Századok – 1968
Tanulmányok - Wittmann Tibor: Bolívia. Egy dél-amerikai államalakulás gazdasági-társadalmi háttere. 897
908 W1TTMAN TIBOR természeti gazdálkodásra épült hanyatló nemesfém-monokultúra elzárja a regenerálódás útját az azoguero vállalkozás elől. Maradt a mita, mint a munkaerő-ellátás, a bányamunka-szervezet egyedüli alapja. A mitára azonban az 1780-as „forradalmak" halálos csapást mértek, ami nem kerüli el Canete figyelmét sem: „indiánjaink nemcsak kellemes, hanem hasznos örömet találtak felszabadulásukban."60 Az indián felkelések csak utolsó stádiumát jelentették a kényszermunka rendszer hanyatlásának, amelyet már a mita-indiánok számának korábbi csökkenése is jelzett, nem beszélve a munka értékének kétességéről. Anélkül, hogy a mita szétágazó kérdéskörével foglalkoznánk, néhány adat közlésére szorítkozunk. A potosi mitához 16 tartományból 139 falu tartozott. Míg az állandó mitayo-k száma 1577-ben 4724 volt, e szám 1696-ban már 3868-ra csökkent, a XVIII. század második felében már nem haladta meg a másfél ezret. A turnusok hetenként váltották egymást, minden indián évi 17 hetet és 2 napot dolgozott, az egyes turnusok után 2 heti pihenője volt.61 A mita-munka intenzivitását és roncsoló, demoralizáló hatását, az alkoholizmussal, cocaismo-val való összefüggését, a mezőgazdaságra gyakorolt pusztító hatását a bolíviai történészek és írók pártállásra való különbség nélkül elítélik. Mindössze a reakciós spanyol M. Ballesteros Gabriois veszi védelmébe, nem tartván „kellemetlennek". 6 2 A Túpac Amarú felkelés legfőbb oka a mita-kizsákmányolás volt. Az elégedetlenség 1795-ben újra felütötte a fejét, és egyik meghatározója lett az indiánok felszabadító háborúban való magatartásának. Újabban G. Ovando-Sanz fontos, a mitára és az azoguerók gazdasági problémáira vonatkozó dokumentumokat tett közzé a függetlenségi háborút közvetlenül megelőző évekből.6 3 Egy 1804-es iratból megtudjuk, hogy az azonuerók helyzete súlyos volt, hiányzott a munkaerő és a higany. Jellemző eset, hogy a punoi intendáns nem engedte Potosiba mitára a kerület indiánjait. Pugo a Perui Alkirálysághoz tartozott, de a potosi Superintendente de la Mita főséget gyakorolt az ottani mita-hálózat felett is, a király engedelmességre intette a punoi tisztviselőt.64 Már egy korábbi, 180l-es felterjesztés is az azoguerók „katasztrófájáról" számol be: nincs tőke, hiányzik a higany, az azoguerók kénytelenek magánosoktól is segítséget kérni. Nagy az „árfeszültség", állami segélyt, 200 000 peso kölcsönt várnak.65 1807-ben az azoguerók a kormányzó-intendánstól kérnek segítséget, hogy biztosítsa az indián munkaerőt. „Indiánok nélkül nem létezhetnek bányák."6 6 tartomány természeti, néprajzi leírását tartalmazza. Ismerteti Márki Sándor: Földrajzi Közlemények, 1884. Modern kiadása és értékelése hiányzik. 60 Guia, 518 — 519. 1. Az indián felkelések éppen Chayantából indultak ki. Vö. A. Valencia Vega: Julián Tupaj Katari caudillo de la liberación india. Ensayo de interpretáción. Buenos Aires. 1950. 104. 1. 61 Gabriel René-Moreno: La mita en Potosi de 1795. Revista del Instituto de Investigaciones Históricas. Potosi. Vol. I. 1959 — 1960. 9. 1. Az alkalmilag foglalkoztatottak száma sokkal magasabb. Pl. 1633-ban 40 115. Vö. Luis Paz: História general del Alto Peru hoy Bolivia. I. 1919. 318. 1. 62 Descubrimiento y fundación del Potosi. Zaragoza 1950. 35. 1. 63 Siete documentas ineditos sobre la mita de Potosi. Revista del Instituto de Investigaciones Históricas. Potosi. Vol. I. 1959 — 1960. 46 — 73. 1. 64 Uo. Documentes V. 68 — 69. 1. 65Uo. Documentes III. 62—63. 1. 66 Uo. Documente VII. 71 — 73. 1.
