Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
510 DOLMÁNYOS ISTVÁN ismertetett korlátozásokkal meghagyta az egyházi és községi iskolák egy csoportjának a más nyelvű oktatást) ellenjavaslatot nyújtott be. Ebben azt a módosítást kérte, hogy Magyarország minden elemi népiskolájában csak magyarul lehessen tanítani. A függetlenségi párt vezetó'i (köztük Justh Gyula is, aki akkor még nem tartozott a nyílt ellenzékhez) a Lex Apponyit támogatták, mert lehetetlennek tartották, hogy a magyar kormány messzebb menjen az adott körülmények között. Ezért igyekeztek rávenni Bozókyt és a párt többi ellenzékieskedő képviseló'jét, hogy szavazzák meg a kormány iskolatörvényeit, ne hozzák szégyenbe a szintén függetlenségi párti Apponyi Albertet. Bozóky kilépése ezután következett be. Előzményeit a függetlenségi ellenzék lapja a következőképpen foglalta össze: ,,. . . a függetlenségi pártban, a képviselőház e puhító műhelyében megjelentek egyszerre és a kormány utasítására a függetlenségi párt alelnökei s megkezdődött a kapacitálás, a rábeszélés arra a hallatlan dologra, hogy a párt tagjai szavazzanak a magyar nyelv ellen, sőt tiltassék meg az ilyen rebellis módosítás. Ez az első olvasásra hihetetlennek látszó dolog annyira felháborította Bozókyt, hogy ma kilépett a függetlenségi pártból és a koalícióból is. Levelében amelylyel kilépését bejelenti, nyíltan klerikális és reakcionárius tendenciákkal vádolja meg a függetlenségi pártot."133 Természetesen A Nap túlzó fogalmazását és Bozóky vádjait a kellő értékükre kell leszállítani, hiszen aki a Lex Apponyira szavazott, az éppenséggel nem a magyar nyelv ellen lépett fel, s a szóban forgó kérdésben Bozóky foglalt el különösen reakciós álláspontot. Bozóky és néhány társának felfogása annyira szélsőséges volt, hogy még a kormánypárti sajtó is „védelmébe vette" vele szemben a nemzetiségeket. „Könnyű Bozóky Árpád képviselő úrnak — olvassuk az egyik újságban. Ó Kunszentmárton piacáról hirdeti a magyar nyelv kötelező oktatását valamennyi iskolában. A kunszentmártoni törzsökös magyar választóknak tetszetős lehet ez a mokány magyar következtetés s alkonytájt hazatérve a mezei munkából, bizonyára azt mondogatják egymásnak: lám, ez a mi követünk a legnagyobb ember, túl tesz valamennyin. De, fájdalom, az egész ország nem Kunszentmárton, amelynek becsületes magyar népe nem is sejti azt, hogy van nemzetiségi kérdés s hány ága-boga lehet annak."134 Az ellenzéki csoport és a hatásuk alá került függetlenségi párti politikusok azonban továbbra is úgy írtak és beszéltek a Lex Apponyiról, mintha az nem az együttlakó népek, hanem a magyarság sérelme lett volna. „Egyszóval a nemzetiségi tanítókat annyira elszakítja az új törvény a magyar nemzet közösségétől s az egyházaknak oly hatalmat ad fölöttük, hogy a törvény címét valóban meg lehetne változtatni: nemzetiségi egyházak túlsúlyáról az oktatásban és nevelésben" — olvassuk a Benedek Elek főszerkesztésében és Földes Géza szerkesztésében megjelenő iskolapolitikai hetilapban.135 Beöthy Zsolt a főrendiházban jelentette ki, hogy elégtelennek tartja a Lex Apponyi rendelkezéseit, és követelte „bizonyos tanintézeteink" államosítását.136 Eötvös Károly, aki ez idő tájt már a koalíció ellenzékéhez tartozott, szintén nemzeti erélytelenséggel vádolta meg a kormányzatot.13 7 133 A Nap, 1907. ápr. 24. 1. 1. — „48 kell, nem mamelukhad !" 134 Esti Üjság, 1907. ápr. 24. 1. 1. — „A Bozóky-eset." 135 Nemzeti Iskola, 1907. ápr. 27. 1.1. — „Nemzeti ügyünk az iskolai javaslatban." 136 Az 1906. évi május hó 19-óre hirdetett országgyűlés főrendiházának naplója. I. köt. Bpest 1907. — 1907. máj. 8. — Beöthy fenntartásai ellenére megszavazta a javaslatokat. 137 Pester Lloyd, 1907. máj. 19. 1. 1. — Karl Eötvös: Die Situation.
