Századok – 1968
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván 35
74 BE REND T. IVÁN—BÁNKI GYÖKGY mentálását. A rendelkezésre álló adatok bizonyító ereje azonban így is kétségtelen. Szerbiára vonatkozóan pl. világosan jelzi a dinamizmus hiányát és a stagnálást az 1836-os felmérés egybevetése az 1900. évi népszámlálással. Ezek szerint ugyanis az első időpontban a lakosság 90%-a talált megélhetést a mezőgazdaságban, s az iparosok száma alig haladta meg a lakosság 5%-át.132 1900-ban, több mint hat évtized elteltével, s azon évek után, amikor számos középkelet-európai országban megindult már a nagy átalakulás, Szerbia lakosságának továbbra is több mint 84% dolgozott a mezőgazdaságban, s az iparosok részaránya még mindig nem érte el a 7%-ot !133 A dinamizmus hiányára vetnek fényt a romániai adatok is, amelyek szerint a XIX. század 60-as éveitől a századfordulóig a városi lakosság részaránya az összlakosságon belül csak egyharmaddal nőtt.134 A XX. század elején a balkáni országok gazdasága és társadalma éppen ezért kevés előrehaladást mutat. Ha Szerbiában a századforduló körül a lakosság több mint 84%-a még a mezőgazdaságban dolgozott, s 1910-ben mindöszsze 16 ezer bánya- és gyári munkás található, úgy majdnem ugyanezen kép tárul elénk Bulgáriára vonatkozóan is. Az 1905. évi népszámlálás szerint ugyanis ez esetben a mezőgazdasági népesség elérte a lakosság 82%-át, az ipari népesség pedig — közel 16 ezer gyári munkással — ugyancsak 7% körül mozgott.135 Románia fejlettségi szintje valamelyest kedvezőbb volt ennél, amit főként a \ meginduló olaj kitermelés idézett elő. Jól mutatja ezt, hogy bár 1910-ben a lakosságnak mindössze 10%-a élt csak ipari foglalkozásból, az össztermelésnek 1 mintegy egyötödét már az ipar reprezentálta.13 8 A Balkán-országok gazdasági struktúráját tükröző eddigi adatokat jól egészítik ki a kisipar változatlanul uralkodó túlsúlyáról árulkodó tények. Bulgáriában az első világháború előtti években 440—500 millió levára becsülték az összes ipari termelés értékét, s ebből a gyáripar csak 120 milliós értéket termelt, ' vagyis az összes ipari termelésnek mindössze egynegyedét állította elő. Romániában ugyanezen években — 1911. évi adat alapján — az ipari munkásoknak (kereken 142 ezer fő) csak nem egészen egyharmada (46 ezer fő) dolgozik a nagyiparban.137 * A Balkánon tehát még a délkelet-európai ipari forradalom oroszlengyel—magyar változata sem játszódott le. Jelentéktelen, nagyobbrészt változatlanul a kisipar, kézműipar túlsúlya által jellemzett ipari termelés, a mezőgazdaság nyomasztó, majdnem kizárólagos fölénye a nemzetgazdaságon belül nyilvánvalóvá teszi, hogy a gazdaság korábbiakban bemutatott lassaq, főként a századfordulótól megfigyelhető modernizálódása, a gyárak megjelenése és főként az infrastruktúra, modern bankhálózat kiépítésének kétségtelen eredményei az ipari forradalom első kezdeteit, éppen induló bevezető akkordjait, bizonyos megalapozását jelentették csupán. 132 R. Aranitovic: Les Ressources de la Jougoslavie. Paris. 1930. 137. 1. 133 J. Kirkner: Industrie und Industriepolitik Serbiens. Halle. 1913. 10. 1. 134 F. Dovring: The Transformation of European Agriculture. The Cambridge Economic History of Europe. VI. köt. II. rész. 606. 1. 135 Sztatiszticseszki Godisnik na Bâlgarszkote Carsztva. 1911; К. Popojf: La Bulgarie Economique. Paris. 1913. 329. 1. 136 O. Constantinescu — N. N. Oonstantinescu: i. m. 195. 1.; Aspecte aie eeonomiei Romanesti. G. N. Lapu-Kostaky 141. 1. 137 K. Popojf: i. m. 292. 1.; A. Straf: Des Possibilités de développement industriel de la Roumanie. Paris. 1932. 27., 28. 1.
