Századok – 1969

Tanulmányok - Elekes Lajos: Az amerikai analitikusok és a történelmi relativizmus relativista bírálata 1024/V–VI

AZ AMERIKAI ANALITIKUSOK . 1029 egyén döntéseit. A róla formált ismeretek annyiban értékesek, amennyiben elősegítik a hasznosság, az érvényesülési ösztön kielégítését. Egyébként érdektelenek. A pragmatizmus számára tehát nem az a probléma lényege: megismerhető-e a történelem, hanem az, hogy ismerete gyakorlati-hasznossági szempontból mennyit ér. Mindegy most már, hogy a hasznosságot az egyén vagy az egyének érdekeit mintegy összegező közösség, például az állam politikája szemszögéből vizsgáljuk. A pragmatizmus a maga szélsőén individualista, egyúttal ridegen hasznossági szempontjai val megfelelt az amerikai művelődés talán szabad hozzátennünk: a kapitalizmus ottani fejlődése — meghatározott történelmi szakasza igényeinek. Ez magában foglalta az értetlenséget és az elutasítást a történelmi gondolkodás minden valós formája iránt.2 Eszmei alapállását, kiinduló pontjait tekintve a prezentizmus közel rokon a pragmatizmussal. Hívei nyomatékosan hangsúlyozzák az egyén érdekét, ennek szerepét a megismerésben és a megismert annak tekintett — adatok, tények értelmezésében és felhasználásában. Felfogásuk szerint a múltat igen nehéz, csaknem lehetetlen valósághíven megismerni; a mindenkori jelen érdeke, szempontjai elhomályosítják a valóságos tényeket, helyükbe csalóka és bizonytalan képmásokat vetítenek, amelyek inkább a jelenben élő, ezáltal meghatározott érdeklődésű kutató-szemlélődő szubjektív elképzeléseit, mint a valamikor volt valóság reprodukcióját vagy többé-kevésbé objektív tükröződését fejezik ki. A jelen szerepének ilyen értelmezéséből ered az irányzat elnevezése, nyers fordításban mintegy jelenközpontúság. Legkövetkezetesebb és legszélsőségesebb képviselője, C. L. Becker egyik tanulmányának jelmondattá vált címe szerint még tovább lehet menni: „Mindenki a maga történetírója". Vagyis a történelem annyiféleképpen értelmezhető, ahány egyén vizsgálja. Nem csupán minden új „jelen" szintjén kell újra írni, hanem minden egyes jelen minden egyes érdeklődőjének egyéni ízlése, érdeklődése, érdekeltsége szerint.3 2 A pragmatizmusról általában ld. A. Sz. Bogomolov: A pragmatizmus. Bpest. 1966 (Egy eredetileg orosz nyelven Moszkvában 1964-ben megjelent, az angol—amerikai polgári filozófiát összefoglalóan tárgyaló mű III. és IV. fejezete. Itt a szorosabban történelmi összefüggésekről viszonylag kevés szó esik, minthogy ezek a pragmatizmus gondolati rendszerében sem kapnak jelentős helyet.) Aszorosabban történelmi vonatkozásokra vö. Lederei; i. m. 38. s köv. 1.; Kovács E. : A mai polgári történetírás. Bpest. 1962. 72. s köv. 1. (Érthetően mindketten inkább a prezentizmussal foglalkoznak, amelynek a történettudományra gyakorolt hatásai kétségkívül erősebbek voltak vagy legalábbis közvetlenebbül kimutathatók. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a pragmatizmus hosszú ideig az Észak-amerikai Egyesült Államok uralkodó filozófiai-társadalomtudományi irányzata volt, és mint ilyen, közvetve nagy mértékben befolyásolta a történelemről alkotott nézeteket, egyebek közt maguknak a prezentistáknak a nézeteit is.) A pragmatizmus által sugallott történetfelfogás angolszász, amerikai kritikájára vö. az alább a prezentizmus bírálatával kapcsolatban idézendő állásfoglalásokat. Dewey filozófiájának fentebb, szövegünkben olvasható értékelését H. Meyerhojf adta: The Philosophy of History in our Time. New-York. 1959. 161. 1.: „the most impressive figure of American philosophy during the last generation." Dewey kiemelkedő jelentőségét Bogomolov is hangsúlyozza, hozzátéve azonban, hogy instrumentalizmusa kiváltképpen alkalmas volt azoknak az ideológiai feladatoknak ellátására, amelyekre a két világháború közti időszak Amerikájának szüksége volt. Hasonlóan írt H. K. Wells, aki a pragmatizmust az imperializmus filozófiájának minősítette. 3 Becker idézett, szállóigévé vált kifejezése egy, a harmincas évek derekán kiadott munkájából származik: Everyman His Own Historian. New-York. 1935. Nézeteit különben már jóval előbb keletkezett más írásaiban is kifejtette. Ezek közül különösen fontos a történelmi tény fogalmáról készült tanulmány (What are Historical Facts?), amely — mint szövegéből is kitűnik — 1926-ból való, noha többnyire egy harminc évvel későbbi