Századok – 1968
A történelemoktatás kérdései - Eperjessy Géza: A franciaországi történelemtanításról. 656
666 EPERJESSY GÉZA: A FRANCIAORSZÁGI TÖRTÉNELEMTANÍTÁSRÓL Eltekintve a feudális állam kialakulásától és a kereszténység felvételétől, ill. I. (Szent) István szerepétől, a továbbiakban hosszú ideig nem érintik a magyar történelmet, — egy-két kivétellel — a tatár és a török támadások elleni küzdelem kapcsán sem. A török elleni harc érdemét ,,a kereszténység védőbástyájának" tekintett Lengyelországnak tulajdonítják. A Hunyadiak szerepéről vagy a XVI —XVII. századi törökellenes élet-halál harcról a Larousse 1967. évi 30. kiadásában sem olvashatunk. Annál feltűnőbb, hogy a Romániáról szóló rövid történeti áttekintésben kiemelik Nagy István moldvai vajda „heroikus ellenállását", s Mihály vajda hősi harcát, aki „először egyesítette újra egy uralom alatt a román területeket". Hogy a kereszténység védőbástyája jelzővel a francia tankönyvek milyen tendenciózusan bánnak, az Ausztria példájával is illusztrálható. Bécs törökellenes harcáról szintén alig olvashatunk, annak ellenére, hogy az osztrák tankönyvek a kitüntető címet ugyancsak a maguk számára foglalják le. (Csak zárójelben jegyzem meg, az osztrák tankönyvek általában azzal vádolják a „magyarokat", hogy „hátbatámadták a török elleni küzdelem ügyét az örökös rebellióval, s a császár ellen a törökökkel szövetkezve, okot adtak az udvarnak a magyarokkal szembeni jogos bizalmatlanságra".) A magyar történelemnek csupán egyetlen olyan eseménye van, amellyel viszonylag részletesen, olykor meglepő tájékozottsággal és figyelemreméltó rokonszenvvel s általában a tényeknek megfelelően foglalkoznak, ez az 1848 — 49-es forradalom és szabadságharc. Petőfit, mint „nagy forradalmár költőt" ábrázolják, akad olyan könyv is,57 amely csaknam 2 oldalas szemelvényt hoz verseiből. Kossuthot a magyar forradalom legnagyobb s a korabeli Európa kiemelkedő politikusaként mutatják be, közlik arcképét s rövid életrajzát. 1848-on kívül a magyar történelemnek még egy kiemelkedő fordulópontja, a kiegyezés, ill. az Osztrák-Magyar Monarchia létrejötte s az általuk szükségszerűnek tekintett felbomlása vonja magára a francia tankönyvírók figyelmét. Hogy milyennek látta a francia közvélemény a kiegyezés korabeli Magyarországot, azt egy élesszemű francia újságírónak Ferenc József koronázásakor irt tudósítása szemléletesen illusztrálja.58 A koronázási szertartás „jól kifejezi azt az anakronisztikus és bizonyos tekintetben középkori jelleget, amelyet a magyar állam megőrzött". Leírja, hogyan kente fel a királyt az esztergomi érsek és hercegprímás szentelt olajjal, s övezte fel az ,,1000 éves" királyi palásttal. Majd gróf Andrássy, a miniszterelnök, aki a palatínus szerepét játszotta, fejére tette Szent István koronáját. Ezután trónjához kísérték az érsekek, és körülsereglették azok a mágnások, akik a koronához csatolt országokat, „Bulgáriát( ?), Horvátországot, Szlavóniát, Dalmáciát( ?) és Erdélyt(!) jelképezték". Nincs módunk arra, hogy jelen összegezésben részletesebben elemezzük a francia tankönyveknek a magyar történelemről rajzolt képét. Az utolsó száz esztendő vonatkozásában tüzetesebb elemzésre azért sincs szükség, mert a bevezetőben említett francia—magyar vegyesbizottság azt elvégezte, s a magyar bizottság több tagja különböző orgánumokban •a magyar fél álláspontját ismertette. "Cours d'histoire. Malet-Isaac. Histoire 2e. 1961. 47—48.1. " A tudósítás a Revue des Deux Mondes 1868. jún. 1-i számában jelent meg Lavaley tollából, s a Michaudféle 3. osztályos tankönyv (Collection Isaac 1986) 388. lapján közölt hosszabb szemelvényben található.
