Századok – 1968

Történeti irodalom - A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában (Ism. Hanák Péter) 667

670 [TÖRTÉNETI IRODALOM Nos, érthető, hogy Balogh komplex témájának egyes részleteit nem dolgozhatta fel ilyen alapossággal. Meg kellett elégednie a gazdasági feltételek, az ösztönző és gátló tényezők, a művelési mód, a technika és a fő ágak fejlődésének vázlatával és a köztük levő összefüggések jelzésével. (Olyan fontos, a korszak folyamán kibontakozott vagy átalakult ágakra, mint a szőlőművelés, a kapások és a takarmánytermesztés csak pár oldalas rövid ismertetés jutott.) A tanulmány legjobb része a megszokásban, gyakran a babonás hagyományban gyökerező régi és az egész gazdasági rendszer gyors fejlődése által megkövetelt új módszerek összeütközésének, a művelési, gazdálkodási módszerek átalakulásának elemzése. A tanulmány, úgy vélem, a paraszti gazdálkodás strukturális átalakulásának vizsgálatában nem eléggé mély és nem is eléggé történeti. Szűken és statikusan értelmezi a piac meghatározó szerepét, kevéssé foglalkozik a piaci viszonyok változásaival, a konjunkturális hullámzással. így a tanulmányban nem különülnek el világosan a gazdasági fejlődés különböző történeti szakaszai. Különösen a századfordulótól a világháborúig tartó konjunkturális szakasz mosódik el, még az adatszerű dokumentálásban is. A tanulmány az árstruktúra elemzése nélkül átveszi azt az agrárius eredetű tételt, hogy a dualizmus korában az áremelkedésből a mezőgazdaságnak alig volt haszna, de az áreséseket azonnal megsínylette. Az árstruktúra elemzése nem támasztja alá ezt a megállapítást.5 A tanulmány kétségtelen gyengéje, hogy a művelési-gazdálkodási módszerek időhöz, térhez és rétegekhez kötődése nem elég konkrét. így aztán a parasztságtörténet olyan döntő kérdéseire, mint a paraszti árutermelés növekedése, regionális ős rétegek szerinti specifikációja, a gazdálkodás módja szerint jellemezhető gazdasági-társadalmi típusok kialakulása — egyelőre nem kaptunk választ. E megjegyzésem inkább a jövő kutatásnak, mint a múltnak szól. Tudom, nem lenne móltányos olyasmit Balogh István tanulmányától számon kérni, amit történetírásunk nemcsak a dualizmus kori társadalmi fejlődéssel, de más, jobban feltárt korokéval kapcsolatban sem oldott még meg. Éppenséggel értéknek és eredménynek kell elismernünk, hogy egy vonatkozásban, ahol megfelelő előmunkálatok, kutatások álltak rendelkezésére, a szerző elvégezte egy sajátos paraszti típus speciális vizsgálatát. Az alföldi tanyás gazdálkodásról írt tanulmánya világosan áttekinti, rendszerezi, több ponton kiegészíti, az alaptípusok megrajzolásával, a tanyásodás társadalmi problémáinak feltárásával jelentékenyen gyarapítja ismereteinket. A parasztság, illetve a parasztbirtok helyzetét elemző írásokat Orosz István tanulmánya vezeti be. Orosz vérbeli történész, a szó legjobb értelmében vett nyugtalan kutató elme, aki nem fogadja el a kapott eredményeket, a kész tételeket, hanem mindent a kritikus ráció elé idéz, újra átgondol és megmér. így mindenekelőtt a birtok kategóriarendező funkcióját és a parasztbirtok fogalmát gondolja át és definiálja. Megállapítja, hogy a birtokmegoszlás csak egyik, bár elsőrendű, jellemzője a parasztság társadalmi tagozódásának, amit a termelésben elfoglalt hely, a gazdálkodás módja is meghatároz. A parasztbirtok definiálásánál sem önmagában a birtoknagyságot, hanem — a sok bizonytalansági tényező ellenére — a paraszti életmódot tekinti meghatározónak. E helyes, többdimenziós közelítésre törekvő megállapításokat azonban a tanulmány csak kis mértékben érvényesíti. A termelésben elfoglalt hely, a gazdálkodási mód és életmód ugyanis adatszerűen nehezen dokumentálható, a birtokmegoszlásra viszont aránylag bő és hasznosítható forrásokkal rendelkezünk. A szerző tehát a vizsgálódást a parasztbirtokok számának és differenciálódásának rekonstruálására korlátozza, és ezt a statisztikai források példás kritikai elemzésével, összevetésével, a statisztikai kategóriáknak a valósághoz közelebbálló átcsoportosításával végzi el. Ezen az alapon arra a megállapításra jut, hogy a századforduló idején az ország művelt területének mintegy 41%-a (20 millió hold) lehetett a parasztság kezén, a kis- és nagybirtok aránya a dualizmus korában lényegesen nem változott, csupán néhány százalékkal tolódott el a kisbirtok javára. Az intenzívebb művelést igénylő ágakban ugyan az átlagosnál kedvezőbb a kisbirtok aránya, de ez sem ingatta meg a nagybirtokrendszer uralmát. A szerző ezután a parasztbirtok differenciálódási folyamatát vizsgálja, amihez az úrbérrendezés során végbement változásokat igyekszik líjra felmérni. Orosz itt is világosan rámutat az eddigi becslések hibáira, de végül, jobb híján, Fényes adatait fogadja el kiindulásul. Ezeket meggyőzően korrigálva, sok finom részlettel, helyi anyaggal, új szemponttal gazdagítja a jobbágyfelszabadításnak az előző tanulmányokból kibontakozó képét. Végső következtetésként csak annyit von le, hogy az úrbérrendezés eredményeként a birtokos parasztság száma közel kétszeresére nőtt, továbbá 5 Vö. A magyar mezőgazdaság árhelyzete az utolsó évszázadban (1867—1963). Statisztikai Időszaki Közlemények, 1965—66. 31—32. 1.