Századok – 1969
Vita - Bellér Béla: A Tanácsköztársaság történetszemléletéről 1134/V–VI
1146 BELl.Élt BÉLA elmaradt az egyetemes történet marxista szintézise mögött. Bár ismét és ismét hangsúlyozni kell a magyar történet egyetemes történettel való összekapcsolásának, a társadalmi fejlődési törvények azonossága dokumentálásának jelentőségót — ami hazánkban a Történelmi összefoglalásokkal valósult meg első ízben —, mégsem hallgathatjuk el azt a hibát, hogy a magyar és egyetemes történet összekapcsolása olykor mechanikusan történt, s a fejlődést meghatározó belső okok jelentősége eltörpül a külső okok mellett. Ezt a lecke írója elvi álláspontként is leszögezi a magyarság állítólagos állandó elmaradottságára utalva: ,,. . . az átalakulásokat itt legtöbbször nem elsősorban a belső fejlődés immanens ereje idézte elő, hanem az a kívülről ható kényszer, hogy a körülötte levő, fejlettebb országokba (helyesen: országok hoz — B. B.) asszimilálódjék, ha fennmaradni akar."90 A történelmi anyag konkrét vizsgálata és elemzése szerencsére erős korlátok közé szorította ezt a téves elvi álláspontot. így a leckék alapjában véve helyesen világítják meg a honfoglaláskori magyar társadalom jellegét (bomló ősközösség) s az államalapítást, az osztályviszonyok kialakulásában s a Nyugathoz való asszimilálódásban (német támadás veszélye) jelölve meg annak legfontosabb tényezőit. Itt is helytelenítették a honfoglaláskori szlávság társadalmi szerkezetének és a magyarsággal való kapcsolatának bemutatását, s a német polgári történetírás hatását vélték tetten érni (640—641. 1.). A lecke azonban nem mint államalkotásra képtelen, hanem az államalkotásban a hódítás által megakadályozott népeket mutatja be a szlávokat, s világosan utal a szlávoknak a polgárosodással kapcsolatban nemzeti öntudatra való ébredésére.91 A VAOSz tervezet pedig teljes határozottsággal fordul szembe a fajelmélettel. ,,A fajok magasabb- és alacsonyabbrend űségét emlegető értékítéletek és megállapítások teljesen kerülendők. Napjainkban látjuk, hogy államalkotásra képtelennek mondott nemzetiségek a társadalmi fejlődés sodrában államalkotókká válnak."9 2 A leckék a kialakuló új osztálytársadalmat és államot egyértelmüleg feudálisnak mondják, szembeszállva ezzel mind a polgári történészeknek feudalizmust tagadó, mind egyes marxista ideológusoknak a rabszolgatartás jelentőségót eltúlzó felfogásával.93 Mind gazdasági-társadalmi, mind kronológiai tekintetben kitűnően jellemzik a feudális társadalom egyes osztályainak, az egyházi és világi nagybirtokos osztálynak, a köznemességnek, a városi polgárságnak és az egységes jobbágyosztálynak9 4 kialakulását. Úgy látszik azonban, hogy a városi fejlődést, különösen annak gazdasági alapját nem minden pedagógus (vagy előadó) értette meg. A Pedagógiai Szemináriumban 1919. május 10-én A történelem tanítása a kommunista világban c. elhangzott előadásnak a városfejlődésre vonatkozó részét egy pedagógus úgy reprodukálta, hogy már László idejében kezd kialakulni a „burzsoázia", Könyves Kálmán alatt kezd fejlődni, s IV. Béla már a nemesség ellen is fel tudja használni őket. Városainkat külföldi iparosok építik.95 Ez utóbbi állításban már valóban fel lehet fedezni a kelet-európai városi élet német eredetét valló német polgári történetírást. A lecke természetesen nem tudja a centralizációs folyamat teljes és hű képét adni, de a helyes megoldásnak több lényeges elemét még így is tartalmazza. Jelzi a folyamat kezdeteit Zsigmondnál, aki a fő- és középnemességgel szemben megpróbált a városokra támaszkodni, de a városok fejletlensége miatt ez nem járt sikerrel.9 0 Hogy Mátyás központosításának társadalmi bázisa a köznemesség volt, arra félreérthetetlenül utal a föntebb említett pedagógiai szemináriumi előadás. Ehhez a lecke — Szende Pál Werbőezi tanulmánya alapján — hozzáfűzi, hogy a nagybirtok súlya Mátyás alatt sem csökkent, bár a személyek változtak. A kegyvesztéstől ós a fekete seregtől való félelem azonban Damoklész kardjaként függött az oligarchák feje fölött. így Mátyás uralma aránylag kedvező volt mind a szegényebb köznemességre, mind a jobbágyságra. Ügy gondolom, e történeti tényekben a helyes megoldás elemei mind megvannak, különösen ha hozzászámítjuk azt a végső értékelést, amely a Mátyás alkotta államot mint „a kor és a haladás igényeinek megfelelő államszervezetet"9 7 jellemzi. Kirczné Takács Mária: Leckék a magyar történelem tanításához. I. lecke. NL, 1919. 17. sz. 29. 1. " Uo. "VAOSz Reform 81. I. " Varga Jenő: A kapitalizmus gazdaságtana. PI Arch. в08. fond 1/4 1-2. 1. Márkus tanulmányában kifogásolja az egységes jobbágyosztály kialakulásának a lecke által a XIV. századra való rögzítését, holott üjabb történeti irodalmunk is ezen a véleményen van. (Vö. Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. Szerk. Székely György. Bpest, Akadémiai Kiadó. 1953. 18. 1.) "Bp. 1. sz. .ill. Lvt. A bp.-i V. ker. Sziget utcai közs. elemi iskola 1919. máj. 10. utáni tantest, értek. jkv. (F-89-11). »« Kirczné: i. m. III. lecke. NX, 1919. 17. sz. 31. 1. " Uo. - A lecke egyébként Hunyadi János értékelésében sem követi mereven Ágoston Päernek A magyar világi nagybirtok története. Bpest, Grill kiad. 1913. 82-99. lapjain kifejtett álláspontját. Határozottan kiemeli pl..
