Századok – 1968

Történeti irodalom - Magyar Lajos: Késői tudósítások (Ism. Agárdi Ferenc) 717

TÖRTÉNETI IRODLOM 717 gok gyalog harcoltatásának angol szokása. 1066 és 1154 közt 5 nagyobb ütközetben vettek részt az angol seregek, ós a lovagok ezekben többet harcoltak gyalog, mint lovon. A hódítás előtt a normannok ilyesmit nem ismertek. Hollister szerint az angolszász hadsereg szokásos lebecsülése összefügg a középkori gyalogság lebecsülésével általában. Pedig a középkorban a gyalogság jelentősége nagyobb, mint eddig gondolták. Az is téves állítás, hogy az ó-angol hadseregnek nem voltak íjászai ós lovassága. A select fyrd egyrésze íjász volt. Lovasságról is többször emlékeznek meg a források, ezek valószínűleg a housecarl-ok közül kerülhettek ki, mert csak ezeknek volt módjuk békeidőben is gyakorlatozni, enélkiil pedig hatékony lovasság nehezen képzelhető el. — Hastings mezején 8000 angolszász állt szemben 7000 normann-nal. Az angolszászok vereségének oka nem általános elmaradottságuk volt, mint általában hinni szokás, hanem balszerencsés véletlenek sorozata. Ezekben az évszázadokban egy nagy ütközet ritka esemény volt, az utolsó angolszász királynak, Iíaraldnak pedig egymásután több nagy ütközetet kellett megvívnia, legjobb erői csak részben vagy egyáltalán nem érkeztek a hastingsi csatába. A housecarl-ok a norvég támadók ellen vívott győztes Stamford Bridge-i csata után fáradtan és megfogyatkozva érkeztek Hódító Vilmos seregének feltartóztatására, a select fyrd pedig egyáltalán nem is ért oda, mert nem voltak lovai, mint a housecarl-oknak, s gyalog ilyen rövid idő alatt nem is érhetett oda. A fáradt és számbelileg megfogyatkozott housecarl-okon kívül csak a sussexi nagy fyrd tapasztalatlan paraszti harcosai voltak jelen az Anglia sorsát eldöntő ütközetben. — Ha az angolszász és a normann seregek fegyvernemeit általánosságban vizsgáljuk, nem a balszerencsés hatingsi csata viszonyai közt, megállapíthatjuk, hogy a select fyrd gyalogsága lényegesen jobb volt, mint a nem válogatott jellegű normann arrière-ban. A normann lovasság sem igen lehetett jobb, mint a housecarl lovasság. Kétségtelen, hogy egyikük sem érte el a XII—XIII. századi lovagok színvonalát, mert hónalj alá szorított lándzsával, zárt rendben, egyikük sem tudott rohamozni. — Lényegesen újat a normannok csak várrendszerükkel hoztak. Az angolszászoknak is voltak ugyan váraik, de a késő-angolszász korszakban ezek már jelentéktelenekké válnak. Lehetséges, hogy ez a királyok szándéka szerint történt, mert, mint a későbbi feudális időkben be is következett, a várak könnyen válhatnak a központi hatalom ellen küzdő széthúzó erők támaszaivá. — A hastingsi normann sereg, amelyben más nemzetiségű fegyveresek is harcoltak, kétségkívül erősebb volt a vele szemben álló angolszász seregnél, de ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy Normandia fegyveres ereje nagyobb lett volna, mint az angolszász királyságé. — A későbbi angol hadszervezet angolszász ós normann gyökerekre vezethető vissza, normann eredetű a feudális lovasság és a várrendszer, angolszász eredetű viszont a gyalogság, a tengerészet és a zsoldosok tömeges alkalmazását lehetővé tevő fejlett pénzügyi szervezet. — A szerző szerint az angolszász fegyveres erők a kor színvonalán álltak. J. F. Verbruggen szerint — akinek álláspontját a hagyományos Oman és Delbrück-féle szemlélettel szemben Hollister általában is elfogadja —, a XII — XIII. századi lovagok annak köszönhették sikereiket, hogy tudtak zárt rendben rohamozni, a gyalogosok pedig nem, a XIV —XV. századi gyalogosok pedig azért arattak sikereket, mert akkor már ők tudtak jobban zárt rendben harcolni, az angolszász gyalogság pedig már 1066 előtt képes volt erre. Hollister könyve rendkívül érdekes, mondhatjuk izgalmas olvasmány. Érdekes tartalma, élvezhető stílusa, szellemes, vitázó okfejtése annyira leköti az olvasót, hogy — szakmunkánál talán különös ilyet mondani — alig lehet letenni. Arra, hogy eldöntsük a közte és más nézeteket valló kutatók közti vitát — nem tartjuk magunkat illetékesnek, annyi azonban bizonyos, hogy állításait bő forrásanyaggal támasztja alá, érvelése logikus és meggyőző. Műve a középkori hadtörténet és intézménytörténet iránt érdeklődők igen hasznos és élvezetes olvasmánya lehet. BOROSY ANDRÁS MAGYAR LAJOS: KÉSŐI TUDÓSÍTÁSOK (Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1966. 237 1.) Magyar Lajos nevét sokan ismerjük, akik egykoron az „Unter dem Banner des Marxismus" és az „Agrarprobleme" lapjait forgattuk. Ezekben a folyóiratokban jelentek meg a szerző cikkei a kínai forradalom problémáiról, az ázsiai agrárkérdés különböző megjelenési formáinak fejlődéséről.