Századok – 1968
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván 35
56 BEREND T. IVÁN— RÍNK1 GYÖRGY mítások ugyan eltérő összegeket tüntettek fel, azonban nagyjából megegyeznek abban, hogy az orosz iparba befektetett tőkének közel fele külföldi kézen volt.81 A román gyáripar úgyszólván teljesen külföldi befektetések nyomán épült ki, amit jól mutat, hogy a századforduló körül a részvények 92%-a volt külföldön,82 s 1913-ban is 80% az arány.83 Vegyük mindezt részletesebben szemügyre Magyarország példáján.8 4 Magyarországon, mint a Habsburg-birodalom, majd az Osztrák-Magyar Monarchia részén már a XIX. század közepétől, vagyis más kelet-európai országoknál néhány évtizeddel korábban nagy mennyiségű külföldi befektetéssel találkozhatunk. Közvetlenül az 1848. évi szabadságharc leverése után indulnak meg az első nagyobb osztrák befektetések, főként a vasút és hajózás, de ezzel kapcsolatosan a bányászat területén is. Az 1850-es évek folyamán a feketeszénbányászat 100, a barnaszéntermelés 75%-a osztrák kézen volt, vagyis a szénbányászat megindítása lényegében osztrák tőkével történt. Hasonló volt a helyzet a cukoriparban is. Az 1867. évi kiegyezést követő ' nagy tőkebeáramlás idején az osztrák pénzcsoportok finanszírozták — mint utaltunk rá — a nagybankok kialakulását, s továbbra is vezető szerepet játszottak a közlekedés kiépítésében. A század utolsó évtizedeitől pedig az ipar ( magyarországi fellendülése elsősorban ugyancsak az osztrák, részben egyéb külföldi csoportok nagyarányú befektetése nyomán bontakozik ki. 1873-ig a | magyar gazdaságba fektetett összes tőke 60%-a külföldi eredetű volt, 1873 és 1900 között pedig a befektetések majdnem fele külföldről eredt. Általában ' elmondhatjuk tehát, hogy a modern tőkés gazdaság kiépítésében a külföldi tőke vezetőszerepet játszott. Vegyük közelebbről szemügyre a külföldi tőkebefektetések legfontosabb formáit a magyar gazdaságban. Mint általában a XIX. század második felének tőkekivitelében, a Magyarországra irányuló tőkekivitelben is a vasútépítésbe fektetett tőke és az államkölcsönüzlet játszotta a legnagyobb szerepet. A magyarországi vasutak építésébe 1867 — 73 között mintegy 700 millió | korona külföldi tőkét fektettek be — az összesen invesztált 1 milliárdból —, i s bár különösen 1880 után Magyarország fokozatosan s mind nagyobb ütemben áttér az államvasúti rendszerre, a fő vasútvonalakba további 400 millió korona külföldi tőkebefektetésre kerül sor. Ez kiegészül az éppen ezekben az -években kifejlődő helyiérdekű vasúthálózatba invesztált— igen nagyarányú — külföldi tőkével, kereken további 400 millióval. Egészében tehát a kiegyezéstől a századfordulóig terjedő mintegy három évtized alatt, 1,5 milliárd korona külföldi tőkebefektetésre került sor a magyarországi vasúthálózatba. A külföldi tőke másik behatolási területe az államkölcsönüzlet volt. Igaz, hogy az államkölcsönök nem tekinthetők kizárólagosan gazdasági befektetésnek, hiszen különösen a kiegyezést követő esztendőkben az államapparátus kiépítésére is fordították bevételeit. 1880 után viszont a vasútépítés, illetve államosítás költségei s az infrastruktúra kiépítése jórészt innen nyert 81 R. Portál: The Industrialization of Russia. The Cambridge Economic History of Europe, Vol. VI. II. rész. 825. 1. 82 P. Ercuta: i. m. 88. 83 N. N. Constantinescu: Contributii la istoria capitalului strain în Romînia. 1960. Bukarest. 31. kk.; N. Arkadian: Industrializarea Romaniei. Bucarest. 1936. 116., 122. 1. 84 Rerend T. Iván—Ránki György : Nemzeti jövedelem és tőkefelhalmozás Magyarországon. 1867—1914. Történelmi Szemle, 1966. 2. sz.
