Századok – 1968
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván 35
AZ IPAIÎI FORRADALOM KERDÉSÉHEZ 69 Angija Franciaország Németország Belgium Dánia Textilipar Élelmiszeripar 45 7 31 13 27 19 15 34 21 25 Figyelembe kell továbbá vennünk, hogy az ipari forradalom folyamatában számos esetben, különösen azokban az országokban, melyekben a XIX. század közepére esik az iparosodás nagy fellendülése, már a nehézipar egyes ágai is fontos szerepet játszottak. A könnyűipar primátusa azonban a XIX. század végéig még nem tört meg. 1895-ben Németországban 2,3 : 1, 1896-ban Belgiumban 1,7 : 1, Dániában 2,5 : 1, 1901-ben Franciaországban 2 : 1 volt a könnyű- és nehézipar aránya.118 A XIX. századi iparfejlődésben vezető szerepét játszó iparágak kérdését, ' mint az eddigiekből is kitűnik, főként egyetlen tényező, az ipari termelésben elfoglalt részarány, kvantitatív súly alapján közelítettük meg. Ezzel természetesen korántsem tagadjuk, hogy à vezető ágazat problémája jóval szélesebbkörű, semmint hogy azt csupán az ipari össztermelésben betöltött arányára egyszerűsíthetnénk. Ez utóbbi azonban önmagában is többet fejez ki, mint egyszerű ) mennyiségi mércét, hiszen általában éppen az vezet egyik vagy másik iparág kiemelkedő súlyának kialakulására, hogy ez az ágazat futotta be a legdina-I mikusabb növekedési utat és súlyával, fejlődésének impozáns ütegével és méreteivel egyaránt hatást gyakorolt az ipar többi ágára, a foglalkoztatottság, külkereskedelem, a nemzetgazdaság egészének alakulására. Éppen ezek a legkiemelkedőbb iparágak voltak tehát képesek olyan indukált folyamatok el-I indítására, melyek az egész gazdaságnak az ipari forradalom keretében történő » átalakításához döntő lökést adott.117 Magyarországon az 1860—70-es években megfigyelt folyamatok továbbhaladása következtében a könnyű- és nehézipar arányát illetően nem mutatkozik éles eltérés a kontinens nyugati országaiban kialakult helyzethez képest. A 2,5 : l-es könnyű- és nehézipari arány mindenképpen arra vall, hogy a késői iparosodás útjára lépő országokhoz hasonlóan Magyarországon sem jelentéktelen a nehézipar reszesedése, vagyis az ipari forradalomban a nehézipar egyes ágai fontos szerepet játszottak. Az általános arányok mögött azonban mégis egészen speciális vonások is meghúzódnak. A könnyűipar vezető szerepe ugyanis Magyarországon az élelmezési ipar egyoldalú túlsúlyára épült. A századforduló idejére a gyáripari termelés 44%-át egyedül az élelmezési ipar állította elő, míg a textilipar részesedése mindössze 5%-ot tett ki. E szélsőséges eltérés úgyszólván egyedülállónak tekinthető Európában. Magyarázatát a Közép-Kelet-Európára általában ható, említett tényezők mellett csakis a sajátos magyarországi helyzet figyelembevételével találhatjuk meg. Ez esetben ugyanis kétségkívül fontos hatást gyakorolt az Osztrák-Magyar Monarchia közös ne Berend T. Iván—Ránki György: Magyarország ipari színvonala a XX. század elején az európai összehasonlítás tükrében. Közgazdasági Szemle, 1960. 8—9. sz. 117 Egyetértünk Katus László: A keleteurópai iparosodás és az önálló tőkés fejlődés kérdéséhez c. tanulmányában kifejtett, idevágó gondolatmenetével (16. 1.) és azzal a kritikájával, melyet Tolnai Györgynek leegyszerűsített, az iparfejlődést mindig és mindenhol kizárólag a textilipar vezető szerepével magyarázó nézeteiről gyakorol. Az összehasonlítás érdekében azonban erőteljesebben tartjuk kiemelendőnek a fenti kvantitatív tényezőt.
