Századok – 1969

Tanulmányok - Tokody Gyula: Az első világháború utáni forradalmi változások hatása a nagynémet történetírásra 990/V–VI

1018 TOKODY GYULA tágul, amely napjainkban is tart és abszolút értelemben tulajdonképpen sohasem záródhat le. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden történész és minden iskola előbbre segíti a történelmi múlt tudományos megismerését, mivel azt számos szubjektív — a történetíró képességeit, felkészültségét stb. tartalmazó — tényező mellett, osztály- sőt nemzeti szempontok is befolyásolhatják, egyes esetekben eltorzíthatják. A kis- és nagynémet történetírás esetében például a lényeget illetően azonos osztályérdekekre épülő szemlélettel van dolgunk, amely azonban, szinte minden fontosabb történelmi eseményre vonatkozóan ellentétes, vagy legalábbis erősen eltérő eredményre vezetett az egymással szembenálló nemzeti szempontok miatt. A gesamtdeutsch történetfelfogás a német nép történelmének partikuláris megítélésével szemben kétségtelenül szélesebb alapokra helyezte a történelmi megismerést nemzeti szempontból, anélkül azonban, hogy megváltoztak volna a bertne kifejeződésre jutó osztályerők. így került a partikuláris szűklátókörűség helyébe a porosz és az osztrák nacionalizmusból összegyúrt modern értelemben vett „nagynómet" — ha úgy tetszik gesamtdeutsch — sovinizmus, amely a történelmi megismerés útjába újabb akadályokat állított. Korántsem akarjuk azonban azt állítani, hogy a gesamtdeutsch töténetírás semmiben sem adott újat különösen a nagynémet iskola eredményeihez képest. Ez az új egyrészt a történelmi múlt nagyobb forrásanyagra támaszkodó feldolgozásában, a forráskritikai módszerek hozzáértőbb alkalmazásában, másrészt a nagynémet nézetek bírálatában mutatható ki. Azok az állásfoglalások azonban, amelyeket a gesamtdeutsch felfogás ezekkel a nézetekkel szembehelyezett — mint láttuk — tudományosan ugyancsak elfogadhatatlanok voltak. A kis- ill. nagynémet koncepciók gesamtdeutsch koncepciókkal való helyettesítése tehát nem nevezhető haladásnak, a történelmi összefüggések helyesebb, igazabb, azaz tudományosabb interpretálásának. Az egész német történelem — habár számos nehézségen és buktatón keresztül — az új felfogás szerint egyetlen nagy célnak, a német néptörzsek gesamtdeutsch nemzetté alakulásának az irányába mozgott. Történelmi személyek, amelyeket eddig egyértelműen kisnémet vagy nagynémet irányzatúaknak tüntettek fel, s ennek megfelelően bírálták vagy ismerték el őket, most gesamtdeutsch beállítottságúakká váltak, akiket nem szúk dinasztikus, mégcsak nem is csupán porosz vagy osztrák, hanem legalábbis végső fokon — az össznémetség érdekei vezéreltek. Haladásról mindenekelőtt azért nem lehetett szó a történelmi események interpretálásában, mert a két világháború között szélsőjobboldali irányba fordult a gesamtdeutsch felfogás által tudatosan szolgált német és osztrák politikai élet. Az a körülmény, hogy a kisnémet történetírás az alldeutsch felfogáson keresztül, a nagynémet pedig a gesamtdeutsch irányzaton keresztül a fasiszta történetszemlélet irányába mozgott, és így mindkét iskola nézeteltéréseik ellenére egy táborba sodródott, a történetírás területén tükrözte azt a politikai és eszmetörténeti folyamatot, amely éppen szélsőségesen reakciós jellegénél fogva az évtizedekig tartó egymás elleni küzdelem ellenére mind Németországban, mind Ausztriában végül is a fasizmusba torkollott. Az eszmei hátteret tekintve viszont azért nem lehet haladásról beszélni, mert — amint ez már részben az eddigiekből is kitűnt — a gesamtdeutsch történetfelfogás azokhoz az irányzatokhoz kapcsolódott, amelyek az első világháborút követő forradalmi megrázkódtatások reakciójaként váltak az