Századok – 1969
Közlemények - Kardos József: Az Eckhart-vita és a szentkorona-tan 1104/V–VI
/ AZ ECKHART-VITA ÉS A SZENTKORONA-TAN 1115 lyozza Mályusz, liogy Eckhart tanulmányának egyik legfőbb érdeme a szellemtörténeti és pozitivista irányok összekapcsolásában mutatkozik meg. A mai szellemtörténet —- mondja — a pozitivizmus részeredményei nélkül nem fejlődhetett volna ki. Mályusz szemére veti Eckhart, bírálóinak, hogy nincsenek tisztában azzal: tulajdonképpen mi is a szellemtörténet; ezért bírálták olyan hevesen Eckhart Ferencet. Megütköztek azon, hogy a szellemtörténeti irány követője avult módszerüket, teóriájukat, elképzeléseiket egyszerűen félredobta. Különösenmegdöbbentettók őket Eckhartnak az „ezeréves magyar alkotmányra" vonatkozó megállapításai. Ezek a megjegyzések — mondja Mályusz — éppen hogy csak súrolták a szentkorona-tan Timon-féle magyarázatát, mégis alkalmasak a tisztultabb fogalmak kialakításához. Maga Mályusz is e fogalmak tisztázásához akar hozzájárulni. Nézete szerint a szentkorona-tan a magyar rendiség államszemlélete volt, amelyet tudatosan Werbőczy fogalmazott meg. Az alap a középkori rendiség, melynek produktuma a Werbőczy által rendszerbe foglalt tan. „A szentkorona-tan — olvashatjuk egyebek mellett Mályusznál — nem más, mint a késő középkorban mindenütt uralkodóvá lett organikus államtannak egyik válfaja. Ez pedig tudvalevőleg Páduai Marsilius nevéhez fűződik . . . Ez a tan sok más gondolati elemmel, így pl. a középkori társadalomszerződéses felfogással együtt egyik része volt az akkori világnézetnek; sokan ismerték tehát, mondhatni, »benne volt a levegőben«. A magyar talajról megindult rendi fejlődés és az említett gondolatelemek párhuzamosan haladtak, közben időnkint találkoztak is, míg végül Werbőczy, a politikai események hatása alatt, tudatosan összeolvasztotta őket."64 Mályusz e nézetei bizonyos fokig programot adtak Eckhart számára, aki több vonatkozásban ezen a nyomon haladt tovább, ami megfigyelhető „A szentkorona-eszme története" című, 1941-ben megjelent könyvében.6 5 Mályusz Elemér 1931-ben további munkára, részletesebb kifejtésre szólította fel Eckhart Ferencet, ugyanakkor igyekezett megnyugtatni — ezzel Eckhartot is védte — a közvéleményben uralkodó „gentry-szellemet": nincs ok az aggodalomra, a szentkoronatan tudományos revíziója nem jelenti a „nemzeti hagyományok és ideális erők" csökkentésót, sőt még értékesebb, hogy ezáltal annak „sokkal emberibb", reálisabb magyarázatát lehet felmutatni.6 6 Az uralkodó osztályok azonban általában nem tartottak igényt az ilyenféle reálisabb magyarázatokra sem. Nekik elsősorban a szentkorona-tanra volt szükségük, nem pedig annak történetére. Nem kívánták a „fogalmak tisztulását" még úgy sem, ahogy ezt Eckhart vagy Mályusz képzelték, akik alapvetően nem támadták a szentkorona-eszme létjogosultságát, csupán az általuk tarthatatlannak vélt, a tanra nézve is ártalmasnak tartott spekulációk, frázisok, avult dogmák ellen léptek fel cikkeikben. A történetiség valamelyes érvényesítése azonban akaratlanul is felhívhatta volna a figyelmet a tan XX. századi anakronizmusára. Mindenfajta változás a labilitás növekedéséhez vezetett az amúgy sem túl szilárdan álló „történeti ideológia" építményében. A szentkorona-tan 30-as években játszott szerepe bizonyítja, hogy ezt semmiképpen sem akarhatták. Hiszen a kormányzói jogkör további kiszélesítésének „tudományos történeti alapját" a szentkorona-eszmében találták meg most is. Sőt az uralkodó osztályokon belül, az állami főhatalommal, a királykérdéssel kapcsolatban mutatkozó ellentéteket is a szentkorona-tanra appellálva igyekeztek leszerelni. Ez a törekvés mutatko' zik meg Horthy Miklós 1937. december 20-án Szolnokon elhangzott hivatalos szózatában. Nézete szerint a királyság intézményét meg kell őrizni, mert az a nemzet életével összeforrott. Az e téren jelentkező függő kérdéseket a nemzet hivatalos szervei fogják majd eldönteni, „egy alkalmas időpontban". Közelebbről ezt nem határozta meg. Mindenesetre egységre ós nyugalomra szólítja fel a nemzetet, a szentkorona-eszmére hivatkozva: „Minden hatalom a szent koronáé, minden jog belőle fakad. Ebben a felfogásban egyesülhetünk valamennyien, akik történelmi múltunkat meg nem tagadjuk, nyugtalankodásra tehát nincs ok."67 Az 1938-as esztendő jó alkalmat nyújtott a szentkorona-tannal kapcsolatos propaganda kiterjesztéséhez. István király halálának 900. évfordulóját a „szentistváni . eszmék" jegyében ünnepelték meg. A szentkorona-tan széleskörű méltatására is sor került. Az évforduló alkalmából kiadott Szent István Emlékkönyv is ezt bizonyítja. Egyebek mellett Nagy Miklós tanulmánya foglalkozik részletesen a szentkorona-eszmével. Történetileg nem ad újat; rendszerezi a koronával kapcsolatos nézetek adatait olyan beállítással, mely alkalmasnak mutatkozik a Horthy-rendszer „király nélküli királyságát" "Uo. 416. 1. "Talán innen is eredeztethető Eckhart sokszor kinosan erőltetett ragaszkodása az organikus államtanhoz vagy a különböző eszmék párhuzamos vezetése és ezek Werbőczynél történő egyesítése stb. «« Mályusz Elemér: i. m. 417. 1. "Függetlenség, 1937. dec. 21. 12*
