Századok – 1969
Tanulmányok - Tokody Gyula: Az első világháború utáni forradalmi változások hatása a nagynémet történetírásra 990/V–VI
A FORRADALMI VÁLTOZÁSOK HATÁSA A NAGYNÉMET TÖRTÉNETÍRÁSRA 1019 egész német szellemi életet befolyásoló és átható iskolákká. A kor három nagy irányzatáról, az új-rankeánus, a szellemtörténeti és a fajelméleti (völkisch) teóriákról van szó, amelyek egymással is bonyolult kapcsolatban álltak, és számos szempontjuk eklektikus összevisszaságban a gesamtdeutsch felfogásban is fellelhetők. így például a völkisch-fajelméleti teóriák és a gesamtdeutsch felfogás kapcsolatát mutatja az, hogy Srbik a német történelem meghatározó momentumának „a népi szubsztancia nagy egységét" tartotta, amely ugyan gyakran ellentétbe került a sokállamisággal, de a nép „térségben, szellemben ós vérben" meglevő egysége mindig megmaradt.93 A nép faji egységének elfogadásából következett a több nemzetre szakadás lehetőségének és tényének, mindenekelőtt Ausztria nemzeti létének a tagadása. A nemzet és a nép azonosítása így a gesamtdeutsch fogalom alapjává lett, a nemzet feloldódott a germánság általános fogalmában és megteremtette az Európában szétszórtan élő németség politikai egyesítésének elvi alapját. A gesamtdeutsch felfogásra azonban a fajelméleti teóriáknál közvetlenebb hatást gyakoroltak az új-rankeánus és a szellemtörténeti nézetek. Az elsők között kellene megemlítenünk az univerzalizmust, amellyel azonban már külön foglalkoztunk. Az univerzális látásmódra irányuló törekvés bizonyos elvi kapcsolatban állott az új-rankeánusok által fennen hirdetett objektivitás igényével. Míg az univerzalizmus főleg a porosz-kisnémet nacionalizmus — helyesebben a német nacionalizmus porosz-kisnémet leszűkítése — ellen, az objektivitás követelménye a történelmi eseményeknek a napi politika szempontjai szerinti megítélése ellen irányult, az ellen a módszer ellen tehát, amely mind a kis-, mind a nagynémet történetírásban általánosan elfogadott volt. Az új-rankeánus nézetek hatására Srbik is hangsúlyozta az objektivitás szükségességét. Ö is kiemelte, hogy ,,a saját népünk múltjának szenvedélyektől mentes szemlélete", és ,,a szubjektív momentum lehető legnagyobb mérvű visszaszorítása"9 4 feltétele az objektív történetírásnak, a hangsúly azonban nem annyira a napi-politikai szempontok figyelembevételének az elítélésére, mint inkább a politika és a történelem egymásrahatására, szoros összefüggésére helyeződött: „A múlt ismerete nem lehet tökéletes — írja — a jelen ismerete nélkül, a jelen megértése viszont nem lehetséges a korábbi idők ismerete nélkül."9 5 A már említett Ranke-tanulmányából a német történetírás vezéralakja úgy lép elénk, mint aki — bár a gyakorlati politikától visszahúzódott — a politika és a történelemtudomány követelményeit mesteri módon hangolta össze anélkül, hogy a tudomány politikával szembeni primátusának elvét megsértette volna.9 6 Önmagában véve persze aligha lehetne tagadni a politikának a történelmi megismerésre, ill. a történelemtudománynak a politikai gondolkodásra gyakorolt hatását, az objektivitás kérdése közismerten nem ezen összefüggés elismerésén vagy elvetésén múlik. De Srbik a gyakorlatban, történelmi koncepciójának kidolgozása során Rankenál nyíltabban és talán tudatosabban rendelte alá a tudományt a politikának. Az objektivitás így a gesamtdeutsch 93 Vö.: uö. : Die Reichsidee im Wandel der Geschichte. 5. 1. 94Vö.: uö.: Gesamtdeutsche Geschichtsauffassung. 6. 1. 95 Uo. 5. 1. 96Vö.: Srbik: Zu Leopold von Rankes Universalismus und Nationalbewußtsein. MIÖG. 1938. 355—384. 1. 6*
