Századok – 1969
Tanulmányok - Tokody Gyula: Az első világháború utáni forradalmi változások hatása a nagynémet történetírásra 990/V–VI
1000 TOKODY GYULA A liberális és a völkisch nézetek összefonódása mutatkozik meg a német egység és az 1848-as forradalom összefüggésének a megítélésében is. Márpedig ennek a kérdéscsoportnak a gesamtdeutsch történetfelfogás szempontjából a dolog természeténél fogva központibb jelentősége volt, mint a szociális kérdések értelmezésének. Srbik szóban forgó tanulmányában kiemelte, hogy „tökéletes nemzeti egyesülés" 1848-ban csak két feltétel megléte esetén lett volna lehetséges, mégpedig az osztrák állam feloszlása és a monarchista államforma megszűnése esetén. E feltételek hiányában csupán részleges egységről lehetett szó, mégpedig „az északi szervezett hatalmi államnak a keleti szervezett hatalmi állam elleni küzdelme révén".41 1918-ra vonatkozóan ez azt jelentette, hogy bár Srbik a fenyegető proletárforradalmat mint „egy osztály despotizmusát" — elvetette, ki nem mondva a monarchiák megdöntését, de még Ausztria-Magyarország feloszlását is elfogadhatónak érezte és hitet tett a republikánus elveket valló Anschlusstörekvések mellett. Ez a felfogás kétségtelenül közelebb állt a liberális, mint a monarchista-konzervatív német történészek álláspontjához. Ami pedig a gesamtdeutsch történeti képet illeti, az említett felfogás lehetővé tette a Habsburgok és a Hohenzollernek történelmi szerepének átértékelését, de nem zárta ki az erőszak útján létrehozott kisnémet egység pozitív elismerését sem, hiszen az osztrák állam és a monarchista államforma fennmaradása folytán a német egység csak egy porosz —osztrák háborúnak — Srbik szavaival élve csak az északi és a keleti „hatalmi állam" küzdelmének lehetett az eredménye. A gesatmdeutsch történeti kép kialakításában újabb lépcsőfokot jelentett Srbik Wallensteinről szóló biográfiája.4 2 A könyv első kiadásának előszavában Srbik azt állította, hogy munkája nincs kapcsolatban Ausztria összeomlásával, valójában azonban már a téma megválasztása is bizonyos összefüggésekre enged következtetni. A szerző észrevehetően nem azért nyúlt vissza a harmincéves háború sokat vitatott problémaköréhez, hogy a nagynémet és kisnémet írókhoz hasonlóan állást foglaljon a katolikus vagy a protestáns tábor igazsága mellett, hanem azért, mert történelmi analógiát érzett a XVII. század 30-as éveinek társadalmi-politikai krízise és saját korának politikai állapota között. Srbik ugyanis Wallenstein érdemét éppen abban látta, hogy megkísérelte e krízis megoldását, Németországot egységessé és naggyá akarta tenni, megtisztítva földjét az ellenséges erőktől és igazságos békét biztosítva számára. Ez a politikai cél magyarázza, hogy Srbik középpontba Wallenstein életének éppen utolsó időszakát állította. Nem csupán arról volt szó, hogy erre vonatkozóan a szerző nagyobb mennyiségű feltáratlan anyagot talált, hanem arról is, hogy míg szerinte a fiatal Wallenstein „lényegének uralkodó momentuma a gazdagság, hatalom és dicsőség iránti meggondolatlan törekvés" volt. később törekvéseit egy 1920-ban Németország és Ausztria számára sokat mondó cél, ti. az általános béke megteremtésének célja irányította.4 3 Wallenstein Srbik kitűnő stílusérzékkel megrajzolt portréja nyomán gesamtdeut§ch gondolkodású és széleslátókörű politikusként lép elénk, aki képes volt a vallási viszályok fölé emelkedni, le akarta gyűrni a partikulariz -41 Uo. 67. 1. 42 Srbik: Wallensteine Ende. Ursachen, Verlauf und Folgen der Katastrophe. A könyv először 1920-ban jelent meg. A második, javított és bővített kiadásra 1962-ben került sor (Otto Müller Verlag. Salzburg). 43 Vö.: uo. 2. kiad. 23. 1.
