Századok – 1968
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván 35
70 BEREND T. IVÁN— RÍNK1 GYÖRGY vámterülete, a korábban kifejló'dő, magas szintre emelkedő osztrák —cseh textilipar akadálytalan versenye, illetve a Monarchián belül megvalósuló munkamegosztás ténye. Éppen ezért nemcsak a nyugati országokhoz viszonyítva volt példátlan a textilipar hiányával együttjáró élelmezési ipari túlsúly, de még a Magyarországtól keletre eső, vagy balkáni országokban is ebből a szempontból kiegyensúlyozottabb ipari struktúrát találhattunk. Igaz, hogy az utóbbi országokban a nehézipar hiánya nagyobb fokú, esetenként az élelmezési ipar részesedése is nagyobb, a textilipar azonban majd minden esetben második iparág az élelmezési ipar mögött.11 8 Romániában 1901-ben az élelmezési iparba fektetett kereken 110 millió lei tőkével szemben a textiliparba fektetett tőkeösszeg csupán 11 millióra rúgott. Az iparban alkalmazott erőgépek valamivel több mint 38 ezer lóerős kapacitásának közel fele, kereken 19 ezer lóerő az élelmezési ágazatokban található, a textiliparban viszont mindössze 1,7 ezer lóerős géppark működött.119 Bulgáriában az 1907-ben működő 260 gyárnak több mint fele, 147 üzem élelmezési ipari vállalkozás volt, a textilgyárak száma viszont csupán 61-et tett ki. A gyáriparba fektetett 62 millió francia frank tőkéből 22 millió esett az élelmezési ágazatokra, s csupán ennek alig több mint fele, 13 millió a textiliparra. Az élelmezési iparnak az ipari forradalomban játszott vezető szerepére utal, hogy még a XX. század elején is Oroszországban — 1913-ban — az ipari termelés 26%-a esett erre az iparágra, s csupán 22%-a a textil-, bőr- és ruházati iparra, Romániában — 1902-ben — 55, illetve 10, Bulgáriában pedig — 1910-ben — 58, illetve 18% a megfelelő arány.120 Szerbiában 1910-ben a gyáripari ternielés 55%-a esett az élelmiszeriparra s csupán 8%-a a textiliparra.121 Az egyes országok esetében mutatkozó eltérések ellenére tehát a keleteurópai, balkáni területeken az ipari forradalom, a gyáripar első kezdetei elsősorban az élelmezési ipar vezető szerepével, az ipari termelésben elfoglalt legnagyobb részesedésével járnak együtt. Mindez természetesen rendkívül korlátozta a kialakuló ipar hatását a nemzetgazdaság más ágazataira, hiszen az élelmezési ipar technológiai jellegéből eredően viszonylag kevesebb a más iparágakra gyakorolt szektorközi kihatása, s viszonylag alacsony munkaerőigénye következtében társadalmi átalakító hatása is jóval szerényebb, mint a textil- vagy akár nehézipari ágazatoké. E pontnál azonban a kelet-délkelet-európai ipari forradalom megítélésének fontos problémáiba ütközünk. Tegyük fel ismételten a kérdést, amire az előzőekben a választ kerestük: beszélhetünk-e végül is az ipari forradalom korszakáról, folyamatáról Kelet-Délkelet-Európában? Mielőtt következtetéseinket összefoglalnánk, természetesen újólag utalnunk kell a bevezetőben már elmondottakra, arra, hogy magunk részéről az ipari forradalomnak azt az értelmezését tartjuk elfogadhatónak, mely a folyamatot nem egy-egy iparág technikai átalakulásaként, de mégcsak nem is az ipar egészének belső technikai 118 A kérdés részletes kifejtésére lásd: Berend T. Iván—Bánki György : Magyarország ipari színvonala a XX. század elején az európai összehasonlítás tükrében. Közgazdasági Szemle, 1960. 8—9. 1. 119 O. Constantinescu — N. N. Gonstanstinescu: i. m. 81., 148. 1. 120 Berend—Bánki: Magyarország ipari színvonala a XX. század elején. Lásd tovább Leo Pasvolsky : Bulgarian's Economic Position. 27. I.; és Athanese Jaranojf : La Bulgarie Economique. 59. 1. 121 Jovan Kirkner : Die Industrie und Industriepolitik Serbiens. Halle. 1913. 154. 1.
