Századok – 1969
Tanulmányok - Tokody Gyula: Az első világháború utáni forradalmi változások hatása a nagynémet történetírásra 990/V–VI
A FORRADALMI VÁLTOZÁSOK HATÁSA A NAGYNÉMET TÖRTÉNETÍRÁSRA 1007 felelt volna meg az államalapító germánok belső lényegének és ha a benne levő idegen elem nem vált volna teljesen németté."6 3 Ez a gondolat szoros összefüggésben volt az ún. katasztrófa-elmélettel, illetve annak fasiszta bírálatával. Az elméletet, amely szerint a világtörténelembe belé}oő germán törzsek a római birodalom megdöntésével az antik kultúrtradíciókat is felszámolták, s ezáltal az európai kultúrában katasztrófát idéztek elő, a német történészek egy része — így Alfons Dopsch — már régebben elvetette. Dopsch ugyanis azt állította, hogy a germánok nem szétrombolói, hanem megőrzői és továbbvivői voltak a római kultúrának, biztosították az európai kultúra kontinuitását, amely tehát így semmiféle törést nem szenvedett. A fasiszták azonban — ha el is ismerték e nézet fontosságát a germánok történelmi érdemeinek kiemelésében —, elfogadhatatlannak tartották azt, mivel „ugyanolyan mértékben, ahogy a germán középkor a klasszikus ókor szellemi, kulturális és civilizátori folytatójának bizonyult, elszakadt a germán ókortól".64 Fasiszta felfogás szerint ugyanis a népek történelmének kontinuitásáról csak akkor lehet beszélni, ha a „völkisch szubsztancia" az idők változásai ellenére fennmarad. A germánok esetében „az élet történelmi egysége kevésbé tört meg, mint a többi népeknél: míg az északi faj a keltáknál, görögöknél, az ősitáliaiaknál, szlávoknál, perzsáknál és indusoknál rövidesen elkeveredett vagy háttérbe szorult, a germánoknál mindvégig vezető tényező maradt".65 Ez a nézet szembetűnő ellentmondásban van a Dopsch-féle kontinuitáselmélettel, hiszen egyrészt a faj, továbbá a nyelv és a földrajzi térség folyamatosságára épül, másrészt a germán kultúra autogén keletkezésének elvéből indul ki és idegennek tekinti a római és a keresztény kultúrát. Ebből következően Srbiknek a. kereszténység pozitív történelmi szerepére vonatkozó nézete is elvi ellentétben volt a fasiszta állásponttal annak dacára, hogy — mint fentebb láttuk — az ő felfogása szerint a germánság lényegének a kereszténység teljes mértékben megfelelt, és a benne levő idegen vonás az idők folyamán németté vált. Tehát sem arról nem lehetett szó, hogy az európai kultúra a római birodalom bukása következtében katasztrofális helyzetbe jutott volna, hiszen a germánságban továbbfolytatódott ez a kultúra, sem pedig arról, hogy a kereszténység behatolásával a germánság belső lényege megváltozott, vagy megtört volna. De még ez a fasiszta fajelméletnek nagy engedményeket adó, a kereszténységet azonban továbbra is pozitív történelmi tényezőként kezelő álláspont is ellenállásba ütközött. Srbik egyik bírálója szerint a kereszténység átvétele „páratlan méretű külföldi befolyással" járt együtt és a modern időkig nem lehetett tisztán látni, hogy ebben a folyamatban a germánság alakította-e át a kereszténységet, vagy pedig a német nép az idegen szellemi befolyás által soha ki nem heverhető kulturális törést szenvedett. Csak a nemzeti szocializmus volt képes ezt a németség lényegére nézve egy évezreden át gátlólag ható erőt — ti. a kereszténységet — végérvényesen legyűrni.6 6 63 Srbik: Die Reichsidee im Wandel der Geschichte 6. 1. 64 Otto Höfler: Das germanische Kontinuitätsproblem. HZ. 1938. Bd. 157. 1. — Az egész problémakörre vonatkozóan: Oy. Tokody: Zu einigen Fragen der deutschen faschistischen Weltgeschichtsauffassung. Nouvelles études historiques. II. köt. Bpest. 1965. 423. 1. 65 Hofier : i. m. 5. 1. 66 Vö.: Gerhard Krüger : Um den Reichsgedanken. HZ. 1942. Bd. 165. 458—459. 1.
