Századok – 1969
Vita - Bellér Béla: A Tanácsköztársaság történetszemléletéről 1134/V–VI
1148 BELl.Élt BÉLA egyébként Szende Pálra visszamenő — szövegrészt szószerint is idézni: „Az 1514-i jobbágytörvény, mely az egész parasztságot örökös szolgaságra vetette, az a vak gyűlölettel eltelt rendi felfogás és kíméletlen osztályuralom, mely ekkor kialakult, okozta nemcsak a parasztosztály, hanem az egész ország összeomlását . . . Abban a korban, amidőn egész Európában felbomlottak a hűbéri birtokviszonyok, s a pénzgazdálkodás, majd a kapitalizmus átalakította a gazdasági és politikai szervezetet, a magyar nemesség a Hármaskönyvre hivatkozva századokra kihatólag konzerválta a hűbéri birtokrendet és a kényszerű ingyenmunkára alapított naturálgazdálkodást (sic!), s evvel eleve alárendelt helyzetbe hozta az országot a fejlettebb Nyugattal szemben. Abban a korban, midőn a török hódítás a leghevesebb, legszervezettebb támadást intézte Közép-Európa ellen, melynek ütköző pontja Magyarország volt, az ország gazdasági erejének megbénításával s osztályönzésének féktelen érvényesítésével képtelenné tette az országot, hogy a támadás ellen védekezzék. Magyarország a németek és a törökök prédája lett."110 Korábban az volt a fő kifogás a XVI—XIX. század első fele, sőt az egész magyar rész történeti tárgyalásával szemben, hogy a leckék, bár helyesen hangsúlyozzák a társadalmi haladás jelentőségót, elhanyagolják a nemzeti függetlenség helyes értékelését (639. 1.). A Hunyadiaknál a nemzeti függetlenség jelentőségének téves értelmozósét (640. 1.), a XVI—XVIII. századi „függetlenségi németellenes harcokkal" kapcsolatban ismét azok kizárólag rendi jellegűeknek való deklarálását (641.1.), a Rákóczi-felkeléssel összefüggésben pedig a „függetlenségi mozzanatok jelentőségének" fel nem ismerését (642. 1.) stb. tették kifogás tárgyává. Ma már, a történetszemlélet és a nemzeti kérdés vitájával a hátunk mögött, könnyű megállapítani, hogy a leckék idézett megállapításait nem annyira a hibák, mint inkább az erények kategóriájában kell regisztrálnunk. Csak helyeselni lehet a leckéknek azt a felfogását, hogy — a magyar történelem fővonalába az osztályharcot állítják, ennek rendelik alá a függetlenségi küzdelmeket és nem húznak mechanikusan egyenlőségi jelet a nemzeti harc és osztályharc, nemzeti függetlenség és társadalmi haladás bonyolult és ellentmondásos összefüggései közé. A fönti alapvetően helyes osztályharcos szemlélet magyarázza, hogy a Bocskai- ós a Rákóczi-felkelések 19-es elemzése még ma, 50 óv múltán sincs tanulság és haszon nélkül, sőt aktuálisabb, mint eddig bármikor volt. Vegyük csak vizsgálat alá a Bocskai- és a Rákóczi-felkelést ! Valahányszor a nemesség fegyverbe kívánta szólítani a parasztságot az uralkodóház ellen, mindig szabadságot ígért neki — állapítja meg a lecke. — „Bocskai tényleg nemessé tette a hajdúkat, de a parasztosztály nagy zömén ez nem segített, és nem is így kellett volna segíteni. S éppen a Bocskai diadalmas felkelése utáni országgyűlés (1608), amely diadalát oly nagy részben a parasztoknak köszönhette", utalta ismét a jobbágj'ok szabad költözködését az országos törvényhozás hatásköréből a megye, azaz végső fokon földesúri hatóság kezébe.111 Mint látnivaló, ebben a tömör, lényegre mutató elemzésben benne van nemcsak az ellentétes osztályok bizonyos mértékű együttműködése, hanem ennek az együttműködésnek történeti kivótelessége, viszonylagossága, átmeneti volta is, amelyet az osztályok alapvető érdekellentéte előbb-utóbb felrobbant, sőt benne van a „katona-kuruc"-nak Benczédi László által kifejtett problematikája is. Nem véletlenül reprodukálta ezt a gondolatmenetet Molnár Erik az Uj írásban megjelent vitanyitó cikkében. Nem kevésbé tanulságos a Rákóczi-felkelés előadása főként a nemesség csatlakozása és a felkelésben vitt szerepe szempontjából: „ . . . 1704-ben kitört a forradalom, parasztlázadás-, mely egyenesen mindenféle elnyomó eilen irányult, lett légyen az magyar nemes vagy császári katona ! A szatmári magyar nemesség Károlyi Sándorral az élén azonnal felismerte a helyzet veszélyét, nemesi seregekkel sietett a föllázadt parasztság leverésére (Dolha). Majd belátja, hogy a fellázadt néphangulattal szemben politikát kell változtatnia. Midőn kiderült, hogy Bécsbe küldött futáruk nem tud elegendő császári segítséget kapni, élére állt a paraszti felkelésnek, de csak azért, hogy a kellő pillanatban a császárnak elárulhassa. Rákóczit holmi ürüggyel kiküldték Lengyelországba segítségért, ezalatt Károlyi ós Pálffy létrehozták a magyar történet leggyalázatosabb árulását Szatmáron ... A megriadt nemesség okulva a multakon, többé nem lázadt a császár ellen ... 112 A Rákóczi-felkelésnek emez ismertetése szűkre szabott, fojtott drámaiságú és lényegre mutató; azt pedig kiilön is megbecsülendő történetírói erénynek tartjuk, hogy a leckék a jobbágyság török- és Habsburg-ellenes harcokban való tömeges részvételének objektív tényét nem zavarják össze a szubjektív tényezővel, s nem tulajdonítanak a harcokban résztvevő parasztságnak olyan fokú eszmei tudatosságot, fejlett hazafiasnemzeti ideológiát, amellyel az a feudális osztályrend viszonyai között semmiképpen sem rendelkezhetett. 110 1.m. 32. 1. 111 Uo. 20. I. 112 Varjas Sándorné: Leckék az újkori kapitalizmus s a bérmu nkásság korából. II. lecke. NL, 1919.17. sz. 23.1.
