Századok – 1968
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván 35
AZ IPAIÎI FORRADALOM KERDÉSÉHEZ 55 megötszöröződtek. Míg 1854-ben az angol külföldi hitelek 60%-a ment Európába, addig 1913-ban már csak 6%-a.7 4 A nyugat-európai tőkekivitel rendkívül fontos piacát képezte ugyanakkor Kelet-Délkelet-Európa is. Míg az angol érdeklődés egyre erőteljesebben fordult a tengerentúli területek felé, addig Franciaország és Németország rohamosan növekvő külföldi befektetéseinek nagyobb része éppen Európa elmaradottabb országaiban talált piacra. A francia tőkekihelyezés növekedése a XIX. század utolsó harmadától rendkívül gyors ütemű volt. A porosz—francia háborút követő első másfél évtizedben Franciaország még alig hitelezett, külföldi befektetéseinek összege 1870-ben 12—14 milliárd frank, 1880-ban 15, és 1890-ben is csak 20 milliárd. 1905-re azonban már 34, 1914-re pedig 45 milliárd frankra ugrott. Míg a XIX. század közepén tehát a francia tőkeexport átlagosan évente csupán 82 millió frankot tett ki, s 1871-től 1885-ig az évente exportált tőke egészen jelentékte-1 len volt csupán, addig a 80-as évek közepétől a századfordulóig már 500, 1898-tól 1913-ig pedig 1350 milliót tett ki.7 5 A német tőkekivitel hasonló tendenciát mutat. 1883-ban még csupán 5 milliárd márkát tett ki, ami 1893-ra 10—13 milliárdra emelkedik, 1914-re viszont majdnem megkétszereződve eléri a 22—25 milliárdot.76 I A francia tőkekivitelnek kb. kétharmada, a német tőkekivitelnek pedig valamivel több mint fele Európába irányult. Nemcsak a kivitt tőke mennyisé-I ge nőtt, de a befektetések jellege is lényeges változáson ment keresztül. 1852 és 1881 között a Közép-Európában befektetett 2,8 milliárd frank francia tőkéből pl. államkölcsön formájában folyósítottak 800 milliót, vasútépítésbe invesztáltak 1450 milliót. Az ipari és pénzintézeti befektetések összege mindösz-I sze 550 millió frankra rúgott.7 7 Az 1880-as évektől kezdve azonban egyre nö-i vekszik az ipari és pénzintézeti befektetések aránya. A kelet-délkelet-európai í országok többségében a külföldi tőke indította meg a modern bankhálózat kiépítését. Oroszországban 1889-ben a bankok tőkéjének 25%-a, 1914-ben már 33%-a volt külföldi kézen!7 8 Romániában a bankok tőkeállományából a századforduló körül 41 % -ot tett ki a külföldi pénzcsoportok részesedése.7 9 Az ipari alapításokban fontos szerepre emelkedő bankok mellett azonban a külföldi tőke közvetlenül is rendkívül nagy befektetéseket fordított a közép-kelet-európai országok iparába. Oroszországban 1900-ban a bányászati és kohászati üzemek részvénytőkéjének 87,7 %-a volt külföldi kézben. A gépiparban 48,8%, a faiparban 43 %, a vegyészetben 34%, a textil- és papíriparban 19 — 19%, az élelmezési iparban 7% a megfelelő arány.8 0 A külföldi tőke részesedésére vonatkozóan rendelkezésre álló szá-74 Organisation for European Economic Cooperation. Report on International Investment. OEEC. Paris. I960. 13. 1.; P. Douglas: Capital in the United Kingdom. Journal of Economic Business History, 1929—30. 67. 1.; A. H. Imlah: British Balance of Payment and Export of Capital. Economic Historical Review, 1962. 2. 231. 1. 75 H. Feis: Europe the World's Banker 1870—1914. New York. 1964. 44. 1.; R. E. Cameron: France and the Economic Development of Europe. 1800—1914. 79. 1. 76 H. Feis: i. m. 71. 1. 77 D. Landes : Technological changes and industrial development in Western Europe. 1760—1914. The Cambridge Economic History of Europe, Vol. VI. 88. 1. 78 Bertrand Gille: Histoire économique de la Russie. 186. 1. 79 Petre Ercuta: Die Genesis des Kapitalismus in Rumänien. Leipzig. 1941. 88. 1.; E. Ene: Les Banques en Roumanie. Paris. 1916. 9. 1. A vezető bankokban 50%-ra teszi a külföldi tőke érdekeltségét. 80 В. Gille : i. m. 186. 1.
