Századok – 1968

Tanulmányok - Márkus László: Kászonyi Dániel. 447

KÁSZONYI DÁNIEL 461: az egyetlen vasútvonalon fegyvert szállít Pozsonyból az akadémiai légiónak, Windischgrätz ostromgyűrűjén átszökve juttatja el Stiles, a bécsi amerikai ügyvivő levelét Kossuthhoz. A radikálisok egyik vezetője, Ujházy László oldalán szervezi a Pozsony megyei népfölkelést, és megszervezi az olasz Cecco­pieri-ezred átállását. Októbertől decemberig a feldunai seregnél tartózkodott Kászonyi, Uj­házv, majd Csányi megbízottjaként, félig polgári, félig katonai személyként, hírszerző, küldönc, sőt adott esetben újoncokat begyakorló parancsnok. Részt vett Guyon Richard oldalán a legendás nagyszombati csatában, az északi hadjárat idején futár és felderítő Görgey és Perczel között, egy ideig Eger kormánybiztosa. Sokat látott és tapasztalt, méghozzá mindig a vezetők környezetében, közelről nézve a dolgokat, észrevette a visszásságokat, hibá­kat, s ezekre visszaemlékezve nem leplezte a valóságot. „Ami egyhónapos egri tartózkodásom alatt végbement, az nem volt más, mint a mulasztás, rosszakarat, gyávaság, irigység és tehetetlenség jeleinek sorozata a magyar forradalom vezetői: mind a katonák, mind a kormánybiztosok részéről." Kritikus hangú sorok a legendás időkről, ám a történeti valóság egyes részle­teit idézik, az ügyet féltő harcosok aggodalma és keserűsége tör elő belőlük. S nem egyedülálló, nem két évtized múltán visszavetített emlékkép. A kor­társak, más cselekvő részesei e harcnak szintén írtak hasonlót, méghozzá e napokban. „Vagy árulás, vagy gyávaság, vagy a legvastagabb tudatlanság rendezi itt ügyeinket" — írta például 1848. június 30-án Ó-Becséről csa­ládjának Egressy Gábor.34 A tavasz és a nyár folyamán Kászonyi nagyrészt bizalmas futárszolgá­latot teljesített, keresztül-kasul járta az országot. Hogy mennyire látta már eßkor Görgey és a békepárt akcióját, az kideríthetetlen, emlékiratában ezt nyilván eltúlozza. Kétségtelen azonban, hogy a harc során már szembeál­lott velük és a radikálisok kisszámú csoportjához tartozott. Miután a világosi katasztrófa bekövetekzett, Komáromba szökött, hogy ott folytassa a harcot. A komáromi várban képviselve volt a jobboldal, a centrum és a baloldal minden árnyalata. A feljegyzések bizonyítják, hogy Kászonyi az intranzigen­sek, a baloldaliak táborában foglalt helyet. „Ujházy László, a kormánybiztos és környezete, így Kászonyi Dániel is — írja Szinnyei József naplójegyzetében így szintén gróf Eszterházy Pál, Kosztolányi és Bátori-Schulcz és Thaly ezredesek, a gyalogság legnagyobb része és a tüzérség a várfeladás ellen voltak."35 Komárom kapitulációja után Kászonyi az emigrációt választotta, Ujházy Lászlóhoz csatlakozva elindult a száműzetésbe. Az első állomás Hamburg volt, innen készült Kászonyi Ujházyval együtt Amerikába. Az osztrák hatóságok azonban kényszerútlevéllel látták el a magyar emigránsokat, és ezzel az Amerikába való kivándorlás rendkívül nehéz volt. Nem deríthető ki, hogy mi vezette Kászonyit arra, hogy 1850. szeptember 3-i keltezéssel kérelmezze a hazájába való visszatérést.3 6 Kérvé­nyét a hamburgi osztrák követnek, Lützow grófnak adta át és „előre nem látott akadályokra" hivatkozva kéri a Magyarországra szóló útlevél kiállítását. A valószínűség azonban az, hogy politikai-konspirációs célok vezették Kászo­nyit, amikor hazatérését szorgalmazta, alátámasztja ezt Weber oderbergi 34 Egressy Ákos: Emlékeim. Bpest. 1893. 35 Szinnyei József: Komárom 1848 —49-ben. Bpest. 1887. 344. 1. 30 Buchinger Manó: Titkos akták 48-as emigránsokról. Bpest. 1941.

Next

/
Oldalképek
Tartalom