Századok – 1969
Tanulmányok - Elekes Lajos: Az amerikai analitikusok és a történelmi relativizmus relativista bírálata 1024/V–VI
AZ AMERIKAI ANALITIKUSOK . 1033 szakadatlan haladásba, a béke és egyetértés beteljesedésébe vetett optimista várakozásokat. Azóta, napjainkra ,,a megrázkódtatás szinte valószínűtlen méreteket öltött. A biztonság hiánya és a harc annyira egyetemessé vált, hogy a nyugtalanság és a pesszimista bizonytalanság lett az emberek uralkodó hangulata. Az a bizonytalan érzés, hogy nem tudhatjuk, mit tartogat számunkra a jövő, ráveti sötét és súlyos árnyékát a jelen minden aspektusára."6 A bizonytalanságnak ezt az alapérzését azelőtt és azután sok polgári gondolkodó, egyebek közt nem egy történész vagy történetfilozófus is megfogalmazta. Legtöbbjük arra a következtetésre jutott (ha nem is azonos módon), mint Dewey: revízió alá kell vetni, újra kell fogalmazni, át kell szervezni fogalmainkat, gondolkodásunkat, rekonstruálni — ebben a szóhasználatban: újjáteremteni — egész tudományosságunkat, hogy megfelelhessünk a kor új követelményeinek. A korszerűsítés kívánalma természetesen nagyon is helyénvaló. De értelmezése, megoldása lehet igen sokféle. Korunk polgári tudományosságának fő törekvése: megtalálni a megoldás olyan formáit, amelyek leginkább megfelelnek a jelenkori kapitalizmus fenntartása és fejlesztése érdekeinek. A pragmatisták ajánlata az instrumentalizmus, amely egy ideig többé-kevésbé valóban megfelelt az amerikai polgári céloknak és ideáloknak. Összhangban állt az amerikai nevelés, a közgondolkodás hagyományos individualizmusával és prakticizmusával, bizonyos mértékig a második világháborút követően kibontakozó technikai fellendülés illetőleg a nyomában járó társadalomszerkezeti változások primér követelményeivel is. Utóbbiakkal azonban — szűkkörű és távlattalan prakticizmusa, perspektívátlansága miatt — csak rövid lejáratra és nem teljes mértékben. Innen a magában Amerikában újabban felerősödött követelés a pragmatista tudományosság és művelődéspolitika felülvizsgálatára, hatékonyabb eszközökkel való felcserélésére. Mutatis mutandis ezt mondhatjuk a prezentizmusról is, amely a történelem ép a történettudomány szemlélete vonatkozásában látott el nagyjából ugyanolyan funkciókat, mint a pragmatizmus — amelynek instrumentalista felfogásával eszmei alapozásában közeli rokonságot mutat a tudományosság és a mű vei őd és p о 1 i t i к a szélesebb területein. A prezentizmus a maga meglehetősen hangsúlyos relativizmusával alkalmas volt arra, hogy elutasítsa a történelem menetének törvényszerű értelmezését, sőt megingassa a bizalmat a történelmi ismeretek tudományos értékében. Nem használt olyan szélsőséges eszközöket és következtetéseiben sem ment olyan messze, mint a szubjektív idealizmus néhány európai változata, de feladatát így is teljesítette. Megingatta a történelmi ismeretek tudományos hitelét. Ezzel együtt azonban elvetette a történelmi látásmód, a távlatosság olyan lehetőségeit is, amelyeket korunk embere nehezen nélkülöz. Éppen a bizonytalanság fentebb Dewey szavaival jellemzett, sokaktól emlegetett érzése miatt az emberek növekvő tömegei igényelnek valamilyen távlatot. A jövőt illetően ezt megadhatják különböző ideológiák, például vallásos-fideista elképzelések is: nem kevesen vannak, akik beérik az ezektől kapott megnyugtatással. (Éppen ezért nem csodálható, hogy a Nyugaton ismét felerősödtek a történelmi folyamat értelmezésének vallásos-fideista irányzatai.) De az emberek növekvő tömegei szakszerű, tudományos - vagy legalábbis annak ígérkező felvilágosításra tartanak igényt. Korunk polgári művelődésében ezért jutnak növekvő súlyra a fejlődésnek, a jövő várható alakulásának olyan prognosztizálási kísérletei, amelyek 0 J. Dewey : Reconstruction in Philosophy. Boston. 1949. VI. 1. Értelmezéséhez vö. Bogomolov: i. m. 119. 1. 7 Századok 1969/5—6.
