Századok – 1968
Történeti irodalom - Irányzatok a fejlődő országok történetírásában: Kelet-Afrika története (Ism. Jeszenszky Géza) 711
711 [TÖRTÉNETI IRODALOM béke biztosításának, a népek békés egymás mellett élésének, föderatív integrációs összefogásának önmagában véve helyes, humanitárius szavai mögött egyáltalában nem békés és nagyon is világosan szocializmus- és szovjetellenes szándékok húzódnak meg. Ha azonban még ezek után is bárkinek kétségei volnának a mű céljait illetően, ahhoz hadd szóljanak a kitelepítésekre, az NDK-ra és az Odera-Neisse határra vonatkozó részek. „A szovjet kitelepítési és gazdaságpolitika oly mórtékben fenyegeti a kis és kisebb népek létét, hogy gondolni kell fennmaradásuk biztosítására (223. 1.) - írja a szerző. A kitelepítéseket annak idején szovjet oldalról minden államban támogatták főleg amiatt, hogy az egyes közép-európai „csatlós államokat" lehetőleg erősen elszigeteljék nem a szovjethez tartozó szomszédaiktól, elidegenítsék őket tőlük, és ezen a réven növeljék függésüket a Szovjetuniótól (185. 1.). A szerző nézete szerint a dunai és általában a kelet-európai népek föderatív összefogásának feltétele a kitelepítettek hazatérése, mint ami „lényeges feltétele a nem német dunamenti nemzetek jövője morális és tényleges biztosításának" (Kiemelés tőlem. — M. Gy.) (224. 1.). Németország (ti. az NSzK. — M. Gy.) az egyetlen szövetségi állama a világnak — írja a szerző —, amelynek meg kell oldania a soknemzetű államszövetség problémáját. — Ezenkívül Németországra vár Nyugat-Németország ós a Középzóna egyesítésének a problémája is — írja a szerző —, és meghirdeti a nyugat-németek igényét a keleti területekre is (ti. az Odera-Neisse határtól keletre eső területekre is. — M. Gy.). Ez mindenekelőtt az időközben erősen (ti. nemzeti tekintetben — M. Gy.) unitarizált, sőt totalizált szovjetzónának (ti. a nyugat-német területekkel — M. Gy.) követelt egyesítése problémájának a megoldását jelenti (220. 1.). Ezek a szavak egyértelműen rávilágítanak a föderációs tervek mögött meghúzódó imperialista hidegháborús és revansista politikai célokra. Feltehető, hogy a szerző — éppen objektivitásra és reális szemléletre való hajlamossága következtében — ma már — az integrációs szervezetek kebelén belül dúló ellentétek és számos nyugat-német tartományi választáson bekövetkezett neofasiszta előretörés láttán — talán másképp írna a föderációs tervek rendeltetéséről. Azt azonban természetesen még ma sem lehet megkívánni tőle, hogy észrevegye: az integrálódás és az egyenlőjogú partnerek föderatív összefogása valóban történelmi tendencia, de a tőkés ellentétek meggátolják a fejlődés követelményének órvényrejutását, amely csak a szocializmus világméretű győzelme után diadalmaskodhat. MÉREI GYULA IRÁNYZATOK A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK TÖRTÉNETÍRÁSÁBAN: KELET-AFRIKA TÖRTÉNETE ROLAND OLIVER — GERVASE MATHEW (szerk.): HISTORY OF EAST AFRICA (Oxford, Clarendon Press. 1964. XIII + 500 1.) KELET-AFRIKA TÖRTÉNETE KENNETH INGHAM: A HISTORY OF EAST AFRICA (London, Longmans. 1962. 456 1.) KELET-AFRIKA TÖRTÉNETE J. CLAGETT TAYLOR: THE POLITICAL DEVELOPMENT OF TANGANYIKA (Stanford, Stanford University Press. London, Oxford University Press. 1963. 254 1.) TANGANYIKA POLITIKAI FEJLŐDÉSE Afrika történetének tárgyalása szorosan összefügg azzal a kérdésfeltevéssel, hogy van-e az afrikai népeknek önálló történelme. Az erre a kérdésre az elmúlt hetven év során adott eltérő válaszok jelzik Afrika történelmének változó megközelítését.
