Századok – 1969
Tanulmányok - Tokody Gyula: Az első világháború utáni forradalmi változások hatása a nagynémet történetírásra 990/V–VI
A FORRADALMI VÁLTOZÁSOK HATÁSA A NAGYNÉMET TÖRTÉNETÍRÁSRA 1017 Srbik viszont a jelek szerint jobban megértette a német fasizmus expanziós törekvéseinek a német nemzetállami határokon túlmutató céljait, „univerzális" történetszemlélete mindenesetre tisztábban tükrözte vissza és hatásosabban szolgálta ezeket a célokat, mint bírálóinak alapvetően kisnémet koncepciója. Lehetséges persze, hogy ezzel szemben Srbik kevésbé értette meg a német fasizmus nemzeti centralizációs, a német néprészek gleichschaltolására irányuló törekvését. Az a körülmény, hogy még 1942-ben, tehát Ausztria létének teljes megsemmisítése után is — visszatérve a régebben lezajlott vitára hangsúlyozta az osztrákok különleges történelmi szerepét, igazolni látszik'ezt a feltevést: — „én — írja a német egységről szóló műve III. és IV. kötetéhez írt előszóban — az egykori Ausztria németségének cselekvési, lelki és szellemi erejében a Nagynémet Birodalom jövője szempontjából is magas gesamtdeutsch értéket látok".91 És bár Ausztria, az „univerzalizmus" hordozója megsemmisült, Srbik a hitleri birodalomban, a „nagynémet nemzeti államban" történelmi koncepciójának beteljesülését, az univerzalizmus és a nemzeti eszme egyesülését fedezte fel. „Egy új univerzalizmus kapcsolódik össze — írja — a nemzetállami elvvel; ez azonban ma már nem az univerzalizmus régi, vérszegénnyé vált metafizikus eszméjére épül, hanem szociális célkitűzésekre és a német rend-nép vezetési hivatásának ismételt feltámadására."9 2 Az ősi birodalmi gondolat tehát megvalósult, de nem a régi nagynémet felfogás szerint, hanem Ausztria teljes megsemmisítése árán. A fasisztává lett gesamtdeutsch történetírók gondolatmenetét követve azonban ez az ellentmondás csupán látszólagos volt: bár a „Nationalstaat" győzedelmeskedett, ez a győzelem gesamtdeutsch alapon következett be, amely az új birodalomnak közép-európai jelleget biztosított és azt az osztrák-németség által egykoron képviselt univerzalizmus örökösévé tette. A világtörténelem legagresszívabb államában, amely eszmeileg a porosz nacionalizmusban gyökeredzett, a nagynémet közép-európai álmok megvalósulását látni természetesen egyenlő volt az univerzalizmus megtagadásával. De az univerzalizmus már a XIX. századi nagynémet történetfelfogásban sem volt egyenlő a szó eredeti értelmében vett egyetemességgel. Már akkor is nacionalista, nagyhatalmi célokat szolgált, nem mutatott túl a német-római birodalom határain és tartalmilag leszűkült a német államok és a Habsburgbirodalom egymáshoz való viszonyára. Ez az „univerzalizmus" végleg önmaga ellentétévé, a nagynómet sovinizmus egyik kifejeződési formájává vált azáltal, hogy belső lényegét a gesamtdeutsch történészek a fasiszta német birodalom nagyhatalmi, nem föderációra, hanem éppen a népek jogfosztására, sőt fizikai megsemmisítésére irányuló céljaival azonosították. * Meg akarván jelölni mintegy összefoglalásként a gesamtdeutsch történetfelfogás helyét és szerepét a német történetírás történetében, abból az általános elvből kellene kiindulnunk, hogy a történetírás története a történelmi múlt olyan megismerési folyamata, amely fő tendenciájában egyre 91Srbik: Deutsche Einheit. III. köt. Előszó. 92 Uő.: Die Reichsidee und das Werden deutscher Einheit HZ. 1941. Bd. 104. 470—471. 1. 6 Századok 19вЯ/5—в.
