Századok – 1968

Történeti irodalom - Sik Endre „Próbaévek" és „Egy diplomata feljegyzései" c. emlékiratairól (Ism. Ságvári Ágnes) 1163

1163 TÖRTÉNETI IRODALOM 1162 E rövid tartalmi ismertetésből is kitetszően Varga János nagy cél megvalósítását tűzte ki maga elé, amikor munkáját elkezdte, és ezt a célt lelkiismeretes és igen időigényes, tíz éves munkával sikerült is elérnie. Ez a mű hatalmas gyűjtött anyag eredményeinek leszűrése, aprólékos és elmélyült analitikus munka szintézise. A hazai történészek számára azonban igen fájdalmas, hogy ez a munka a téma jelentőségéhez viszonyítottan túlságosan kis terjedelemben jelent meg magyar nyelven is, és szerzője, nyilván ezért, olyan módszertani megoldás választására kényszerült, amely a mű felépítéséből, vázából aránylag keveset láttat. Pedig aki elmélyülten olvassa, az nemcsak a birtoktípusokról, azok variánsairól, illetve a szokványos fejlődéstől eltérő utakról, módokról kap képet, hanem az is eszébe ötlik, vajon mi volt az oka annak, hogy a fő birtoktípusokon belül ezek az eltérések kialakultak. S ezután a második kérdés már akként merül fel: nem lehetett volna — még ha ez meg is bontja a tanulmány formai egyensúlyát — ezeknél a szokványostól való eltéréseknél konkrétan megjelölni, hogy milyen birtokokon (kis-, közép- vagy nagybirtokokon), vagy milyen területen jelentkeztek. A helyek konkrét ismerete ugyanis további lehetőséget adna arra, hogy az általános fejlődéstől való eltérések okait feltárhassuk, illetve a feudalizmus szerteágazó gazdaságtörténeti problémáinak is mélyére tekinthessünk. (Ez a megjegyzésem főként a 25, 38, 81 — 82. lapokra vonatkozik, ahol az általánostól való eltérések konkrét helymegjelölés nélkül szerepelnek.) Az előbb említett probléma a szerző célkitűzései között nem szerepel, de a rendelkezésére álló anyagból e kérdés felvetéséhez is bőven van adata, amelyet igen nagy kár lenne nem publikálnia. Reméljük, módjában áll majd ezt is közkinccsé tennie. S ugyanezt reméljük az utolsó fejezetben szereplő számadatok alapszám-soraira vonatkozóan is. E fejezetben ui. Varga János mindenképpen reálisnak látszó eredményekhez jut. Forrásainak megjelölése alkalmával azonban — a szokványos jegyzetelés elmaradását indokolva - megemlíti: ,,. . . a munkában megállapított számsorok egyrésze az egészében feltárt egyenkénti adatok összegezése útján jött létre, másik része viszont részleges adatokra épülő becslésből származik ..." A további kutatómunkát — azt. hogy e kitűnő szintézis „ellenpróbáját" a helytörténészek elkészíthessék, és az egyes vidékek vagy uradalmak feudalizmuskori gazdaság- és társadalomtörténetének „fehér foltjait" egyenként felderítsék, — rendkívül megkönnyítené, ha a szerző felhasznált egyedi adatait ós a részleges adatokat, legalább táblázatos formában, a szakemberek rendelkezésére bocsátaná. Megítélésem szerint ezt az igen időigényes alapfeldolgozást — akár statisztikai formában is — feltétlenül érdemes lenne publikálni. Ez azért is célszerű, mert előfordulhat, hogy a sok kincset rejtő megyei levéltárak mélyéből előkerülnek olyan adatok, amelyek kiegészítik, vagy módosítják Varga János eredményeit. Esetleg támpontot adnak az újabb adatok ahhoz a logikus, bár hipotétikus kicsengésű bírálathoz. amellyel a szerző a korabeli statisztikai feldolgozásokat (Királyi Pál, Galgóczy Kárólv munkáit) illette (128 — 129. 1.). Varga János könyve azt kívánta összefoglalni, milyen típusai voltak hazánkban a paraszti birtoknak a polgári forradalom küszöbén. Ez az összefoglalás azonban túlment ezen a célon, mert nemcsak a birtoktípusokat mutatta be és az alapproblémát tárta fel: azt tudniillik, hogy a parasztság mit várt és mit kapott a forradalomtól, — de arra is rámutatott, hogy az osztályharcnak milyen eltérő fegyverei, a gazdasági és társadalmi érdekeknek mennyire sokszínű összetevői alakították és formálták ekkor a parasztság sorsát. S ha szóvá is tettük e könyv — a magyar szakközönség számára kincseket elvetélő — munkamódszerét, ez csupán a célkitűzésen túlmenő értékes anyag megmentése, hasznosítása érdekében történt, és alapvetően pozitív értékelésünket kevéssé érinti. T. MÉREY KLÁRA SÍK ENDRE: „PRÓBAÉVEK" ÉS „EGY DIPLOMATA FELJEGYZÉSEI" C. EMLÉKIRATAIRÓL (Budapest, Zrínyi Kiadó. 1967. 877 1. — Kossuth Kiadó. 1966. 343 1.) Sík Endre könyvei iránti érdeklődésünket a könyvek témája, (a polgárháború évei a Szovjetunióban és harc a népi demokratikus rendszer megteremtéséért Magyarországon) a szerző személye ós a megírás olvasmányossága, atmoszférateremtő ereje kelti fel.