Századok – 1969
Tanulmányok - Tokody Gyula: Az első világháború utáni forradalmi változások hatása a nagynémet történetírásra 990/V–VI
A FORRADALMI VÁLTOZÁSOK HATÁSA A NAGYNÉMET TÖRTÉNETÍRÁSRA 999 sem egy magasabbrendű társadalmi formáció létrehozása, hanem — legalábbis a XIX. századi forradalmakat illetően — csupán az alkotmány bevezetése, a proletariátus előretörésével pedig a gazdasági és szociális körülmények megjavítása volt.37 A forradalom jogosultságának ebben az értelmezésben való igenlese együttjárt bizonyos társadalmi reformok fontosságának elismerésével, a 48 előtti munkásság és parasztság szociális nyomorának, s az ebből fakadó társadalmi ellentéteknek a szokottnál kendőzetlenebb bemutatásával.38 Más szóval együttjárt a polgári keretek között maradó forradalom elfogadásával, de a „terrorizmus" elítélésével, valamint az „egész nép uralmának" és a proletariátus diktatúrájának szembeállításával is. Az 1848-as forradalom menetének tárgyalása során Srbik az osztályok mozgását hűvös — és a részleteket illetően érdekes szempontokat felvető — tárgyilagossággal mutatta be, középpontba állítva a „polgárok, munkások és diákok koalíciójának" fokozatos felbomlását, amelynek során szerinte mindhárom rétegnél terrorisztikus kisebbség került előtérbe. E kisebbség morális elítélése szenvedélyes ostorozásba csap át az október 6-i felkelés tárgyalásakor, amely „a forradalom legszerencsétlenebb napja volt . . . fekete nap a szabadságmozgalmak történetében",3 9 s amely után a proletariátus és a diákság 26 napos terrorja és a kommunista eszmék növekvő terjedése következett.40 Itt egyrészt tehát arról van szó, hogy a tanulmány aktualizálható példákkal akarta sugalmazni kora proletármozgalmainak elítélését, másrészt arról, hogy Srbik nemcsak a forradalom történelmi szükségszerűségét és szerepét, de a forradalom menetének törvényszerűségeit sem értette meg, végső fokon az események okait ő is a résztvevők szubjektív akaratában, jó- vagv rossz szándékában jelölte meg. Ha tehát Srbik 1,848-cal kapcsolatos álláspontját általános történetszemléleti oldalról közelítjük meg, különösebben eredeti gondolatokat aligha tudunk benne felfedezni. A tanulmány azoknak az elveknek a bécsi forradalomra való alkalmazása, illetőleg azoknak a szempontoknak a bécsi forradalomból leszűrt tapasztalatokkal való kiegészítése, amelyek a német konzervatív történetírásban javarészt már régebben is ismertek voltak. Abból azonban, hogy Srbik az egy osztály despotizmusával az egész nép uralmát helyezte szembe, liberálisnak tűnő, egyben a gesamtdeutsch történetfelfogást is alakító gondolatok származtak. Srbik elismerte a forradalom szociális jellegét és hangsúlyozta, hogy annak ebben a vonatkozásban bukása ellenére is megmaradt a jelentősége, különösen a parasztság emancipációja, valamint a proletariátus társadalmi helyzetének megjavítása révén. Ez az eredmény azonban Srbik esetében nem annyira a haladó, polgári liberális nézetek elfogadásából, mint inkább az össznépi egységet ugyancsak hangsúlyozó völkisch teóriákhoz való közeledésből származott. A szociális kérdések völkisch-demagóg értelmezése, a szociális reformok jogosultságának elismerése, egyúttal az „extrém" követelések elvetése és azok gyakori azonosítása már a XIX. század közepére vonatkozóan is a szocialista és kommunista törekvésekkel, a gesamtdeutsch gondolkodás részévé lett. 37 Vö.: Srbik: i. m. 21. 1. 38 Lásd: uo. 29—37. 1. 39 Uo. 61. 1. 40 Vö.: uo. 53—54. 1.
