Századok – 1968
Történeti irodalom - Varga János: A jobbágyi földbirtoklás típusai és problémái 1767—1849 (Ism. T. Mérey Klára) 1162
1162 TÖRTÉNETI IRODALOM 1162 VARGA JÁNOS: A JOBBÁGYI FÖLDBIRTOKLÄS TÍPUSAI ÉS PROBLÉMÁI 1767-1849 (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat, 41. sz. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1967. 156 1.) Ez a munka az első, amely Magyarország egykori területére kivetítve, és konkrét számadatokkal feldolgozva, a teljesség igényével kísérli meg bemutatni a jobbágyok birtokában levő földek különböző típusait, jogi helyzetét, nagyságát és sorsát a polgári forradalom és a szabadságharc küszöbén. Eredetileg a külföld számára nyújtandó tájékoztatás céljából készült, és első megfogalmazása német nyelven jelent meg (J. Varga : Typen und Probleme des bäuerlichen Grundbesitzes in Ungarn 1767 —1849. Bpest, Akadémiai Kiadó. 1965. Studia Histórica Academiae Scientiarum Hungaricae. 56). A magyar változat alapjában véve ennek a szövegnek kissé kibővített formája. A munka felépítése igen logikus. Az úrbéres jellegű földek tárgyalásával indul, amelyek első és legnagyobb kategóriája a telki föld. Külön tárgyalja ezután a szabadalmas helységek és kerületek földjeinek, a maradvány-földeknek, a pusztatelkeknek, a haszonföldeknek és az örökre megváltott földeknek ismérveit, kialakulásuk történeti körülményeit, utal e birtoktípusok sorsára, a jelzett időhatárok közt végbement gazdasági ós jogi természetű változásokra. A meghatározások igen pontosak, s az adott lehetőségek között — amikor is a feudalizmuson belül egy-egy típusnak igen sok eltérő változatával találkozunk — körülhatároltak. A remanenciák leírása példamutatóan érdekes. Rámutat a késő feudalizmus hazai gazdaságtörténetének feldolgozásával kapcsolatos nehézségekre, a mértékegységek ingadozó voltára és ezek okaira is, vázolja az összeírások esetlegességeit, amiből adódott végeredményben a jobbágyoktól elvett vagy elperelt földterületek egy része. (Éppen ez volt a jelzett időhatáron belül a jobbágypanaszok egyik főforrása és elkeseredett jobbágymozgalmak kirobbantója !) A munka második fejezete az ún. szorgalmi (indusztriális) földekkel foglalkozik. Ebbe a csoportba sorolja az irtás- és irtványföldeket, a szőlőhegyeket ós az ún. ,,indusztrialitás"-t, mely utóbbi részint a remanenciával, részint az irtásokkal mutat rokonságot. A harmadik fejezet a közös haszonvételű területeket tárgyalja: legelőt, erdőt és nádast. A legelőkkel kapcsolatosan vázolja az idők folyamán jelentkező paraszti problémákat, utal szerepükre az osztályharcban. Az erdő tárgyalását azonban sajnálatosan rövidre fogta, és nem tért ki pl. a különböző erdővédő rendelkezéseknek és törvényeknek gazdasági és jogi hatásaira, amelyek a parasztság erdőhasználatának korlátozását vonták maguk után. Az erdőhasználat problematikája nemcsak azért fontos, mert az ország tekintélyes részét ekkor erdő borította, hanem azért is, mert éppen az erdőhasználat rendezése terén mutatható ki konkréten az, hogy 1848 — 49 után a reformkorszakhoz képest mennyivel hátrányosabban oldották meg az úrbéri rendezést. A munka negyedik fejezete az allodiális jellegű parasztbirtokkal foglalkozik, tehát azoknak a paraszti birtokoknak a helyzetével, sorsuk alakulásával, amelyek jogilag a földesúr magánbirtokához tartoztak 1848 előtt, és teljesen a kezébe kerültek utána. Bemutatja ezen belül a birtoktípusok sokféleségét, a majorsági földön élőket és birtokaikat (a kuriális zselléreket, a kontraktualista helységeket, ezen belül a telepítvónyesek, a kertészségek és a majorsági zsellérfalvak helyzetét), továbbá a majorsági jellegű népesség lélekszámát és földmennyiségét, az árendás földeket, a cenzualitást és az egyéb típusú parasztbirtokokat. Ébben a fejezetben — az előbbiekkel ellentétben — már konkrét számadatokat is közöl, s így képet kapunk a jobbágyfelszabadítás alkalmával a rendezésből kimaradt paraszti réteg számbeli, és birtokának holdszám szerinti nagyságáról. A paraszti birtok és a paraszti népesség egészének 1848 előtti helyzetét számszerűen az ötödik fejezet foglalja össze, ezzel mintegy pótolva azt a hiányérzetet, amely az első három fejezet olvasása közben bennünk támadt. Bemutatja a paraszti birtok és ezen belül elsősorban az úrbéres birtok változását 1780-tól 1848-ig. A szerző itt nagyrészt becslésekre kényszerült, de logikája hibátlan, és következtetéseit könnyen tudja követni az olvasó. Ugyanez mondható el a jobbágyság vagyoni rétegeződésót bemutató részről és a munka mintegy végső következtetéseit összefoglaló, az 1848. évi törvényhozásnak a parasztbirtok különböző típusával kapcsolatos állásfoglalását ismertető utolsó lapjairól.
