Századok – 1968
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván 35
AZ IPAIÎI FORRADALOM KERDÉSÉHEZ 73 A lakosság foglalkozási megoszlása alapján nyert kép vitathatatlanná teszi, hogy az orosz—lengyel—magyar típusú közép-kelet-európai fejlődés a XIX. század utolsó harmadától az első világháborúig eltelt évtizedekben lényegesen átalakította ezen országok társadalmi szerkezetét. A hatvanas évek 80—90%-os túlsúlyú agrárnépessége az 1910-es évekre 60 —70%-ra csökkent, s a korábban jelentéktelen iparforgalmi népesség a lakosság egyre növekvő, mind fontosabbá és kiterjedtebbé váló eleme lett. A gazdaság és társadalom átalakulásának eddigi képét kiteljesíti a nemzeti jövedelem-termelésben végbement változás egyértelmű tendenciája. Magyarországra vonatkozó számításunk szerint az 1867. évi kiegyezés idején a nemzeti jövedelemnek mintegy 80%-át a mezőgazdaság állította elő. A századforduló idejére ez az arány 64%-ra, a világháború előtti évekre 62%-ra csökkent. Ugyanakkor az ipar részesedése 15%-ról 25, illetve 28%-ra emelkedett.130 Oroszországra vonatkozóan sajnos nem állnak rendelkezésre hasonló számítások, s a legkorábbi adatokat is erősen hozzávetőleges utólagos becslések szolgáltatják. Ezek szerint 1913-ban az orosz nemzeti jövedelem több mint felét a mezőgazdaság és mintegy 28%-át az ipar állította volna elő.131 Az utólagos nemzeti jövedelem-becslések elkerülhetetlen hibalehetőségei itt nyilván különösen erősen éreztetik hatásukat, hiszen a lakosság megoszlása i alapján is bizonyos, hogy a világháború előtti Oroszországban a nemzeti jövedelemnek valamelyest nagyobb hányadát állította elő a mezőgazdaság és valamelyest kisebb részét az ipar, mint Magyarországon. Megerősíti ezt, hogy az egy főre eső ipari termelés a századforduló körül Oroszországban mintegy 15%kal elmaradt a magyarországi szint mögött. Mindehhez még hozzá kell tenni, hogy az ipar részesedésének gyors növekedése az iparon belül együttjárt a nagyipar még gyorsabb térhódításával s felüIkerekedésévei a kisiparral szem-1 ben. Magyarországon az 1910-es évekre az összes ipari munkásnak már több mint fele dolgozott gyárakban, s az ipari termelés mintegy 3/4 részét már a gépi nagyipar állította elő, s csupán 1/4 -ét reprezentálta a kisipar. A rendelkezésre álló adatok kellő támpontot adnak annak megállapításához, hogy Oroszországban, Magyarországon és a lengyel területeken az 1860-as évekhez képest, amikor a nemzeti jövedelemnek csupán jelentéktelen töredékét, egy tizedét-egy hetedét állíthatta elő az ipar, a XX. század elejére a nemzeti jövedelem termelésében egy negyed körüli arányával már fontos tényezővé vált. A mezőgazdaság pedig jóval több mint háromnegyedes részarányáról kétharmad körüli szintre süllyedt vissza. Mindez a gazdaságban végbement lényeges átalakulások egyértelmű képét rajzolja elénk. A közép-kelet-európai fejlődés orosz—lengyel —magyar típusával szemben a Balkán-országokban lejátszódott folyamatok — mint az eddigiek is egyértelműen mutatták — még nem vezettek hasonló átalakulásokra. Románia, Bulgária és Szerbia á századforduló körüli évekig még nem tudott kimozdulni a preindusztriális gazdaságra jellemző lassúságból, nem tudta elérni az ipari forradalomra jellemző dinamizmust. A gazdaság és társadalom struktúrája jellegzetes ipari forradalom előtti szintet mutatott. A rendkívül hiányos statisztikai források természetesen nem teszik lehetővé a kérdés minden oldalú doku-130 Berend T. Iván—Bánki György: Nemzeti jövedelem és tőkefelhalmozás Magyarországon. 1867—1914. Történelmi Szemle. 1966. 2. sz. 131 Ljascsenko: i. m. 349. 1. Fenti adatot a Goszplan 1928-ban számította ki az első ötéves terv munkálatai során.