Századok – 1968
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV–XVII. századi áthelyeződésének kérdéséhez. 863
A NEMZETKÖZI KERESKEDELMI UTVONALAK ÁTHELYEZŐDÉSE 881 struktúrájában is: levantei cikkek és finomposztó mellett mind nagyobb tételekben importáltak olcsóbb, közepes minőségű szöveteket, — a bontakozóban levő flandriai „nouvelle draperie" termékeit, valamint csehországi és sziléziai posztófajtákat (Hoszowski, Malowist). E tekintetben megint bizonyos hasonlóságot figyelhetünk meg Magyarországgal. A pozsonyi harmincadnaplók tanúsága szerint — és a határszéli Pozsony város bérletében levő harmincadhelyek nyugati áruforgalmunk tekintélyes hányadát ellenőrizték — Magyarország külkereskedelme ugyancsak a XV. század folyamán, s éppen a század derekán lendült fel ugrásszerűen: 1440 Ys 1457 között mintegy ötszörösére emelkedett. Az utóbbi időpontból származó pozsonyi harmincadnaplók a nyugatról jövő iparcikkeknek, elsősorban textiliáknak már jelentős importjáról tudósítanak: a pozsonyi harmincadhivatalon át az 1457 — 58 pénzügyi évben több mint 15 000 vég nyugat-európai, valamint sziléziai, cseh-morvaországi finom és olcsóbb minőségű posztó és mintegy 10 000 vég selyem, barchet és vászon került Magyarországra — textiláruk összesen több mint 117 ezer forint értékben (ami a Pozsony bérletében levő harmincadhelveken keresztülhaladt egész importnak csaknem 79%-át tette ki). Az említett 1457 — 58 évi pozsonyi harmincadnaplók alapján nyert adatokból kiindulva — ezeknek történeti statisztikai feldolgozása már a század eleje óta rendelkezésre áll (Kováts) — s egyéb források (köztük az ország egész harmincadbavételére vonatkozó egykorú becslések és harmincadbérleti szerződések) bevonásával, a magyar gazdaságtörténeti irodalom a következő képet alakította ki hazánk nyugat felé irányuló külkereskedelméről a XV. század derekán: A behozatal messzi túlsúlyban levő tételét, mintegy 70—75%-át — nyugat-európai, valamint sziléziai, cseh-morvaországi — textiláruk importja, az export fő tételét, 55—60%-át pedig élőállat, zömében — magyarországi tenyésztésű, valamint keletebbről felhajtott — marha kivitele alkotta.1 3 A nyugattal folytatott egész külkereskedelmi forgalomnak mintegy 2/3-a jutott a behozatalra és csak 1/3-a a kivitelre; az ekként adódó mintegy 50%-os behozatali többlet kiegyenlítéseként évente 200—300 ezer forint értékű arany- és ezüstpénz vándorolt külföldre (aminek az afrikai aranybehozatal megcsappanása és az amerikai arany megjelenése közti időszakban jelentős szerepe volt az európai kereskedelem aranypénz-szükségletének fedezésében). Ha nyugati külkereskedelmünknek ezt a képét, amely a XV. század derekára vonatkozik, szembeáihtjuk a mintegy évszázaddal későbbi helyzettel: azzal, ami az 1542 évi harmincadnaplókból tárult fentebb elénk, — egyéb, figyelemreméltó eltolódásoktól e helyütt eltekintve — főleg a kereskedelmi mérleg nagyfokú passzivitásának eltűnése és tekintélyes aktívum megjelenése ötlik szemünkbe. Fel kell tennünk tehát a kérdést: miként lehetséges, hogy Magyarország nyugati irányú külkereskedelmének egyenlege ilyen lényeges változáson ment keresztül а, XV. század közepétől a XVI. század közepéig ? Fel kell tennünk ezt a kérdést még akkor is, ha а XV. századi passzivitás fokát talán valamelyest el is túlozta eddig szakirodalmunk, az 1542 évi harmincadnaplók feldol-13 Az importban (főleg dél-német eredetű) vas-és fémáruk, valamint fűszerek mintegy 10 —10%-kal, ruhaneműek kb. 5%-kal, — a kivitelben a nyersréz 20 — 25%-kal, bőr és egyéb állati termékek kb. 10%-kal, a borexport pedig 6 —6%-kai részesedett (Paulinyi, Szűcs).
