Századok – 1968
Történeti irodalom - A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában (Ism. Hanák Péter) 667
TÖRTÉNETI IRODALOM A PARASZTSÁG MAGYARORSZÁGON A KAPITALIZMUS KORÁBAN 1848—1914 Tanulmányok. I —II. köt. Szerk. és a bev. írta: Szabó István (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1965. 479, 756 1.) Agrártörténeti irodalmunk kitűnő tanulmánygyűjteménnyel gyarapodott, amelynek értékei egyre sokoldalúbban, gazdagabban bontakoznak ki előttünk. A 17 tanulmányt tartalmazó két kötet tematikáját ós módszerét, anyag- és problémagazdagságát tekintve magas színvonalat képvisel — és remélhetően tartósít — történetírásunkban. Nem mintha nem becsülném a korábbi munkákat, amelyek az első ösvényeket, irtásokat vágták újkori agrártörténetünk sűrű bozótjában. Éppenséggel úgy vélem, hogy marxista történetírásunk korábbi munkássága alapozta meg a „porosz típusú" tőkés agrárfejlődós lényeges vonásainak tisztázását, a korábbi munkák tárták fel a jobbágyfelszabadítás és a végrehajtás, a feudális maradványokat átmentő nagybirtokrendszer, a századvégi agrárválság, a paraszti feljődés és osztályharc fontos kérdéseit. Mégis, az 1950-es évek munkái csak baltával vágták — nem is mindig tervszerűen ós helyes irányban — a bozótot. Parasztságunk újkori történetének tervszerű feltárását a Szabó István vezette munkaközösség kezdeményezte. A magyar parasztságtörténet avatott mesteréé az érdem, hogy felmérte a korábbi korokétól eltérő módszertani ós tematikai kérdéseket, összegyűjtötte, irányította — részben tanítványaiból nevelte — azt a kutató kollektívát, amely az 1950-es évek végén kezdett hozzá a nagy munkához. A kutatás irányát és első eredményeit már az 1960-ban megjelent kötet1 néhány tanulmánya jelezte. Az egész problematikát ós a készülő új kötet tervezetét Szabó István programadónak számító, elvi-módszertani tanulmánya ismertette.2 A munkaközösség átgondolt programja módot nyújtott a problémákkal való számvetésre, utat nyitott feltárásukhoz ós a módszertani feladatok tisztázásához.3 Tudománytörténeti érdemét tulajdonképpen nem annyira a kutatandó problémák, mint inkább a kutatható témák kijelölésében, a történeti kérdéseknek az elérhető forrásanyag alapján való részlettémákra bontásában, úgy is mondhatnám: operacionalizálásában látom. A tervszerű felmérés ós kutatás alapján elkészült kétkötetes munka, bár inkább enciklopédikus jellegű, ós nem lép fel a történeti összegezés igényével, mégsem csupán különálló részek halmaza, hanem tematikailag összefüggő, egymást folytató-kiegészítő tanulmányok gyűjteménye. A szerves összefüggést a történetiség elve, a tanulmányok időrendi és tematikai kapcsolódása biztosítja a jobbágyrendszer „utótörtónetét", az úrbérrendezés hosszan elnyúló végrehajtását nyomon követő tanulmányoktól a felbomlás folyamatát, az egyes rétegek helyzetét elemző, a gazdálkodási és művelődési viszonyokat, a szövetkezési kísérleteket feltáró munkákig. A témát sok aspektusból megvilágító és megközelítő tanulmányok összekapcsolódásához jelentősen hozzájárul a legtöbbjükben rokon kutatási módszer: a források — gyakran teljesen új, kiaknázatlan források — gondos elemzése, megszólaltatása, az elvont sémákból való dedukciót kerülő, a tényanyagra alapozott feldolgozás. A tanulmányok többsége a kritikusan megrostált tényanyagot nem előre megrajzolt főfolyamatok, nem elvi sémák illusztrálására használja, hanem az alapkérdések, a földállomány, a munkaeszköz, a település, a rétegeződés mennyiségi mutatóinak, arányainak tisztázására, és ezekből igyekszik rekonstruálni a parasztgazdaság, a paraszti társadalom fejlődésének valóságos történeti képét. Nem takarja el a forrásanyagban és a problémák megoldása során felbukkanó szakadékokat, hanem megjelöli, körülhatárolja őket. Röviden: nem légifelvételt, hanem helyszín-1 Agrártörténeti tanulmányok. Szerk. Szabó István. Bpest. 1960. 2 Szabó Istvín: A parasztság történelmének problematikája Magyarországon a kapitalizmus korszakában. Századok, 1961. 6. sz. • Uo. 858. 1.
