válhatott a haladás hordozójává113 — hangsúlyozza a lecke. — Mindkét kritikai szempont hiányzik a leckének egyébként forrásául szolgáló Szabó Ervin-fóle szövegből.11 4 III. Károlynak haladó politikusként, nagyszabású alkotóként való bemutatásában nyilván túlzásba esett a lecke írója, de a „rendi kiváltságainak meddő védelmére szorítkozó magyar rendiség" elítélésében teljes mértékben igaza van. Az úrbérrendezést régebben sem ítélte meg kizárólag negatív oldalról történetírásunk; újabban pedig még jobban aláhúzzák jelentőségót nem csupán a financiális szempontoktól diktált adóalany-védelem, ill. a felvilágosult humanista állásponttól is színezett jobbágyvédelem, de még az 1848-as jobbágyfelszabadítás szempontjából is. II. József ábrázolása sem olyan egyértelműen pozitív a leckékben, mint eddig hitték. Igaz, hogy a rendi ellenállásnak csak reakciós feudális oldalát látja, bizonyos relatíve haladó függetlenségi vonásait nem, de e politika más negatívumait, így pl. a háborúkat, a királyság „természetes szövetségeseit", a parasztságot és a városi polgárságot sújtó vámpolitikát (mégha ezért a nemesi adómentességet teszi is felelőssé) nem hagyja homályban a lecke. Teljes mértékben helyes viszont az 1790—91. országgyűlésnek a forrásul szolgáló Marczalit is érintő kritikája. Az országgyűlés csupán újabb közjogi biztosítékokat teremtett, de igazi reformokat nem valósított meg, sőt — a francia forradalomtól való félelmében — hosszú időre elásta a reformok ügyét.116 Ebbe az összefüggésbe szervesen beleillenék az első magyar köztársasági mozgalom móltatása, amelyet azonban a lecke szerzője egy kurta mondatban intéz el.11 6 Ennek magyarázatára egyelőre még csak hozzávetéssel sem próbálkozhatunk, csak éppen leszögezzük, hogy ez a tény nemcsak a Nép- ós a Tanácsköztársaság élénk Martinovics kultuszával, 11 7 a Néptanítók Lapja egy korábbi cikkének rokonszenvező értékelésével,11 8 hanem a VAOSz Reformtervezet egyenes instrukcióival is ellenkezik, amely — kiigazítva Fraknói torzításait — Martinovics egyéni gyarlóságain túlmenően kiemeli a magyar jakobinus mozgalom „egyén feletti, egyetemes társadalmi" jelentőségót.11 9 A polgári reformoknak 1790—91-ben, ill. 1795-ben hosszú időre eltemetett ügyét a reformkor hozta újból felszínre. A régebbi kritika ismételten elégedetlenségét nyilvánította a reformkor történeti ábrázolásával kapcsolatban (639—640, 642. 1.), s ezúttal— el' kell ismerni — bizonyos joggal. A leckék valóban nem értékelik kellőképpen sem a politikai (állami önállóság) sem a gazdasági (ipari kapitalizmus) függetlenséget, annak ellenére, hogy akkor mindkettő egybeesett a szociális haladással, s ennek megfelelően nem Kossuthot, hanem Széchenyit és a centralistákat állítják a reformkori történet középpontjába. Régebben egyrészt a gazdasági tényező hangsúlyozásában, másrészt a függetlenségi eszme helyes értékelésének hiányában látták a hibaforrást (639. 1.). Valójában azonban nem ezzel, hanem a magyar szociáldemokráciában az 1905—06-os forradalmi fellendülés idején uralomrajutott, a radikálisoktól átvett feudalizmus-koncepció120 történeti visszahatásával van itt dolgunk. Ha Magyarországon még a XX. század elején is sötét középkor, barbár feudalizmus uralkodik, nincs igazi kapitalisztikus nagyipar, akkor Kossuth egész műve ós az egész 1848—49-i forradalom és szabadságharc nem egyéb történelmi fiaskónál. S éppen ezért a feudalizmus sötét erőivel, a „vad úri tatárokkal" küzdő polgári Magyarország a feudalizmus ellen a maga korában Kossuthnál is elszántabban és következetesebben (bár egyoldalúan) küzdő Széchenyiben és a doktrinerek-Eirczné: i. m. V. lecke. NL, 1919. 20. az. 22. 1. "'Marx és Engels Vál. Műv.I. köt. Szerk. Szabó Etvin. Szerkesztői bev. Engels: A magyar forradalom és Marx: Kossuth és Klapka c. müvekhez. 114. 1. 115 Kirczné: i. m. 21-22. 1. Kirczné: i. m. VI. lecke. NL, 1919. 20. sz. 23. 1. 117 Ennek bizonyítékai: Martinovics-emlékmű terve a Vérmezőn (Martinovics emléke Világ 1918 nov 16 6 П-márc. 15-i ünnepség a Vérmezőn a „magyar forradalmi tűz első vértanúinak" vesztőhelyén (Népszava 1919 márc 18., 6-7. 1.) a Martinovics-bélyegek, május 1-én a Vérmezőn nagyméretű ideiglenes szobor felállítása a magvar jakobinusok emlékére (Vágvólgyi Tibor: A magyar jakobinusok emlékezete 1919-ben. Történelemtanítás 1964 3 47 26-27.1.), Karinthy Frigyes Vérmező c. tragédiájának előadása a Madách Színházban, Martinovics с költeménvének felvétele a Szemelvények a magyar forradalmi és szociális költészetből c. tankönyv-füzetbe J Rózsa Ignác: Martinovics Ignác francia katekizmusa. NL, 1919 6-6 sz 24—25 1 »• VAOSz Reform 79. 1. ' ' 120 Molnár: i. m. 333-340. 1.
