Századok – 1968
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván 35
AZ IPAIÎI FORRADALOM KERDÉSÉHEZ 71 forradalmasodásaként magyarázza, hanem a nemzetgazdaság egészének széleskörű, strukturális átalakulásaként értékeli. Ezen értelmezés alapján a felsorakoztatott tények egyértelműen tanúsítják, hogy Közép-Kelet-Európa térségében, — ez az orosz—lengyel—magyar területekre vonatkozik — a XIX. század utolsó harmadában, a XX. század elején nemcsak a mezőgazdaság modern tőkés alapokra helyezése halad előre gyors ütemben, nemcsak a modern bankrendszer és hitelezés épül ki, nemcsak a modern közlekedés, vasúthálózat megalapozásáról és általában a infrastruktúra gyors megteremtéséről beszélhetünk, sőt nem is csak arról, hogy néhány iparágban a gépek térhódításával a nagyipari termelés vált uralkodóvá, s kialakult a termelési folyamat ciklikus ritmusa, hanem arról, hogy az országok egész gazdasági és társadalmi helyzete átalakult. Ez időtől ugyanis a nemzetgazdaság egészének mozgását már egyre inkább az ipar befolyásolta, a gazdaság dinamizmusát az ipar fejlődése erősítette, a nemzetgazdaság legkülönbözőbb ágazatainak — mezőgazdaságtól külkereskedelemig — belső változásai mind összefüggésbe kerültek az iparral s annak hatásait tükrözték. Ugyanúgy elválaszthatatlan az ipar térhódításától a társadalom szerkezetében lejátszódó minden változás, az urbanizáció, a munkásosztály kifejlődése, a városi kispolgárság megnövekedése, s mindaz, ami a századforduló körül ezen országok társadalmában új ele'meket teremt. Foglaljuk össze az idevágó legfőbb tényeket. A XIX. század utolsó harmadától kibontakozó ipari forradalom hatására lejátszódó gazdasági átalakulás legátfogóbb mutatójaként a nemzeti jövedelem növekedési üteme oly mértékben gyorsult meg, hogy már elérte a nyugat-európai ipari forradalmi periódus növekedési rátáját. I860 és 1913 között Oroszországban — s ez magában foglalja a lengyel területek adatait is, melyek külön nem állnak rendelkezésünkre — a nemzeti jövedelem évi átlagos növekedése már valamelyest meghaladta a 3%-ot.122 Magyarországon lényegében ugyanezen periódusban a növekedés 3,7%-ot tett ki.12 3 Ezeket az adatokat rendkívül fontosnak ítéljük. Jól mutatják ugyanis, hogy a kelet-európai országok egyik típusa az adott időszakban már elérte az ipari forradalom korára jellemző dinamizmust. Különböző számítások állnak rendelkezésre, melyek lehetővé teszik a kelet-európai növekedési ráta egybevetését az ipari forradalom előtti és alatti Nyugat-Európával. Angliában az ipari forradalmat megelőző évtizedekben — 1700 és 1780 között — a nemzeti jövedelem átlagos évi növekedése S. Kuznets számításai szerint 0.5% körül mozgott. Rendkívül jellemző módon ugyanezen években — W. Hoffmann munkája nyomán ismeretes — az angol ipar termelése évente átlagosan ugyancsak 0,5 — 1%-kal nőtt. (Tegyük hozzá, hogy Németországban a XIX. század közepét követő két évtizedben a nemzeti jövedelem növekedése 122 S. Кuznets : Postwar Economic Growth. Cambridge. 1964. 63, 64. 1. Az orosz nemzeti jövedelem alakulására több más számítás is rendelkezésre áll: R. Goldsmith: The Economic Growth of Tsarist Russia. 1860—1913 с. cikkében (Economic Development and Cultural Change, 1966) 2,5%-ra teszi a növekedés rátáját. Más források alapján Katus László idézett cikkében 2%-os legalacsonyabb rátát is közöl. 123 Berend T. Iván—Ránki György : Nemzeti jövedelem ós tőkefelhalmozás Magyarországon 1867—1914. Történelmi Szemle, 1966. 2. sz.; Hanák Péter és Katus László valamelyest eltérő eredményekre jutott. Előbbi szerint mintegy 4%, utóbbi négyféle variánsban 2,5—3,7% közötti értékeket mutat. (P. Hanák : Hungary in the Austro-Hungarian Monarchv. Preponderancy or Dependency ? Austrian History Yearbook. Vol. III. Part 1. 1967.
