Századok – 1969

Tanulmányok - Tokody Gyula: Az első világháború utáni forradalmi változások hatása a nagynémet történetírásra 990/V–VI

1006 TOKODY GYULA alapozott küldetési tudat hatotta át: „őrködni az államok többségét összefogó egység, az államok békéje és jogai felett."5 9 Ez a küldetési tudat az univerzaliz­mus eszméjében kifejezésre jutó birodalmi gondolat megnyilvánulási formája volt és magától értetődően a német császárság hatalmi, ha úgy tetszik univer­zális törekvéseire utalt. A császári és a pápai univerzalizmus ellentétére60 Srbik nem fordított nagy gondot, annál inkább a birodalmi gondolat - azaz a császári univerzalizmus — keresztény jellegének hangsúlyozására. Srbik tehát tulajdonképpen átvette a nagynémetek koncepcióját a középkori birodalomra vonatkozóan, de azt nem csupán a közép-európai ter­jeszkedés, hanem a birodalmi egység és gondolat történelmi jogosultságának bizonyítására is felhasználta. így felfogásában az eszmei folytonosság mind­három, de különösen az első és harmadik birodalom között erőteljesebben érvényesült és lényegileg elfogadhatóvá vált még az inkább kisnémet irányba húzó gesamtdeutscli-fasiszta történészek többsége számára is. A birodalmi gondolat középpontba állítása természetesen Srbik felfogá­sában sem jelentette Közép-Európa eszméjének tagadását, csupán az utób­binak az előbbivel szembeni alárendeltségét. így vált lehetővé a gesamt­deutsch történetírás számára mind a nagynémetek által évtizedek óta hang­súlyozott déli-délkeleti terjeszkedés elismerése, mind pedig a keleti expanzió elsőrendű fontosságát hirdető kisnémet álláspont helyeslése. Ennek meg­felelően Srbik — a nagynémetekhez hasonlóan — pozitív értelemben foglalt állást Nagy Otto politikájával és általában a sokat vitatott itáliai terjeszke­déssel kapcsolatban, egyben a gesamtdeutsch történetírás fontos feladatának tartotta mindhárom terjeszkedés — a „porosz — balti"/ a „sziléziai" és a „dunai-osztrák" — vizsgálatát, s értékbeli különbséget nem tett közöttük.61 Más szóval Srbik eklektikus módon oldotta fel a középkori olaszországi politika megítélése körüli szinte évszázados vitát. A kérdés jelentőségét a német és olasz nemzettéválás és általában a társadalmi haladás szempontjából fel sem vetette, így mindkét érintett ország koraliberális történetírásának álláspontját, ill. az erre a szellemi hagyományra támaszkodó későbbi nézeteket egyszerűen elhallgatta. A kisnémet történetírók vádjai pedig, amelyek szerint az olasz­országi politika a „németség" szempöntjából fontosabb keleti terjeszkedés elhanyagolására vezetett,62 a gesamtdeutsch felfogásban értelmüket veszí­tették, hiszen e szerint — mint láttuk — mindenfajta terjeszkedés a birodalmi gondolat kiteljesülését szolgálván egyforma történelmi értékkel rendelkezett. A régi ellentétek feloldásának következő fontos láncszeme a keresztény­ség megítélése volt. Ezúttal azonban már nem annyira a kisnémet-nagynémet, hanem inkább a katolikus-gesamtdeutsch és a kereszténységet elutasító fasiszta szempontok összeegyeztetésére irányult Srbik kísérlete. „A ke­resztény univerzalizmus — írja —• ... a német nép számára nem volt idegen test, amelyet kívülről kényszerítettek rá. Az soha nem vált volna a germán törzsek és az összeforró nemzet mély lelki tulajdonává, . . .ha nem Srbik: Die Reichsidee im Wandel der Geschichte. 5—6. 1. 6U A kétféle univerzalizmus problémáját érdekesen ismerteti Grzegorz Leopold Seidler magyarul is megjelent könyve: Politikai gondolkodás az ókorban és a középkor­ban. Bpest. 1967. 323—337. 1. 61 Vö.: Srbik: Gesamtdeutsehe Geschichtsauffassung. 10. 1. 62 A középkori császári politikának vitájára vonatkozóan lásd: Gottfried, Koch: Der Streit zwischen Sybel und Fieker und die Einschätzung der Mittelalterlichen Kaiser­politik in der modernen Historiographie. Studien . . . Bd. I. Berlin. 1963. 311—339. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom