Századok – 1969

Tanulmányok - Elekes Lajos: Az amerikai analitikusok és a történelmi relativizmus relativista bírálata 1024/V–VI

AZ AMERIKAI ANALITIKUSOK . 1031 Szubjektív marad, azok maradnak eredményei is. Ezen semmilyen módon nem lehet segíteni. A történelmi relativizmusnak ezek a szélsó'en szubjektivista, szkepticizmusba sőt obskurantizmusba hajló nézetei már harminc évvel ezelőtt ellenvetéseket váltottak ki, például A. J. Lovejoy részéről a Journal of Philosophy hasábjain. Mégis hosszú időnek kellett eltelnie, amíg rohamos térhódításuk megtorpant, majd más nézetek hatására kezdett visszaszorulni az amerikai tudományos gondolkodásban. Ennek a folyamatnak fő állomásait — legalábbis az elméleti szakirodalomban — a neopozitivisták és utóbb az analitikusok ismételt támadásai jelzik a második világháborút követő időszakban, nagyobb erővel az ötvenes-hatvanas évektől fogva. Bár ezek az irányzatok az utóbbi időben számottevően megerősödtek, azt semmiképpen sem lehetne állítani, hogy a történelmi relativizmust vagy akár csak annak pragmatista-prezentista formáit végérvényesen felszámolták vagy háttérbe szorították. Ezek különféle megnyilvánulásaival, némileg változott értelmezésben, ma is eléggé sűrűn találkozhatunk. S a neopozitivisták illetőleg az analitikusok ellenvetései már csak azért sem bizonyulhattak elegendőnek végérvényes elutasításukra, mert — mint látni fogjuk — maguk is tartalmaznak olyan pontokat, amelyek újabb támadási felületet nyújtanak a történelmi megismerés relativisztikus értelmezői számára.5 Előrebocsátottuk, hogy a történelmi-történettudományi pesszimizmust, szkepticizmust, relativizmust, szubjektivizmust vagy éppen szolipszizmust nem tekinthetjük amerikai találmánynak. Ismeretes, hogy mindezek a jelenségek Európában keletkeztek, előbb és tágabb körben terjedtek el és szélsőségesebb formákat alakítottak ki az európai országok polgári tudományosságában. Abban azonban aligha tévedünk, ha mind a pragmatizmust mind a prezentizmust fő változataikban amerikai jelenségeknek fogjuk fel. Ami eredetüket illeti, történtek kísérletek európai párhuzamaik és kapcsolataik kimutatására; ami kifejlett formáik távolabbi hatásait illeti, nem kerül nagy fáradságba annak tételes bizonyítása, hogy nem csupán Európa, hanem más kontinensek különböző országaiban is elterjedtek és mind a társadalomtudományi kutatásokban, mind a közgondolkodásban nyomokat hagytak. Azzal is számolhatunk, hogy újabban az instrumentalizmus egyéb formáival, vagy a 5 A. J. Lovejoy ellenvetései: Present Standpoints and Past History. The Journal of Philosophy XXXVI. 18. 1939. aug.; vö. Meyerhoff : i. m. 173. s köv. Í. (Lovejoy azt hangsúlyozza, hogy a történelem önmagában ós önmagáért van. Érvelése főként a pragmatisták ellen irányul, de az adott összefüggésben értelemszerűen vonatkoztatható a prezentistákra is.) Némileg más, részben már a neopozitivisták későbbi érvelését elővételező módon vitatkozott a prezentistákkal M. Mandelbaum : The American Historical Review XLIV. 1939. (Ekkori okfejtése szerint a történettudományban a megismerés ugyanolyan, mint bármely más empirikus tudományban. A feladat a lényeges oki összefüggések megállapítása. Beard erre azzal a kérdéssel válaszolt: milyen alapon lehet megállapítani, objektíve, mi a lényeges? Mindezekre vö. Meyerhoff : i. m. 139. 1.) — A neopozitivisták és az analitikusok érvelésére ld. az alább idézendő kiadványokat, például a Gardiner illetőleg Dray szerkesztésében megjelent antológiákat. — Ami a relativizmus továbbélő vagy újraéledő formáit illeti, nem tekintjük szükségképpen idetartozóknak azokat az angol—amerikai tudományosságban újra meg újra elhangzó követeléseket, amelyek értelmében — mint Barraclough 1956-ban írta, mások később megismételték — alapjaiban kell felülvizsgálnunk történetfelfogásunkat, fogalmi rendszerünket és szóhasználatunkat. Az ilyenféle állásfoglalásoknak sokféle indítékuk lehet. Csak esetenkénti, konkrét elemzés döntheti el, milyen szerep jut ezek közt a relativizmus hatásainak. Nem egy esetben kimutatható azonban, hogy az ilyen kívánalmak — bárminő indítékból származtak — felerősítik a relativista tendenciákat.