Századok – 1968
Történeti irodalom - Kerekes Lajos: Ausztria történte 1918–1955 (Ism. Ormos Mária) 683
683 [TÖRTÉNETI IRODALOM „Lábadozó szél" című Radnóti-kötettől az „Űj.Hold"-ig (1933 — 35), Ortutay Gyula: „A magyar lélek alapvonásai a népi kultúránkban", s Erdei Ferenc, Reitzer Béla, Hont Ferenc stb. ugyanezekben az években írt művei, Buday metszetei mégis sok pozitív, előremutató vonást tartalmaznak. A megtorpanás, „az egycsapásra csüggedés, tanácstalanság" tehát inkább néhány hónapig tart, mind a Szegedi Fiatalok között, mind más baloldali mozgalmakban. Jellemző erre egy országos adat: a megváltozott politikai helyzet 1933-tól azt sürgette, hogy a kommunisták menjenek be a szakszervezetekbe, építsék ki kapcsolataikat a tömegekkel éppen azért, mert az új helyzetben csak így tudják a munkásosztály érdekeit képviselni, csak így tudják hathatósan támogatni az erősödő antifasiszta harcot. A munkásegység jelszava, s a „be a szakszervezetekbe"iörekvés azt eredményezte, hogy 1933 végére jóval nagyobb lett a KMP tömegbefolyása — a közben megalakult Antifasiszta Bizottság révén is —, mint az előző években. A kommunistákra mért nagy csapás — a titkárság letartóztatása, Sallai ós Fürst kivégzése — egy fél évi megtorpanás után még elszántábbá, még következetesebb harcosokká edzette a pártban, KIMSZ-ben, Vörös Segélyben dolgozó munkásokat, parasztokat és értelmiségieket. Újabb és újabb tömegeket vittek harcba a jobb s a helyzetet gondosan elemző pártvezetés alapján. Az 1935 —38-as szakasz a kollégium utolsó periódusa. E három év — ahogy Csaplár jellemzi — valóban, egyedi fejlődésében is az egész haladó magyar értelmiség korabeli útját példázza. A kulturális harc megerősödését és az antifasiszta küzdelem kiterjesztését jelzi a baloldali erőket tömörítő Válasz című folyóirat, majd a KMP kezdeményezésére megalakult Szocialista Képzőművészeti Csoport működése, a Szocialista írók Csoportja. Ide sorolhatjuk a Művészeti Kollégium által alapított „A színpad" és a „Magyarságtudomány" c. folyóiratok megjelenését is. Ha e törekvéseket meg akarja értetni Csaplár Ferenc az olvasókkal, fel kell mérnie mind a színpadmozgalom néhány évtizedét, mind a magyarságtudomány körébe tartozó kérdések, mozgalmak történetét. Ezeket kitűnően el is végzi. Jóval több bizonyító anyagot feltár, mint amennyit e szűk keretek között felhasználhat. Ez az erőfeszítés azonban nem megy kárba, mert e két terület vázlatos ismertetése alapvetően szükséges ahhoz, hogy ezt a művelődéstörténetileg, de munkásmozgalmilag is még sokban ismeretlen területet megközelítse és a történettudomány módszereivel megvilágítsa. Ebből a fejezetből kiderül, hogy a Nyugattal, Szép Szóval, de főként a Gondolat c. folyóirattal való kapcsolatuk, az eleinte Szegedet, Dél-Magyarországot átfogó mozgalmat országos hatósugarúvá teszi. A Szegedi Fiatalok még a kollégium feloszlása után sem szüntetik meg működésüket, hanem — ahogy Csaplár kimutatja — négy irányban folytatják az együtt megkezdett harcot: Radnóti és Hont a KMP kultúrpolitikájában vesz részt, Erdei, Ortutay, Tolnai és Reitzer a Márciusi Front balszárnyán. A többiek útja is jórészt a kiharcolt népfrontpolitika szolgálatába torkollott (elsősorban a Parasztpárt, majd a Független Kisgazdapárt vezetői közé emelkedve, vagy a különböző antifasiszta megmozdulások szervezői, előadói gyanánt). A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma című tanulmány — éppen a mozgalom pontos elemzése miatt — nélkülözhetetlen a két világháború közti időszakkal foglalkozó történészek számára, de világos útmutatást jelent a mai fiataloknak, kik emberi magatartást, a küzdelemre való nekigyűrközést olvashatnak ki e máig ható mozgalom történetéből. K. NAGY MAGDA KEREKES LAJOS: AUSZTRIA TÖRTÉNETE 1918-1955 (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1966. 234 1. + 4 1. függelék) Ezzel a könyvvel már nem kezdő történész, hanem Ausztria történetének eredményes tudományos múltra visszatekintő kutatója jelentkezik. A szerző „Anschluss, 1938" c. művében egy bevezetés után Ausztria 1936 —38-as külpolitikai helyzetét elemezte, avatott kézzel idézve az olvasó elé a magyar külügyi anyagok tanulságait, egy nagyobb tanulmányban a Heimwehr-mozgalom magyar kapcsolatainak titkáról lebbentette fel a fátylat, ezúttal pedig Ausztria általános politikai történetét vizsgálja. Bár a könyv nem tartalmazza — mint címe után következtethetnénk — az Osztrák Köztársaság szélesebb értelemben vett fejlődéstörténetét, s ha sajnáljuk is az átfogóbb ívű demográfiai, gazdaságtörténeti, gazdaságpolitikai, kulturális elemzés elmaradását, a könyvet nemcsak
