Századok – 1968

Történeti irodalom - Kerekes Lajos: Ausztria történte 1918–1955 (Ism. Ormos Mária) 683

684 [TÖRTÉNETI IRODALOM hézagpótlónak, do a meglehetősen nehézkesen cammogó magyarországi egyetemes történetírás egyik úttörő jelenségének tarhatjuk. Az európai polgári államok történetéről szóló összefoglaló jellegű művek emez első kísérlete egészében véve jól sikerült. Szerzője ezúttal is intelligensen és nagyvonalú módon ötvözte a történeti irodalom megállapításait saját kutatásának eredményeivel, s a szélesebb közönség érdeklődésére is számot tartható, élvezetes olvasmányt adott a magyar tudománynak. Mindemellett ezúttal bizonyságot tesz elméleti érdeklődéséről is, amennyiben néhány problémát a történetírás módszerével kapcsolatban is felvet, s igyekszik egyes kérdéseket — mint pl. az osztrák úgynevezett konkurrens-fasizmus jellege — elvileg is tisztázni. Jól szerkesztve tárulnak elénk a könyv lapjain az Osztrák Köztársaság megszületésének forró napjai s az újszülött állam súlyos problémái a békeszerződés amputációjából, a Duna-medence egészségtelen gazdasági és politikai viszonyaiból, az osztrák nemzeti tudat hiányából stb. eredően. Végigkísérjük a jobb sorsra érdemes, dolgos és harcos osztrák nép politikai vezetőinek válságról válságra bukdácsolását, majd tanúi vagyunk az évekre elnyújtott politikai válság-periódusnak, ami Ausztria történetét a nácizmus németországi uralomrajutásától az Anschluss megvalósításáig kitöltötte. A könyv drámaian ábrázolja a valóságos drámát, amit a történelem írt meg osztrák földön a függetlenség belső elgyökértelenítése, majd egy nép nemzetközi feláldozásának felvonásaiban. Megrendítően ábrázolja az osztrák politikusok — olykor saját jobb belátásuk ellenére — tett terrorintézkedéseit az Ansehluss-ellenes társadalmi bázis likvidálására, azzal a céllal, hogy az egyetlen külpolitikai támaszt, a fasiszta Olaszországot maguk mellett tudhassák, majd a folyamatot, melyben Ausztriát létrehozói — az angolok és franciák — mellett fő patrónusai, az olaszok is habozás nélkül odadobták a náci expanziónak. Plasztikus a kép, amit a Birodalomhoz csatolt Ausztria általános helyzetéről, hangulatáról, az ellenállás lassan növekvő erőiről kapunk, s ezzel a szerző magalapozza az újjászülető Ausztria történetéről adott rövid összefoglalóját. Külön figyelmet érdemelnek a találó, emberi portrék az osztrák politikai élet kiemelkedő személyiségeiről: Kari Rennerről, Seipelről, Schoberről, Dulfssról, Schuschniggról, Amint megelevenednek a főszereplők, úgy válik a könyvben valóságossá, mozgóvá, szinte érzékelhetővé az osztrák politikai élet légköre, eseménytörténete is. Mindez nem lenne lehetséges az osztrák bel és külpolitika mély, alapos ismerete nélkül. A gondolatokat ébresztő munka kapcsán érdemesnek látszik két olyan probléma felemlítése, ami a szerző további tudományos működése szempontjából jelentősnek tűnik, s ami egyúttal a magyar történetírás általános helyzetéhez és problémáihoz is kapcsolódik. A könyvnek az osztrák határok között mutatkozó biztonságát nem érzékelhetjük azonos módon, midőn elhagyja ezeket a határokat, s mivel a nemzetközi törekvések és szituációk értelmezésében olykor bizonytalan marad, ez megnehezíti az ismert osztrák és a részben ismeretlen egyéb tényezők összeillesztését is. Feleslegesen sok helyet venne igénybe e szépséghiba kis szeplőinek összegyűjtögetése, s nincs is értelme. Illusztrációként mindössze egy példát ragadok ki. Az 1931-i német —osztrák vámúniós kísérlet magyarázataként Kerekes egyrészt mindkét oldalról azt hozza fel, hogy a politikai vezetők a vámúniót megoldásnak találták a német, illetőleg az osztrák gazdasági problémákra, majd a német kormány szempontját belpolitikai tényezők mellett azzal indokolja, hogy nem akart kimaradni az „Ausztria felett osztozkodó együttesből, s miután attól félt, hogy a gazdasági válság következtében váratlanul megvalósulhat valamelyik forgalomban levő tervezet (Tardieu-terv, Hodzaterv), a német kormány gyorsan akcióba lépett és biztosítani igyekezett magának az első helyet" (67. 1.). Nem kívánom itt a vámúniós problémáról nézetemet kifejteni, mindössze a fenti magyarázattal kapcsolatban felmerülő nehézségekre mutatok rá. Számos dokumentum azt tanúsítja, hogy a vámúnióhoz gazdasági tekintetben egyik oldalon sem fűztek nagy reményeket, mint ahogyan nem is lehetett (az osztrák gazdasági körök húzódozását később maga a szerző is említi); Schober szintén nem ettől, hanem egy messzemenő preferenciái is rendszertől remélt orvoslást Ausztria gazdasági bajaira. Maga a tervezet nem is merítette ki a vámunió fogalmát, hanem valójában vámúnióval leplezett prefereneiális szerződés volt, amit azonban önmagában véve szintén nem tartottak gazdasági tekintetben egyik oldalon som kielégítőnek. Ezzel a magyarázatnak ez a része alaposan meggyengül. Ami a német külpolitikai célokat illeti, megjegyzendő, hogy az említett két terv még nem volt forgalomban, és 1931-ben, sőt 1930-ban, amikor a német—osztrák megegyezés titokban létrejött, senki sem sejtette, hogy valaha is forgalomba kerül. Ha tehát más államok akcióinak ellensúlyozásában keresünk indokokat, akkor inkább a Briand-féle Pán-Európa ekkor még eléggé körvonalazatlan dunai vonatkozásaira, illetőleg a Ciancarelli — Brocclii-féle olasz tervezetre kell