Századok – 1968

Történeti irodalom - Hollister; C. Warren: Anglo-Saxon Military Institutions on the Eve of the Norman Conquest (Ism. Borsy András) 716

716 [TÖRTÉNETI IRODALOM történelmi törvényszerűségeket jobban szem előtt tartó kutatók meg is fogják cáfolni. Addig viszont művük nélkülözhetetlen kézikönyv marad Afrika történelmének kutatói számára. JESZENSZKY GÉZA C. WARREN HOLLISTER: ANGLO-SAXON MILITARY INSTITUTIONS ON THE EVE OF THE NORMAN CONQUEST (Oxford. Clarendon Press. 1962. 170 1.) ANGOLSZÁSZ KATONAI INTÉZMÉNYEK A NORMANN HÓDÍTÁS ELŐESTÉJÉN A szerző — a kaliforniai Santa Barbara egyetem tanára — az angol hadtörténet legproblematikusabb szakaszát választotta vizsgálódása tárgyául: a normann hódítás előtti, angolszász korszakot, illetve ennek utolsó, közvetlenül a hódítást megelőző részét, mert a források erről a késő-angolszász korról beszélnek viszonylag bővebben. Nem nagy terjedelmű, de annál magvasabb könyvének központi kérdése a fyrd. E kérdésben a kutatók nézetei nagymértékben különböznek egymástól. Hollister műve polemikus jellegű. Sokat vitatkozik az angolszász korszak más elismert kutatóival, többek között az általa is nagyon tisztelt F. M. Stentonnal is, és munkájának egész szemlélete más mint az angolszász korszak legtöbb régebbi kutatójáé, akik az angolszász államot és társadalmat, valamint a hadsereget is gyengének és dekadensnek tartották. Szerinte a fyrd az ó-angol nyelvhasználatban a fegyveres erők egészét jelenti — a tengerészetet sem véve ki. A szárazföldi fyrd pedig három részből áll: a zsoldosokból, nagy fyrd-ből, és a válogatott (select) fyrdből. A jelentős létszámú zsoldoscsapatok voltak a sereg elitje. Közéjük sorolja a királyi housecarl-ok&b (huscarl) is. Rajtuk kívül idegen nemzetiségű zsoldosok is voltak a király zsoldjában — saját vezéreik alatt, ós a magánosoknak is voltak zsoldosaik. A zsoldosoknak ezt a feltűnően nagy szerepét az angolszász állam aránylag fejlett pénzügyei teszik érthetővé. A királyság különböző pénzügyi forrásai, elsősorban az egyedülálló danegeld a kontinens viszonyaihoz képest nagyobb mértékben tették lehetővé a zsoldosok alkalmazását. A hadsereg elitje a zsoldosok, legnagyobb létszámú része viszont a nagy fyrd. Ez a régi germán elven alapszik, hogy ellenséges támadás esetén minden szabad férfi hadköteles, tehát a paraszti tömegek is. A nagy fyrd rendszerint az ország egy-egy különösen veszélyeztetett részén kelt fegyverre. Célja elsősorban az volt, hogy késleltesse az ellenség előnyomulását, míg a hadsereg nagyobb ütőerőt képviselő részei odaérkeznek. Nagytömegű, de gyengén felszerelt és kiképzett sereg volt a nagy fyrd. A válogatott (select) fyrd állandóbb jellegű ós harci értéke nagyobb. Együtt harcol benne a thegn (a prefeudális angolszász korszak nemese) és a paraszt. 5 hide földnek (egy hide kb. 48 hektár) kellett egy harcost kiállítania, tekintet nélkül arra, hogy az 5 hide egy, vagy több kézben van-e, ós hogy tulajdonosa nemes-e vagy paraszt. Az 5 hide után kiállított harcos rendszerint a select fyrd minden fegyverbehívása alkalmával ugyanaz a személy, mert az a cél, hogy a select fyrd katonái gyakorlott harcosok legyenek. A harcos ellátásáról, ha az 5 hide teljesen az övé, ő maga gondoskodik, ha nem az övé a teljes б hide, hanem többedmagával együtt birtokolja, akkor a többiek gondoskodnak hadbavonuló társuk ellátásáról. A select fyrd harcosa, ha az 5 hide-nek volt nemesi birtokosa, elsősorban nemes volt, de ha ilyen nem volt, lehetett paraszt is. A select fyrd két hónapig köteles fegyverben maradni, de ha a szükség úgy kívánta, évente többször is. Béke idején egész évben nem kellett kiállniuk, nem úgy, mint a későbbi feudális lovagnak, aki évente gyakorlatozni is köteles volt. — Hideonkint állt ki a tengerészet is. A partmenti területeken 300 hide épít egy hajót. Az ország belsejében ezt a kötelezettséget megfelelő adó helyettesíti. A szerző az ó-angol hadszervezet intézményeinek ismertetése után áttér az angolszász haderő taktikájának és stratégiájának vizsgálatára és értékelésére. Munkájának ez a része a legpolémikusabb s egyben legérdekesebb is. — A gyalogság a hódító normannok hadseregében lényegtelen volt. Az anglo-normann, majd később a Plantagenet házbeli királyok viszont fenntartják, majd felújítják a fyrdet, mert az angolszász gyalogságot nagyonis használhatónak tartják. A gyalogság e megbecsüléséből magyarázható a lova-