Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
A „LEX APPONYI" 511 Az egykori függetlenségi párti politikusok közül ezúttal is Mocsáry Lajos volt a „fehér holló". Ö azonban nem tartozott az alakulóban levő balpárthoz vagy más csoportosuláshoz, s véleménye szinte a magyar politikai életen kívül eső nyilatkozatnak számított. Mocsáry szerint magyar „nemzeti ostobaság az uralkodó nemzetiségi politika".138 A függetlenségi párt száműzöttje a soviniszta szenvedélyek tombolása közepette sem vesztette el a dunavölgyi népek megbékélésébe, egy helyesebb nemzetiségpolitikába vetett hitét. Tanulságos, hogy éppen a Lex Apponyi kidolgozásakor írta barátjának a következő sorokat: „Beismerem, hogy az itteni nemzetiségi politika hibás, de azt mondom: azért nem kell azt gondolni, hogy itt valami desolált állapotok vannak és nem is volna lehetséges a helyzet miatt csinálni jó nemzetiségi politikát."139 Felmerül a kérdés: vajon a magyar baloldal, a polgári radikálisok, a szociáldemokraták és a magukat szocialistáknak nevező egyéb politikai csoportok hogyan vélekednek a Lex Apponyiról és mit tettek ellene? A legkritikátlanabb álláspontot a Mezőfi-mozgalom foglalta el, amikor jóváhagyta a kormány eljárását. Mezőfi Vilmos március 5-i tömörkényi népgyűlési beszédében a főszolgabíró jelentése szerint a következőképpen jellemezte az iskolatörvényeket: „Röviden megemlékezett a tanítók fizetés emeléséről s ide vonatkozólag dicsérettel emlékezett meg a törvényjavaslatról, hogy annak czélja a tanítóknak olyan helyzetbe juttatása, mely által a munkás nép gyermekének tanítására is kellő gond és idő lesz fordítható."140 Mezőfi csupán a fizetésemelést ragadta ki a törvényjavaslat anyagából, és elhallgatta annak lényegét, a soviniszta szigorításokat. Az újjászervezett szociáldemokrata párt elnöke tehát szinte egy kormánykortes módján közeledett a korszak legjelentősebb nemzetiségpolitikai intézkedéséhez. A polgári radikálisok egykorú nyilatkozatainál már bonyolultabb a helyzet. Fényes Samu lapja, az Úttörő „demokratikus" és „szocialista" érvekkel utasította el a nemzetiségek jogos igényeit. „Kultúrszempontok támogatják azt a nézetet - írta —, hogy kívánatos a minél nagyobb nyelvterület, mert ott a kultúreszmék terjedése is gyorsabb, könnyebb, apró nyelvszigetek soviniszta megőrzése nem mindig kultúrmunka." A lap szerint „a nemzetiségi nép nincs itt rosszabb^ helyzetben, mint a magyar . . . Nemzetiségi sérelmek nincsenek . . ."14 1 Az Úttörő semmiféle lehetőséget nem látott a magyar demokratikus erők és a nemzetiségi mozgalom együttműködésére, mivel a nemzetiségi pártok szoros kapcsolatban voltak az egyházakkal és a klérussal. „Ilyen körülmények között lehetetlen természetellenesnek nem látni a szocializmus és a nemzetiségek szövetkezését."14 2 Az anonim cikk fejtegetéseiben a nacionalizmus példaszerű módon kapcsolódik egybe a kozmopolitizmussal, hiszen „a minél nagyobb nyelvterület" alapján a magyar nyelv létjogosultságát is el lehetett volna perelni. A Huszadik Század c. folyóirat szűkebb körében nem találkozhatunk a nemzetiségek jogainak ilyen nyílt (bár világpolgári szólamokkal és szalon-138 Mocsáry Lajos levele Mezei Ernőhöz. OSzK. Kézirattára. Levelestár. — 1907. márc. 8. 139 Mocsáry Lajos levele Mezei Ernőhöz. OSzK. Kézirattára. Levelestár. — 1907. febr. 17. 140 P. I. Arch. Csongrád megye. Alispáni iratok. 1907—590/761. 141 Úttörő, 1907. ápr. 21. 9. 1. — „A nemzetiségek dolga." 142 Uo. 12. 1.
