Századok – 1969
Tanulmányok - Tokody Gyula: Az első világháború utáni forradalmi változások hatása a nagynémet történetírásra 990/V–VI
1008 TOK OD Y GYULA A középkori német római birodalom kérdésével szorosan összefüggött a Habsburgok történelmi szerepének értékelése. Kaindl magától értetődően magasra értékelte és egyértelműen pozitívan ítélte meg ezt a szerepet. Indoklásként a birodalmi egység fenntartására irányuló törekvést, a német határok védelmét — különösen Nyugaton és Délkeleten (a török támadások ellen) —, a XIX. századi magyarországi telepítéseket és persze az olaszországi expanziót hozta fel. A későbbi korszakokra vonatkozóan pedig különösen kiemelte a francia forradalom és a napóleoni hódítások elleni harcot. Ami viszont az első világháború utáni német polgári történetírást illeti, bár a Habsburgok történelmi érdemeire vonatkozó régebbi kisnémet álláspont már sokat csiszolódott, általában tagadta azt, hogy a Habsburg-politikát „német érdekek" határozták volna meg. Főleg az északi és északkeleti politikát érte továbbra is bírálat, amely szerint ebben az irányban a Habsburgok nemcsak hogy nem képviselték a birodalom érdekeit, de — gyakran a birodalmi rendek ellenségeit támogatva — határozottan ártottak a „német ügynek". Annak megfelelően, hogy a gesamtdeutsch szemlélet helytelenítette a történelmi események egyik vagy másik dinasztia szemszögéből való megítélését, a nagynémetek egyoldalú és kizárólagos Habsburg-dicsőítését Srbik sem fogadta el. Szerinte a Habsburgok és a Hohenzollernek vezérlő gondolata sok esetben nem „össznépi", hanem inkább „dinasztikus és provinciálisán állami" volt.67 Az általános értékelés mégis egyértelműen pozitív kicsengésű a gesamtdeutsch felfogásban mind a Habsburgok, mind pedig Ausztria történelmi szerepét illetően. Srbik az előbbiekben látta a császári gondolat folytatódását, a „katolikus-univerzális értelemben vett európai egység-eszme örököseit".68 Ennek megfelelően Ausztria történelmi szerepe übernacionális és német érdekeket egyaránt előmozdító jelleget kapott. A sokat hangoztatott török példa esetében Srbik nemcsak arra mutatott rá, hogy Ausztria egész Közép-Európát védelmezte az oszmán birodalom támadásaival szemben, hanem arra is, hogy a törökök visszaverésében és Magyarországnak a Habsburg-ház számára való „megmentésében" az össznémetséget képviselő birodalmi csapatok is résztvettek. A Habsburgok és Ausztria történelmi szerepének értékelése elválaszthatatlan a Hohenzollern-ház és Poroszország történelmi jelentőségének megítélésétől. A nagy- és kisnémet történetírás ebben a kérdésben ütközött a legélesebben össze egymással. A német birodalom egységét és érdekeit védelmező Habsburgokkal szemben a nagynémet történetírásban Poroszország a széthúzás, a partikularizmus, a protestantizmus és hberalizmus, sőt a forradalmiság hazájaként jelenik meg. A támadások középpontjában II. Frigyes állt, akit — a XIX. századi nagy németekhez hasonlóan Kaindl is a Mária Terézia által védelmezett birodalmi egység megbontójaként mutat be. A porosz király Németországon belül szerinte is hatalmi dualizmust hozott létre, Szilézia meghódításával meggyengítette a németség kelet-délkelet-európai helyzetét, s kényszerítvén Mária Teréziát a Lengyelország felosztásában való részvételre, hozzájárult „a császári állam elnémettelenítéséhez".69 A partikularizmusra és Poroszország magatartására vezették vissza a nagynémetek a francia forradalmi erőktől, majd a napóleoni hadseregtől elszenvedett vereségeket is. 67 Vö.: Srbik: Gesamtdeutsche Geschichtsauffassung. 10. 1. Ugyanezt az alapgondolatot fejti ki Srbik e kérdéssel kapcsolatban a Kaindl nézeteivel való vitában is. 68 Uö.: Die Reichsidee im Wandel der Geschichte. 9. 1. 69 Vö.: Kaindl: Oesterreich, Preußen, Deutschland. 1—23. 1.
