Századok – 1969
Tanulmányok - Tokody Gyula: Az első világháború utáni forradalmi változások hatása a nagynémet történetírásra 990/V–VI
A FORRADALMI VÁLTOZÁSOK HATÁSA A NAGYNÉMET TÖRTÉNETÍRÁSRA 1013 németség hatalmi pozíciójából kiindulva viszont az osztrák birodalom és a német államok Habsburg vezetés alatt álló föderációja nagyobb jelentőségűnek tűnt, mint „Kis-Németország" egysége. így bármilyen hangsúly is helyeződött az univerzalizmus és a nemzeti állam gondolatának azonos történelmi fontosságára, a gesamtdeutsch felfogás lényegileg ebben a kérdésben is a régi nagynémet koncepció irányába hajlott. Mivel Srbik felfogásában a birodalmi gondolat, s ennek részeként — a késő-középkortól kezdve fő megnyilvánulási formájaként — a közép-európai gondolat a német történelem egészén áthúzódó, elevenen ható tényező volt, a nemzet-állami tendenciát — történelmi jogosságának elismerése ellenére — alapjában véve a németségtől idegen szellemi terméknek tartotta. Ez a gondolat szerinte Nyugat-Európából származott s nem felelt meg a német nép érdekeinek: ,,A tisztán német, az össznépet átfogó állam ideája ellentmondott a német nép helyzetének és általános érdekeinek. Ezért itt egy olyan életformát kellett találni, amely különbözött a Nyugat sémájától."77 Ez az „életforma" természetesen a közép-európai föderáció lett volna. De a föderációs megoldás részleteit illetően Srbik sem tudott — a XIX. századi nagy németekhez hasonlóan — világos és konkrét javaslatot tenni. így történhetett meg, hogy a német egységtörekvéseket tárgyaló könyvében minden konzervatív német-központú tervet lelkesedéssel kommentált, s még a nagyosztrák Schwarzenberg koncepcióját is magasra értékelte, bár hangsúlyozta, hogy az erősen centralizált dunai állam gondolata tulajdonképpen nem azonosítható a nagynémet elgondolásokkal. „A legnagyobb, amelyet ő tervezett és megvalósítani akart, teljesítetlen maradt, — írja Schwarzenberggel kapcsolatban — a világ számára a múltban és a jelenben egyaránt szükséges közép-európai eszme örök történetében mégis szilárd helyet foglal el."78 Igazat kell hát adnunk a kisnémet szemléletű Erich Brandenburgnak, aki azt állítja, hogy mihelyt Srbik kísérletet tesz az általa szükségesnek vélt „életforma" közelebbhozására, „ő maga is az élet realitásaival kibékíthetetlen ellentmondásban levő eszme . . . régióiba jut".79 A világosan körülhatárolt nemzetállami gondolattal szemben így a gesamtdeutsch történetírásban is — hasonlóan a XIX. századi nagynémet nézetekhez - egy elmosódott körvonalú, bizonytalanul megfogalmazott, sokféleképpen érthető közép-európai eszme állt, amelyben csupán egyetlen szilárd pont volt: a németség vezetőszerepe. Hogy ez a vezető szerep centralizációs birodalom, vagy laza szerkezetű föderáció keretében jut-e érvényre, másodrangú kérdés volt. Ezért nem volt lehetséges a nagynémet és a nagyosztrák tervek szétválasztása és egymással való szembeállítása, miközben a hatalmi-politikai kiindulópont eleve kizárta a demokratikus tendenciájú, a népek egyenjogúságát valóban biztosítani kívánó föderációs elgondolások figyelembe vételét. A „nemzeti egység és a szabadság", valamint „a császár és a birodalom utáni vágyakozás . . ,"8 0 történelmi jelentőségének azonosítása és be nem vallottan az utóbbi előnyben részesítése hatotta át azokat az álláspontokat is, amelyeket Srbik a német egység gyakorlati megvalósításával, majd a bismarcki 77 Uő. : Deutsche Einheit. Bd. I. 373. 1. 78 Uo. Bd. II. 137. 1. '9 Brandenburg : Deutsche Einheit. Historische Vierteljahrsschrift. 1935. 767. 1. 80 Srbik: Die Reichsidee und das Werden deutscher Einheit. HZ. 1941. Bd. 164. 467. 1.
