Századok – 1969
Tanulmányok - Elekes Lajos: Az amerikai analitikusok és a történelmi relativizmus relativista bírálata 1024/V–VI
1032 ELEKES I. A JOS strukturalizmus technicista változatával, esetleg egyéb irányzatokkal érintkezve, változatos keverékformákat hoztak létre és azok keretében élnek tovább. Ilyenféle jelenségeket van alkalmunk észlelni, ha például a nyugat-európai országok polgári tudományosságában a szociológia, a pszichológia, vagy akár a politikai tudományok és a kortársi történetírásnak ezekkel érintkező irányzatai fejlődési tendenciáit próbáljuk elemezni. Mindez felfogható bizonyos értelemben úgy is, mint kortünet: az amerikanizmus terjeszkedésének egyik jelensége korunk nyugat-európai polgári művelődésében és tudományosságában. Mélyebb gyökereit kutatva, azokra az összefüggésekre kell felfigyelnünk, amelyeket a pragmatizmus - és tágabb összefüggésben: a társadalmi-történelmi relativizmus, szkepticizmus egyéb megnyilvánulásai ideológiai-politikai tartalmának, objektív társadalmi jelentőségének marxista elemzői derítettek fel. Ezek szerint a kapitalizmus világrendszerének fejlődése, belső ellentmondásainak kiéleződése, majd a két világháború után előállt helyzet, a szocializmus világrendszerének kialakulása és a gyarmatok politikai felszabadulása olyan viszonyokat teremtett, amelyek megingatták a hódító-terjeszkedő polgárság önbizalmát, megrendítették hitét a fejlődésben és annak további kilátásaiban és szükségessé tették számára világképének, világról és önmagáról, emberi-társadalmi viszonylatokról alkotott elképzeléseinek alapos átszervezését. Ebben a folyamatban a történelem relativista felfogásának meghatározott funkciója van. Mindenekelőtt az, hogy megingassa a történelmi szükségszerűség eszméjének hitelét, vagy egyszerűbben szólva: annak a marxista—leninista tanításnak a hitelét, amely szerint az emberi-társadalmi fejlődés szükségképpen vezet el a kapitalista viszonyok megdöntéséhez és a szocialista viszonyok kialakításához. Mindaz, ami akár a történelmi folyamatok törvényszerűségének, akár megismerésük lehetőségeinek, az erről formált ismeretek tudományos megbízhatóságának tagadása vagy megkérdőjelezése irányában, érdekében a modern polgári tudományban történt, az imént jelzett alapvető követelmény elkerülhetetlen származéka. Éppen nem különös, hanem nagyon is érthető, ha mindezek a jelenségek hamarább és teljesebben mutatkoztak meg az európai tudományban, mint az amerikaiban. Nem elsősorban tudománytörténeti, hanem tágabban művelődéstörténeti probléma ez. Még tágabban: annak az ismert ténynek a következménye, hogy Amerikában a kapitalizmus fellendülése tovább tartott, míg Európában korábban és súlyosabban éleződtek ki ellentmondásai. Hogy századunkban s főként korunkban az Északamerikai Egyesült Államok a tőkés világ vezetője. Ami azonban nem jelenti azt, hogy ott a tőkés rend ellentmondásainak éleződése nem érezteti hatásait. Csak némi fáziseltolódással és nem egy vonatkozásban másként történik mindez, mint kontinensünkön. Ha a pragmatizmus, prezentizmus kialakulásának, elterjedésének majd felülbírálatának tényeit úgy óhajtjuk vizsgálni, hogy ezeknek a jelenségeknek mélyebb társadalmi-történelmi gyökereire és jelentőségére is ügyelni akarunk, ezeket az előbbiekben nagy vonalakban vázolt alapvető tényeket nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Arról, hogy ebben az összefüggésben mi volt a pragmatista instrumentalizmus értelme, célja és jelentősége, talán nem felesleges meghallgatnunk a legilletékesebbek egyikének, magának Deweynak a nyilatkozatát. Még 1920-ban adta ki jelentős művét, amely „A filozófia rekonstrukciója" címet viseli és lényegében az instru mentaliz mus programjának körvonalait fejti ki. A művet a második világháború után újból kiadták. Előszavában olvashatjuk a következő, figyelemreméltó fejtegetéseket: Már az első világháború megingatta a
