Századok – 1969
Vita - Bellér Béla: A Tanácsköztársaság történetszemléletéről 1134/V–VI
1144 BELl.Élt BÉLA A lecke szerzője emellett nem feledkezik meg a napóleoni háborúk másik jellegzetességének, a népek elnyomásának, kifosztásának kiemeléséről sem.'1 Napóleon háborúinak ezt a kettős jellegét hangsúlyozza a VAOSz reformtervezete is: „A francia nagyburzsoázia imperialista törekvései. A napóleoni háborúk, mint annak a célnak a kifejezői, hogy a tőkés termelőrend forradalmi úton valósuljon meg Európában."7 2 Világosan kifejtik a probléma két oldalát a párt,iskolai előadások is az 1809-es fordulattal kapcsolatban.'3 Ugyanakkor nem hallgathatjuk el, hogy a francia forradalommal foglalkozó pártiskolai előadás bizonyos visszaesést jelent a Történelmi összefoglalásokhoz képest. Bár a forradalmi terror szerepót a politika rendszerében helyesen határozza meg, történeti szükségességét nem mindig látja be. így pl. a jakobinus diktatiira bukását szubjektív okokra s nem objektív tényezőkre vezeti vissza. Szerinte a jakobinus diktatúra bukását nagyrészt a mértéktartás hiánya, a szenvedélyektől s nem a józan észtől irányított politika okozta. Nem látja a jakobinus diktatúra aláaknázásában a dantonisták által képviselt „újgazdagok" szerepét, sőt az áruló Dantont emberileg a „megvesztegethetetlen" Hobespierre fölé emeli. Helyeselni lehetne Carnot kiemelését, de semmiképp sem Robespierre mvására." És ha a leckékben nagyítóval sem lehet felfedezni a forradalmat szuronyok hegyén exportálni akaró „baloldali túlzók" szemléletének nyomait (637. 1.), annál inkább meg lehet ezt találni ebben az előadásban, amely nem egy újtípusú, a nép érdekeiért küzdő forradalmi proletárhadseregért száll síkra — ennek a képviselői voltak a politikai biztosok ! —, hanem az ún. proletármilitarizmusért, amely elsősorban a — túlnyomó többségében nyilván régi — tisztikarra épít. „Utóvégre annak a tisztnek nem a legfontosabb, hogy az a hadsereg kié, a régi uralkodó osztályó-e vagy a proletariátusé, hanem hogy egyáltalában van hadsereg, amelynek szüksége van tisztekre."7 5 Ez a proletármilitarista felfogás természetesen nem tudta megérteni a szovjet politikát, a Pótervár megtartása érdekében kifejtett szovjet erőfeszítéseket, s a forradalmi mozgalom bonyolult mozgását leegyszerűsítve, a szovjet és a magyar vörös seregek mielőbbi egyesülését és a,,leszerelt" Nyugat elleni fegyveres támadását várta.'6 A XIX. sz. történetének, a klasszikus kapitalizmus végének, majd az imperializmus kezdetének, a munkásmozgalom kifejlődésének előadása mind a Történelmi összefoglalásokban, mind a pártiskolai előadásokban teljesen Marx, Engels ós Mehring műveit követi. Példaképpen hadd említsem az 1848—49-es európai forradalmak, III. Napóleon államcsínyje és császársága, a Párizsi Kommün ós a munkásmozgalom tárgyalását. Ezek közül is kiemelném a Párizsi Kommün tárgyalását mind a Néptanítók Lapja külön cikkében, mind Varjas Sándor pártiskolai előadásában. A Tanácsköztársaság a szovjet köztársaság mellett elsősorban a Párizsi Kommiinben látta minta- ós előképét, mint erre a pártiskolai előadás kifejezetten utal is. Párhuzamba állítja egymással a Kommün és a Tanácsköztársaság szocializálási intézkedéseit (nem feledkezve meg a Francia Bankkal kapcsolatban elkövetett hibáról), népoktatási reformját, egyházpolitikáját, szavazási reformját és a bürokrácia megszüntetésének hármas alapelvét. Varjas ugyanitt igen mélyreható elemzését adja a burzsoá hazafiságnak, „ami abban áll, hogy csak akkor kell a hazát szeretni, ha a haza a miénk, vagyis ha jó fejőstehén, mely nekünk dolgozik. Csak az a haza kell, ahol a munkásságot jól ki lehet használni."" E leckékkel kapcsolatban a XIX. sz. második fele munkásmozgalmának ábrázolása, de főként az I. Internacionálé értékelése terén merültek fel kritikai szempontok, hogy ti. e leckék egyik-másik megállapítása „jellegzetesen opportunista szellemet" (638. 1.) tükröz. így többek közt kifogás tárgya feltehetően az Alapító Üzenetnek (Inauguraladress) az egyik lecke által adott értékelése (638. 1.). Az értékelés kétségkívül Szabó Ervinnek az Alapító Üzenethez fűzött szerkesztői jegyzetein alapszik,78 de nincs benne semmi opportunizmus. A lecke szerzője egyszerűen azt a történelmi tényt fejezte ki, hogy az I. Internacionálé megalapításában Marx hívei, a német munkás kommunisták mellett az angol trade unionisták, a francia proudhonisták, az angol owenisták és még mások is részt vettek. Az Internacionálé programjának tehát — hogy egy modern mar" Varjas Sándorné: Leckék az újkori kapitalizmus s a bérmunkásság korából III. lecke. NL, 1919.17. sz. 26.1. "VAOSz Reform 75. 1. 73 Varjas Sándor: Bonaparte kora. PI Arch. 608. fond 1/4. "Varjas Sándor: A konvent. PI Arch. 608. fond 1/4 5-7, 9-10. 1. "I. m. 13. 1. Varjas Sándor: A második császárság kora Franciaországban. (III. Napóleon) PI Arch. 608. fond 1/4 22.1. — Hasonló felfogást képviselt április elején — későbbi kapituláns álláspontjával szöges ellentétben - a centrista Kunf i Zsigmond is (Pl Areh. Fond 24 /18). 77 Varjas: i. m. 15. 1. 78 Marx és Engels Válogatott Művei II. köt. Szerk. Szabó Ervin. Bpest, Politzer. 1909. 394 -398.1.
