Századok – 1968

Történeti irodalom - Csaplár Ferenc: A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma (Ism. K. Nagy Magda) 679

TÖRTÉNETI IRODLOM 681 érkezett fiatalokat ért szellemi hatást. Itt ugyanis szervezettebb ifjúsági csoportokkal ismerkednek meg, így a pécsi Batsányi János Kör fiataljaival és a felvidéki sarlósokkal. Hazatérve bizottság alakul a tanyakérdés tanulmányozására és munkamódszerek kidogozására. Buday György vállalja a mozgalom programjának első megfogalmazását, mely a parasztság és értelmiség kölcsönös közeledését sürgeti. Közvetlen vizsgálat tárgyává akarja tenni a helyzetet, „mely változásra szorul". Legfontosabbnak a parasztkérdés megnyugtató megoldását tartja az osztályok közti „szolidaritás" alapján. Buday Londonban ismerkedett meg az angol settlement-mozgalom vezetőivel. В másik irány fontosságát azért emeli ki Csaplár, mert úgy látja, ez a hatás a gyakorlati munka szempontjából döntő. Az angol egyetemisták ugyanis a munkásság és értelmiség közelítése érdekében áldozatra is készek: nyomornegyedekben telepszenek le, szociális központokat hoznak létre, tanítják, segítik, felvilágosítják az elmaradt rétegeket. Szeged környékén, ahogy a szerző kimutatja, 5 és fél millió kat. hold működési területen annyira szétszórtak a tanyák, hogy minden tanyának egy settlement-re lenne szüksége, s ehhez Klebelsberg Kunó mindössze 600 pengő támogatást adott. Ennek ellenére a később alakuló Művészeti Kollégium tagjai közül, Budayn kívül, Balla Sándor, Tomori Viola, Árvái Erzsébet, Hont Ferenc, majd 1929 őszétől Erdei Ferenc, Gáspár Zoltán, Tolnai Gábor, Reitzer Béla is részt vesz a falumunkában. A Szegedi Fiatalok Kollégiumának előzményéhez tehát nem szóbeli programok tartoztak, hanem maga a tett. Mint ahogy a szerző megállapítja, óriási munkát végeztek már akkor, mikor még nem is volt határozott körvonalú a közösségük. Éppen azért, mert már a kezdet kezdetén a tennivalókkal, a megváltoztatni akarással indulnak, ismerik el munkájukat a kommunisták különböző legális kiadványai. A sarlósok pedig testvérmozgalommá fogadják őket, rámutatva, hogy akkor végezhetnek eredményes munkát, ha „harcot vállalnak a parasztság oldalán a földosztásért". A szerző eddig jórészt ismeretlen adatokkal, dokumentumokkal igazolja, hogy a baloldali körök, orgánumok mennyire örömmel üdvözlik őket még megalakulásuk előtt: József Attila pl. az együttműködésre való tervét is felveti. Másrészt bemutatja Csaplár a jobboldal általi ellenséges fogadtatást, ami részben hozzájárul ahhoz, hogy rájöjjenek, egy „közép- osztályöntudat" alapjáról nem lehet a magyar tömegek nyomorán enyhíteni. Az előzmények ismertetése után a megalakulás körülményeit elemzi a szerző. Itt hivatkozik Ortutay Gyula indokolására, mely szerint „az agrársettlement gyakorlati és gyűjtőjellegű munkássága, a kiszállások és előadások, a szociográfiai és etnográfiai gyűjtés közben adódott tanulságos élmények szinte kényszerítő erővel kívánták a Művészeti Kollégium megalakulását". 1930 őszén jön létre, s 1931 februárjában művészeti előadássorozattal kezdi meg működését. A szerző közli a 15 kollégiumi tag rövid biográfiáját, majd a kezdeti évek tárgyalására tér rá. Azzal, hogy fontossági sorrendben külön fejezetet szentel a leglényegesebb tevékenységi formáknak, megoldja a mozgalom egészének a megismertetését, s ezen belül mégis a különböző szakterületen működő egyedek alkotó munkáját is feltérképezi. „A népi kultúra gyűjtése és alkotó felhasználása" című fejezetben a szerző együtt tárgyalja — szintetikus módszere folytán — a költő Radnóti ilyenirányú munkáját a grafikus Buday népi ihletésű műveinek forrásaival, de épp ilyen biztonsággal körvonalazza az etnográfus Ortutay Gyulának a nyíri és rétközi parasztmesék és népballadák összegyűjtésére tett erőfeszítéseit is. Kitűnő a népmesei motívumok Radnóti költészetére gyakorolt hatásának kimutatása. A szociális élményeknek külön figyelmet szentel a szerző. Ha az első tevékenységi forma, a népművészeti gyűjtés, új ós gazdag adatot szolgáltatott az irodalomtörténet és etnográfia számára, ez a rósz a nem eléggé feltárt szociográfiai irodalmunkat gazdagítja, valamint a Szegedi Fiatalok által készített statisztikák, demográfiai adatok, a parasztság gazdasági, kulturális, politikai helyzetéről közölt dokumentumok a két világháború közti történettudományunk, közgazdasági ismereteink bővítését célozza. A fotoművészetről, a lírai és képzőművészeti tevékenységről, valamint az irodalomtörténeti kutatómunkáról szóló alfejezetek bizonyítják, hogy a Szegedi Fiatalok képességük legjavát, alkotó erejüket éppúgy az elnyomott tömegek felemelkedésének szolgálatába állították, mint ahogy a színpadművészet terén, a munkásszínpad és kórusművészet vonalán közvetlenül és magasszintűen a politikai küzdelemben érlelték művészetüket gyümölcsözővé. Az 1930—1933-as korszaknak — a jó módszer ellenére — legmegoldatlanabb része „A munkásmozgalomban" című alfejezet. A kollégium tevékenységi formáitól kissé elszigetelten vetődik fel így a korabeli munkásszervezetekhez, a kommunista sajtóhoz való viszonyuk. Ezen kívül még néhány pontatlanságot is tartalmaz ez a fejezet — ép-