Századok – 1969
Tanulmányok - Tokody Gyula: Az első világháború utáni forradalmi változások hatása a nagynémet történetírásra 990/V–VI
1014 TOKODY GYULA német birodalommal és Ausztria-Magyarországgal kapcsolatban alakított ki. Ezek szerint miután az eszmei áramlatok 1848-ban, a Paulskircheben véglegesen elszakadtak egymástól, s különböző pártirányzatok törekvésében testesültek meg, az 1859-es év jelentette az első fordulatot a nemzeti elv és az univerzalizmus harcában. Ausztria veresége nemcsak Lombardia elvesztését és az osztrák pozíciók lényeges meggyengülését eredményezte, hanem a németrómai császárok 900 éves itáliai politikájának végét is. Továbbá: 1866-tal kapcsolatban ugyan nem lehet az egész Németországot érintő szerencsétlenségről beszélni, hiszen az új birodalom a „gesamtdeutsch" népnek „lemérhetetlen értékeket" ajándékozott,81 a königgrätzi csata nemcsak Ausztria katonai vereségét jelentette, hanem annak a császári államnak Németországból való kiutasítását is, „amely a birodalom történelmileg ráruházott univerzális örökségét a leghűségesebben őrizte meg".82 A kisnémet egység porosz eredetű megvalósításának alapjában pozitív kicsengésű értékeléséből következően a gesamtdeutsch felfogás nem tehette magáévá az 1866 és 1918 közötti összefüggésre vonatkozó nagynémet álláspontot. A központi hangsúly ebben a felfogásban nem az összeomlás okaira, hanem arra a történelmi szerepre helyeződött, amelyet Kis-Németország a birodalommá válás folyamatában betöltött. Srbik szerint a bismarcki birodalmat inkább állami, mint népi gondolat töltötte el, mivel állam és nép különböző fogalmakká váltak. A nemzeti egység csupán részbeni megvalósulása következtében a második birodalom — bár történelmileg szükségszerű volt — a szó teljes értelmében nem volt birodalom, csupán egy lépcsőfok az ebbe az irányba tartó úton. Másfelől Ausztria nem volt valóságos német állam, az itt élő németek tevékenysége eredményeként azonban a Monarchia mégis teljesítette történelmi misszióját: a német kultúra terjesztését délkelet felé és az itt élő népek összefogását. * A gesamtdeutsch történetfelfogás legfontosabb elvi célja, amint az a koncepció fenti rövid vázlatából és eddigi utalásainkból is kiderült, a két ellentétes, egymással össze nem egyeztethető eszme, az univerzalizmus és a nacionalizmus egységének megteremtése volt. „A mi történetfelfogásunknak ismét nemzetinek és univerzálisnak kell egyszerre lennie" — írta már 1930-ban Srbik, s erre az elvi problémára a későbbiek során ismét és ismét visszatért. Későbbi vitatanulmányában már addig ment, hogy a két eszme összeegyeztetését a német történelmi múlt, sőt a német nép jelene és jövője alapkérdésének tüntette fel: „A német nép, mint egész számára a nagy probléma a múltban és a jelenben is az, hogy a német nemzeti állam megvalósulásért küzdő, majd megvalósuló, örökérvényű gondolata miként volt egyesíthető a múltban és miként egyesíthető a jelenben az übernacionális állami organizációnak a német nép és Kelet-Közép-Európa más népei számára örökérvényű elvével."8 3 Ugyanezt a célt, az univerzalizmus és a német nacionalizmus összeegyeztethetőségének bizonyítását szolgálta Srbik Rankeról írt tanulmánya is. Míg 81 Vö.: U6.: Kleindeutsch und Großdeutsch. Archiv für Politik und Geschichte. 1926. 259. 1. 82 U6. : Die Reichsidee und das Werden deutscher Einheit. 1941. Bd. 164. 468. 1. 83 Uô. : Zur gesamtdeutschen Geschichtsauffassung. Ein Versuch und sein Schicksal. HZ. 1937. Bd. 156. 235. 1.
