Századok – 1969

Vita - Vita a Történettudományi Intézetben az Annales kör történetfelfogásáról - Katus László: Az Annales a történettudomány elvi és módszertani kérdéseiről 1118/V–VI

AZ ANNALES 1121 egyszeri, esetleges jelenség, hanem hosszabb távon meglehetősen szabályszerűen ismétlődő, periodikusan visszatérő. Gyökerei a közepes és hosszabb távú mozgásokba nyúlnak vissza, á válságot mindig a ciklus értelmezi.' A francia gazdaságtörténeti iskola kiemelkedő teljesítménye éppen abban áll, hogy a konjunktúra mozgások fogalmát a gazdasági szférából kiterjesztette a társadalmi élet egyéb szféráira is, s igyekszik megállapítani e mozgások szélesebb szociális, emberi „jelentését". Labrousse a különféle hosszúságú ciklusoknak a francia társadalom különböző osztályaira ós rétegeire gyakorolt hatását elemzi, s az 1778—91-es regressziós interciklust, mint a nagy francia forradalom „kilövő állványát", közvetlen előkészítő és indító szakaszát mutatja be.8 Labrousse és tanítványai munkásságának legfontosabb eredménye, hogy tényszerűen kimutatta: a gazdasági szférában végbemenő ciklikus-periodikus mozgások — bár alakjuk és formájuk azonos — lényegesen eltérő társadalmi, emberi „jelentéssel" bírnak aszerint, hogy milyen társadalmi osztályt vagy réteget, s milyen gazdasági-társadalmi rendszert vizsgálunk. Az újabb kutatási tapasztalatok alapján Braudel indokoltnak tartja, hogy a konjunktúra fogalmát a társadalmi lót valamennyi területére kiterjesszük, s ne csak a gazdaság konjunkturális hullámzásairól beszéljünk, hanem a társadalmi és politikai intézmények, a technika, a tudomány, a civilizációk ós a szellemi kultúra hasonló életritmusáról is. 3. A hosszú tartammal, a longue durée-vel elérkezünk a globális történeti folyamat legmélyebb, alapvető rétegéhez, a struktúrák szintjéhez. Ez a többszázéves hosszútávú folyamatok, a tartós folytonosságok szintje, ahol az idő folyása igen lassú ritmusú, szinte a mozgás és a mozdulatlanság határán. A mozgás itt a szereplők közvetlen átélése, megfigyelése révón nem érzékelhető. Nemzedékek sora érzi úgy, hogy mozdulatlan struktúrákba, értékrendszerekbe van bezárva. Ezért nevezi Braudel a longue durée-Ъ „tudattalan történelemnek" (histoire inconsciente), utalva a marxi tételre: az emberek 1 csinálják történelmüket, de ennek nincsenek tudatában. A longue durée a történelem alapszintje, gravitációs központja. Az az infrastruktúra, amelyre a történelem totalitása épül. Ezen a szinten mennek végbe azok a folyamatok, amelyek a történelem lényegét alkotják. Ez a történetkutatás súlyponti területe, s egyben az a terület is, ahol a társadalomtudományok együttműködése, találkozása létrejöhet. Mert ezen a szinten ragadható meg a társadalom egésze, a történeti fejlődés globális folyamata. Itt jelentkezik a történeti idő azon lényeges tulajdonsága, hogy struktúrákat épít fel és bont le, tartós történeti folytonosságokat hoz létre. A longue durée vizsgálatok tárgya mindig a struktúra, annak mozgása, folytonossága és változása, a strukt úrák kapcsolata ós kölcsönhatása. A történeti folyamat lényegét megragadni kívánó történész számára tehát igen nagy fontosságú a struktúra fogalma. A struktúra társadalmi valóságok ős tömegek között fennálló elég szilárd viszonyok ' együttese, tehát elemek összefüggése, tartós kapcsolata, koherenciája. A szociológiát a struktúra mint építmény, mint szerkezet érdekli, statikusan. A történész számára a struktúra elsősorban olyan valóság, amely az időben létezik, s bár igen lassan, de mozog, i változik. A struktúra tehát nemcsak építmény, hanem időbeli folytonosság, folyamat is. A történeti időbeliség alapszintjén, a longue durée-ben ragadható meg a struktúra mindkét aspektusa: mint építmény és mint időbeli folytonosság. Itt fogható meg nemcsak I szervezete és építkezése, az elemek kapcsolódásának logikája, hanem felépülésének ós lebomlásának folyamata is. Braudel és általában az Annales kutató történészei a struktúra fogalmát nem használják olyan absztrakt, szigorú feltételek által meghatározott formában, mint a „strukturalizmus"9. Az ő struktúra-fogalmuk empirikus, közelebb áll a hagyományos szóhasználathoz. Olyan törtónelileg kialakult szerkezetet értenek alatta, amelynek elemei között a viszony állandósult. A „strukturálódás" ebben az értelemben közeli rokon a ( Hajnal István szóhasználata szerint „társadalmasodás" fogalmával. Különböző élettartamú, de mindenképpen tartós folytonosságot jelentő struktú, rákkal találkozunk az emberi lót és tevékenység minden területén: az emberföldrajzi keretektől és a gazdasági rendszerektől a társadalmi ós politikai intézményeken át a kul-'A konjunktúra-mozgásokról; L. H. Dupriez". Des mouvements écononomiques généraux. Louvain. 1945. 2 köt. — в. Imbert: Des mouvements de longue durée Kondratieff. Aix-en-Provence 1960. 1—111. 1. — H.Giiitton: Fluctuations et croissance économiques. Paris. 1964. "E. Labrousse: La crise de l'économie française à la veille de la Révolution. Paris. 1944. — Aspects de la crise et de la dépréssion de l'économie française au milieu du XIXe siecle (szerk. E. Labrousse). La Roche-sur-Yon. 1956. ' „Én vérmérsékletemnél fogva «strukturalista» vagyok, akit kevéssé érdekel az esemény, s csak félig a konjunktúra. De egy történész «strukturalizmusának» nem sok köze yan ahhoz a problematikához, amely — 'ugyanezen név alatt' az emberrel foglalkozó többi tudományt felkavarja. Nena a függvényekben kifejezett viszonyok matematikai absztrakciója felé irányul, hanem magának az életnek a forrásai felé, s ennyiben konkrétebb, mindennapibb, elpusztíthatatlanabb s emberibb." (F. Braudel. La Méditerranée. 2. kiad. Tome II. 520.1.)