Századok – 1969
Vita - Bellér Béla: A Tanácsköztársaság történetszemléletéről 1134/V–VI
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉRŐL 1147 A XV—XVI. századi magyar parasztmozgalmakat a leckék az árutermelés és pénzgazdálkodás kibontakozásának talaján mint általános európai jelenséget tárgyalják. Kiemelik az 1514. évi magyar parasztháborúnak a némettel való rokonságát. Szó sincs itt a parasztháborúknak — Kautsky módjára — reakciós mozgalmakként való ábrázolásáról, ellenkezőleg ! A leckék Szende Pál98 , Szabó Ervin9 9 ós Csizmadia Sándor10 0 nyomán lényegében pozitív értékelést adnak a paraszti osztályharcról, s megrendülten mutatnak rá a parasztság tragédiájában az egész nemzet tragédiájára, a „második jobbágyság" rendszerének retrográd jellegére.101 Nyilvánvaló, hogy ez az értékelés kisebb torzításai ellenére is Engelsre vezethető vissza,10 2 s Kautsky, valamint Engels párharcában az utóbbinak ad igazat. A magyar leckében ugyan — az egyetemes történeti leckével ellentétben103 — nem található meg Dózsa katonai képességeinek, politikai nagyságának s jelleme kiválóságának akár Szabó Ervinre,104 akár Juhász Gyulára10 5 emlékeztető lelkes méltatása, de a szerzőnek i tt nyilván nem állott szándókában ezt a kérdést szerzőtársa után mégegyszer részletesen kidolgozni, annál kevésbé, mert ő azt a tanácsot adta a tanároknak, hogy a Dózsa-parasztháború történetét — a Szabó Ervin által egyébként erősen bírált10 6 — Acsády mellett Márki Sándor Dózsa György c. müvéből olvassák fel. Éppen ezért ez idő szerint semmiféle elfogadható magyarázatot nem tudunk adni arra a pedagógiai szemináriumi előadásra, amely azt a tanácsot adta a pedagógusoknak, hogy Dózsát részletesen ne tanítsák.10 7 Ez a tartózkodás élénk ellentétben van a Tanácsköztársaság közismerten lelkes Dózsa-kultuszával.10 8 Magyarország korai és virágzó feudalizmus korabeli történetének 1919-es feldolgozásánál sokkal nehezebb feladatot jelentett a XVI—XVIII. századi magyar történet rekonstrukciója. Magyarország XVI—XVII1. századi történetének fő problémája kétségkívül az, hogy az a magyar társadalom, amely a XV. századra későbbi indulása ellenére is minőségileg behozta a nyugat-európai feudalizmust, a XVI—XVIГ Г. században nem tudott lépést tartani a nyugat-európai tőkés fejlődéssel, hanem visszasüllyedt a feudálisrendi társadalom, a „második jobbágyság" nyomasztó viszonyai közé. Hogyan magyarázzák az 1919-es történelmi leckék a hazai társadalmi fejlődésnek ezt az — újabb gazdaságtörténetírásunk által olyan nagy figyelemre méltatott — megtorpanását, a történelmi fejlődés egyenes útjáról való letérését? Az összefüggések tragikus láncolatából a történeti valóságnak megfelelően a következő láncszemeket emelik ki: Először is rámutatnak az állami centralizáció 1490 utáni összeomlására: „az oligarchiák a »régi magyar szabadság« visszaállítása ürügyén megsemmisítették a Mátyás alkotta, a kor ós a haladás igényeinek megfelelő államszervezetet."109 Ezután a Jagello-kori reakció, a Dózsa vezette parasztháború leverése ós kemény megtorlása, a „második jobbágyság", Mohács és az ország három részre szakadása komplex összefüggéseit regadják meg. Érdemes ezt az —Hunyadi elsőségét a törökellenes harcokban (i. h.). Viszont teljesen Ágoston értékelését teszi magáévá Fogarasi Béla: Megnyitó beszéd. Előadások a történelmi materializmusról. Bpest, Marx —Engels Munkásegyetem kiadványai. 1919. 44. 1. " Szende Pál: Werbőczi. Bpest, 1907. Deutsch Zs. és Társa kiad. 1907. - Huszadik Század Kt. 30. sz. " Szabó Emin bevezetése Engels: A német parasztforradalom c. művéhez. - Marx és Engels Vál. Műv. II. köt. 1. kiad. 23-28. 1. 100 Csizmadia Sándor: A nagy magyar parasztforradalom - Dósa György. Bpest, Népszava. 1914.171-174.1. 101 Kirczné: i. m. 32. 1. 102 Csizmadia: i. m. 8. 1. Vö. 85 -91., 93. 1. Többször idézi Kautskyt is (i. m. 22., 31., 38. 1.). Csizmadia művének engelsi ihletését megállapítja Fogarasi is (i. m. 30 — 31. 1.). •°3 Seltmann szerint „Dósa mint a magyar történelem egyik legkimagaslóbb alakja, hatalmas agitátor és organizátor tüntetendő fel." (Seltmann: i. m. VII-IX. lecke. NL, 1919. 28. sz. 12. 1.) •»'Marx és Engels Vál. Mttv. II. köt. Szerk. Szabó Ervin. 22. 1. 105 „Dózsa György ugyanazt jelenti a magyarság történetében, mint Spartacus a rabszolgaság és Hutten Ulrik a német jobbágyság történetében, Cromwell az angol és Danton a francia forradalomban." (Juhász Gyula: Dózsa György emléke. La Hongrie Républicaine 1919. márc. 14. - Örökség I. Bpest, Szépirodalmi Kiadó. 1958. 143-144. I.) "* Szabó Ervin: A középkori parasztforradalmak és az 1437. évi felkelés. Kolozsvár, Józsa Béla Athenaeum 1944. 8. 1. 107 Bp. 1. sz. All. Lvt. F—89 —11. - Viszont ellenkező utasítást is ismerünk, pl. Velinszky László Fejér megyei művelődésügyi megbízottét (PI Arch. A. II. 7/3). 1<,> Ennek bizonyítékai: a Dózsa-bélyegek (Űj bélyegek kerülnek forgalomba. Kiskőrös és Járása 1919. máj. 25. - Kecskemét és Kiskungság 1919 vörös lobogója alatt, Kecskemét, 1959. 71. 1.), a Dózsa lap-, utca-, laktanyaelnevezések (PI Arch. A II. 7/12, PI Arch. Fond 24/23) s valamennyi történelmi méltatás. (Fogarasi: i. in. 31. 1. Halász Arnold: Hazafias és nemzetközi nevelés. NL, 1919. 18 — 19. sz. 9 — 11.1. stb.). Nem mellőzhetjük itt az irodalom tanrtságtételét sem, mégpedig nemcsak Dózsa jól ismert intenzív kultuszát Petőfi, Ady, Juhász Gyula, Komjáth Aladár költészetében, ill. ennek a hagyománynak tudatosítását (Schöpflin Aladár, a Nyugat híres kritikusa Adynekrológjában pl. Ady forradalmiságát úgy fejezi ki, hogy „Ady Dózsa György utódjának vallotta magát. ." Schöpflin Aladár: Ady Endre 1877-1919. NL. 1919. 5-8. sz. 3. I.), hanem ennek az iskolai oktatásba való benyomulását sem. Petőfi A nép nevében c. költeménye szerepelt pl. a Szemelvények a magyar forradalmi és szociális költészetből (Bpest, Bp, Főváros Házinyomdája. 1919. 40. I.), Ady Dózsa György unokája c. verse pedig A Fejér megyei tanácsköztársasági iskolák olvasókönyve V. és VI. osztályos növendékek részére (összeállította és kiadta: a Fejér megyei Művelődési Biztosság. 96. 1.) c. tankönvvekben. "'Kirczné: i. m. III. lecke. NL, 1919. 17. sz. 31. 1. 14*
