Századok – 1968
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV–XVII. századi áthelyeződésének kérdéséhez. 863
882 PACH ZSIGMOND PÁL gozásából nyert adatokkal szemben pedig bizonyos kifogások vethetők fel.14 Mindez ugyanis legfeljebb csökkentheti a változás mértékét, de a XV. század közepének és XVI. század közepének állapota között mutatkozó jelentős különbséget semmiképpen sem tüntetheti el. A változás okát, jelen tudásunk szerint, aligha jelölhetjük meg másban, mint a magyar marhakivitelnek éppen időközben (a XV. század közepétől a XVI. század közepéig) végbement nagyarányú megnövekedésében.15 Magyarországnak az új típusú nemzetközi kereskedelembe való kétoldalú bekapcsolódása, úgy látszik, nem egyidejűleg, hanem egymást követő hullámokban indult meg. Ha a nyugatról hazánk felé irányuló textilimport ugrásszerű emelkedése már a XV. század derekán beállott, akkor a Magyarországról nyugatra menő marhaexport nekilendülése a következő hullámot jelenthette a magyar külkereskedelem korabeli megélénkülésében. Az ország harmincadbevételeinek a XV. század második felében való további gyarapodása (amit az egykorú becslések mutatnak) eszerint nem annyira az iparcikk-import további emelkedésére vezethető vissza (amire egyesek következtetnek), hanem inkább a magyarországi (marhatenyésztés és) marhaexport nekilendülésére. Számos hazai 'és külföldi forrás egybehangzó tanúsága szerint ugyanis — régre visszanyúló előzmények után — éppen ezekben az évtizedekben kezdett nagy arányokban kibontakozni a magyarországi marhakivitel, amely a XV. század második felében — a XVI. század elején évente többtízezres tételeivel már kiemelkedő szerepet játszott főként Bécs és a dél-német városok húsellátásában.16 Ez a Magyarországról induló, ill. azon át vezető forgalmi út alkotta a Kelet-Európából Nyugat-Európa felé irányuló marhakereskedelem egyik fő útvonalát. A hazánktól keletre fekvő fontos tenyésztési területek — Havasalföld, Moldva — állatállományát ugyanis részben szintén Magyarországon keresztül szállították nyugatra. A marhát először" erdélyi közvetítő piacokra 14 Főleg kétrendbeli aggály merült fel: az 1642 évi harmincadnaplók nem terjednek ki Magyarország nyugat felé irányuló külkereskedelmének közel 5/6-ára (84%-ára) — mint ezt feldolgozójuk állította — , hanem ennél kevesebbre; egyes harmincadhelyeknél a behozatal vámtótelei nem azért hiányoznak, mert ott csakugyan nem szedtek behozatali vámot, hanem mert a forrás hiányos. — A magunk részéről megemlítjük, hogy 1542 (a Budavár török kézre kerülését követő esztendő) külkereskedelmi szempontból valószínűleg viszonylag gyenge év volt (tehát az össz-volumen más években magasabb lehetett),— ami azonban a behozatalt és kivitelt egyaránt érinthette. Viszont a harmincadnapíók tényleges (ós szükségszerű) hiányának tekintjük, hogy benne a rézkivitel szinte egyáltalán nem (csupán a kivitel 0,33%-ával) szerepel, — mégpedig azért, mert az akkoriban nem esett harmincadkötelezettsóg alá (Probszt). A rézexport figyelembe vétele azonban éppen a kereskedelmi mérleg aktivitását fokozza, — vagy mindenesetre ellensúlyozza a harmincadnaplókból esetlegesen kimaradt behozatali tételeket. 15 Erre a növekedésre hívja fel figyelmünket már az a körülmény is, hogy az élőállatexport részesedése az összkivitelben ez idő alatt 55 — 60%-ról 93 —94%-ra nőtt, — még akkor is, ha az utóbbi kiviteli hányad a rézexport figyelembe vétele nélkül állott elő. S itt, túlnyomórészt, tényleges mennyiségi növekedésről van szó s nem áremelkedésről, hiszen az „árforradalom", s ezen belül a marhaárak emelkedése, Magyarországon is csak az 1550-es évektől kezdve bontakozott ki. 16 A régebbi és újabb német gazdaságtörténeti irodalom (Sachs, Abel) számos tényt közöl a Magyarországról felhajtott marhacsordák megjelenéséről a dél-németországi piacokon a XV. század második felében és ezt követően, ennek fontos szerepéről különösen Nürnberg élelmezésében. A magyar szakirodalom még inkább bővelkedik az ilyen jellegű részadatokban. Nürnberg város tanácsa pl. 1518-ban a marhahús drágulását azzal magyarázta, hogy az előző évben állatvész volt Magyarországon, „amely Németországot nagyrészben ellátja marhával". Augsburg városa 1526-ban úgy vélekedett, hogy főleg magyarországi ökröt kell vásárolni, mert ennek húsa a legjobb (Thallóczy, Takáts stb.).
