Századok – 1969
Tanulmányok - Tokody Gyula: Az első világháború utáni forradalmi változások hatása a nagynémet történetírásra 990/V–VI
A FORRADALMI VÁLTOZÁSOK HATÁSA A NAGYNÉMET TÖRTÉNETÍRÁSRA 1015 a német történelmi irodalomban rendszerint Ranke univerzális szemléletmódját emelték ki, Srbik saját gesamtdeutsch történetfelfogása igazolására Ranke univerzalizmusa és nemzeti öntudata közé egyenlőségi jelet tett és a neki tulajdonított ideológiai-érzelmi magatartást szembehelyezte az osztrák történelmet és politikát meg nem értő kisnémet felfogással. A tanulmány, amely ezt a magatartást Rankenak kora politikai kérdéseiben való állásfoglalásaival próbálja bizonyítani, azt a meggyőződést sugározza, hogy amint Rankeban „világpolgári érzelem, a haza szeretete és porosz állami hűség" egységet képezett, az univerzalizmus és a nemzeti gondolat a félévszázaddal később élő németek gondolkozásában és érzelmeiben is egyesíthető.84 Minden erőfeszítése ellenére azonban Srbik nem volt képes ebben a gesamtdeutsch szemlélet számára alapvető elvi kérdésben a német történészek fenntartás nélküli egyetértését kivívni. Amikor a német egységről szóló munkájának első köteteit publikálták, egyszerre két ismert német történész is kritikai tanulmányt jelentetett meg, s mindkettő a könyv „univerzális" történetszemléletét helyezte bírálata középpontjába. Erich Brandenburg szerint Srbik a német nemzeti gondolatot egy középeurópai „vágyálommal" cserélte fel. „Srbik felfogása — írja —, nem »nagynémet« vagy »gesamtdeutsch«, hanem überdeutsch, közép-európai, univerzális; ő ugyanis egyenesen tagadja a csak a németeket összefogó nemzeti állam jogosultságát, függetlenül annak nagynémet vagy kisnémet jellegétől."85 Brandenburg ezt az „überdeutsch, közép-európai, univerzális" eszmét teljes joggal elvontnak és élettelennek tartotta, amely szemben a nemzeti gondolattal — soha sem volt képes tömegeket magával ragadni. A történelem ezernyi bizonyító példát szolgáltatott a nemzeti eszme életrevalóságára, hiszen még a Srbik közép-európai tervezetében központi szerepet kapó népek az olaszok, magyarok és szlávok — is függetlenségre törekedtek, s nemcsak elutasították a német vezetés alatti Közép-Európát, hanem harcoltak is ellene: „A nemzeti állani modern gondolata — vonja le Brandenburg a következtetést —, amely a valóságban tényleges történelmi eszme erejével bír, a középeurópai birodalmi gondolattal nem vethető össze."86 Ehhez kapcsolódik a másik német történész, Fritz Härtung véleménye is, aki szerint a régi osztrák „Gesamtstaat" valódi szétzúzóit nem Bismarckban, nem Poroszországban és nem 1866-ban kell keresni, hanem a magyarok és a csehek nemzeti mozgalmában.87 E mozgalmakat figyelembe véve a német nép történelmi szerencséje volt, „hogy porosz vezetés alatt még idejében egységes állami szövetségbe tömörült, amely elég erős volt ahhoz, hogy megvédje a német népet nyugati és keleti szomszédainak . . . hatalmi törekvéseivel szemben és amely képes volt még az 1918 —19-es krízist is kiállni".8 8 A nagyobb nyomaték kedvéért Härtung arra is felhívja a figyelmet, hogy 1918 után a délkelet-európai népek semmi jelét nem mutatták azoknak az univerzális tradícióknak, amelyeket a Habsburg-államhoz való tartozásuk folytán el 84 Vö. u6. : Zu Leopold von Rankes Universalismus und Nationalbewußtsein. MIÖG. LH. Bd. 1938. 359. 1. 85 Brandenburg : i. m. 768. 1. 86 Uo.765. I. 87 Vö.: Härtung: Preußen und die deutsche Einheit. Forschungen zur Brandenburgischen und Preußischen Geschichte. 1937. 18—20. 1. 88 Uo. 19—20. 1.
