Századok – 1969

Vita - Vita a Történettudományi Intézetben az Annales kör történetfelfogásáról - Katus László: Az Annales a történettudomány elvi és módszertani kérdéseiről 1118/V–VI

1120 KATUS LÁSZI-Ó A társadalmi-történeti jelenségeknek — az emberi tevékenység valamennyi ágában, a társadalom valamennyi aspektusában (gazdaság, társadalmi intézmények, politika, kultúra, jog, szellemi élet stb.) — több vertikálisan egymásra épülő szintje, emelete van, s ezeknek a valóságszinteknek a történeti idő egy-egy mélységi szintje felel meg. A történeti jelenségek megértése, a történeti megismerés is csak ezeken a szinteken végighaladva lehetséges. Tehát tulajdonképpen a történeti valóság, az idő és a megismerés szintjeiről kell beszélnünk. Ezeket a szinteket Braudel három csoportra osztja (felülről lefelé, a felszínről a mélybe haladva): az események szintje, a konjunktúrák szintje, a struktúrák szintje. A történeti valóság három fő szintjének három időszint felel meg: a rövid idő („temps court") az eseménytörténet ideje; a konjunktúra ciklus a konjunkturális történelem ideje; a hosszú tartam, a hosszú idő, a „longue durée", a struktruális történelem ideje. Egy-egy történeti jelenségben, eseményben valamennyi szint képviselve van. A különböző szintű történeti folyamatok kölcsönhatása, egymásrarétegződóse, együttese alkotja a sűrű és vastag szövetű, többszólamú globális történelmet, amelynek megragadása a történettudomány igazi feladata. Vizsgáljuk meg kissé közelebbről ezeket a szinteket. 1. A rövid idő a történeti felszín, az egyén, a mindennapi események ideje. Ez a tudatos idő, mert a szereplők, a kortársak egyedi tudata ezt fogja fel, ezt éli át közvetlenül. A hagyományos történetírás lényegében a felszín, a rövid időszak, az egyedi és egyszeri események történetírása volt, s Lacombe és Simiand találóan nevezték el „histoire évónementielle"-nek. Az „histoire événementielle" túlnyomórészt politikatörténet, de nem szükségképpen és nem kizárólag az. Egyrészt minden társadalmi jelenségnek van esemónyszintje, másrészt a politikatörténet is csak akkor juthat el a politikai jelenségek igazi megértéséhez, lia a rövid idejű események felszínéről lehatol a konjunktúrák ós struktúrák mélyebb rétegeibe. Ahhoz, hogy a történelem tudománnyá lehessen, az első és a legfontosabb lépés: túllépni a „rövid idő" szintjén, meghaladni az eseménytörténetet. 2. Az időbeliség szintjeinek második nagy csoportjában a történeti jelenségeknek szélesebb sodrású, lassúbb ritmusú, a felszín szabálytalan vibrálásával szemben már szabályszerű mozgásával, fluktuációival, hullámzásával találkozunk. Ez a hullámszerű mozgás megközelítően ciklikus ós periodikus jellegű, időtartama pedig közepes (10—60 óv). Ez a többó-kevósbó szabályszerűen hullámzó életritmus szabja meg a közepes tartamú történeti periódusok általános „klímáját", amelynek égisze alatt az egyedi események lejátszódnak. A globális történeti folyamat, a fejlődés alapiránya, annak emelkedő vagy hanyatló tendenciája ezen a szinten nem ragadható meg, mort ezt a még mélyebb szinteken — a struktúrák szintjén — végbemenő, még hosszabb távú, még lassúbb ritmusú, de szélesebb sodrású mozgások és változások határozzák meg. A konjunktúra-ciklusokat, a közepes-távú mozgásokat először közgazdászok figyelték meg és írták le, egyre pontosabb matematikai analízis segítségével. A két háború között a francia gazdaságtörténeti iskola is jelentős eredményeket ért el a konjunktúrák kutatása terén, s a közgazdászok vizsgálatait időben visszavezetve kimutatta, hogy ez a mozgásforma nemcsak a fejlett tőkés ipargazdaság jellegzetessége, hanem a hagyományos gazdasági rendszerekben is megtalálható, bár eltérő gazdasági ós társadalmi jelentéstartalommal. A konjunktúramozgásokat tehát eddig elsősorban az anyagi élet vonatkozásában ismerjük. A gazdasági élet összes mérhető jelenségei esetében megfigyelhetők, akár rendelkeznek dimenzióval (termelés, forgalom), akár nem (árak, bérek, profit). A közgazdászok a konjunktúraciklusokat hosszúságuk, időtartamuk szerint osztályozzák: a 8—10 éve« klasszikus konjunktúra-ciklustól, a 20 év körüli hiperciklusokon ós interciklusokon át a 40—50 éves időtartamú Kondratyev-ciklusokig, vagy hosszú hullámokig. A konjunktúra-mozgások két fázisból tevődnek össze. Az „A fázis" a prosperitás, az expanzió, a hossz, a gyorsuló növekedés időszaka; a ,,B fázis" a depresszió, a bessz, a recesszió, a lassuló növekedés szakasza. A csúcspont, az irányváltás: a válság. A válság TÖvid idejű jelenség, esemény. Történeti jelentőségét azonban éppen az adja, hogy nem egyedi,