Századok – 1968
Közlemények - Ságvári Ágnes: Diplomáciai iratok 1920-ból; Kun Béla kijuttatásáról Ausztriából Szovjetoroszországba. 562
DIPLOMÁCIAI IRATOK KUN BÉT,Л KIJUTTATÁSÁRÓL 567 intézett április 28-i jegyzékéből kitűnik, hogy a szovjet kormány már március hónap folyamán puhatolódzott az entente hatalmaknál afelől, milyen álláspontot foglalnának el Kun Béláék Oroszországba „áttelepítése" esetén.22 A berlini szovjet ügyvivő Renner kancellárhoz intézett jegyzékében kormánya nevében vállalta, hogy Szovjetoroszországba érkezésük esetén menedékjogot biztosít a népbiztosoknak.23 Április 6-án ugyanő a német kormánynál tárgyalásokat kezdeményezett Kun Béla és Varga Jenő szabad átengedése érdekében. A tárgyalások menetéről pedig az osztrák hatóságokat időről-időre tájékoztatta.2 4 A magyar kormány, amikor a tervről tudomást szerzett, azonnal tiltakozását jelentette be. Sőt, úgy tüntette fel, mintha a magyar kormányt Kunék kikérésénél kizárólag az a szándék vezetné, hogy őket túszként felhasználva a szovjet kormánytól kikénvszerítse a magyar hadifoglyok hazaszállítását. A szovjet kormány nem késedelmeskedhetett, Ki kellett használnia a lélegzetvételnyi szünetet Ausztriában és Németországban is, amikor a hatalmát megszilárdító burzsoá kormányzat nem tartja időszerűnek a horthystákkal való nyílt közösség vállalást, és nem mer ujjat húzni saját munkásosztályával sem e kérdésben. Az erttente-hatalmak magyarországi politikájának központjában a konszolidáció biztosítása állt. A népbiztosok hazatoloncolása viszont, újabb viharokat kiváltva, csak nehezítette volna céljuk elérését. Egymást követték a szovjet akciók. Első volt a júniusi osztrák hadifogolycsere-egyezmény. Az okmány 4. pontjában — amely, mint látható, a menedékjogról intézkedő eredeti osztrák magyar egyezménynél lényegesen konkrétabb — „az osztrák kormány kötelezi magát, hogy a volt Magyar Tanácskormány országában tartózkodó népbiztosai számára biztosítja a szabad mozgás jogát és lehetőség szerint mielőbb közreműködik abban, hogy ők minden alkalmas eszközzel Oroszországba jussanak".2 5 Az egyezmény a várt hatást érte el. A hadifoglyok hazabocsátása megnyugtatta a közvéleményt. Az egyezménynek a népbiztosokra vonatkozó záradéka egyébként bonyolult dilemmától mentette meg az osztrák kormányköröket is. Amikor a szovjet hatóságok csupán a népbiztosok átadásától tették függővé a hadifoglyok gyors hazaszállítását, a lakosság előtt érthetetlen lett volna a kormány makacs visszautasító magatartása. Az egyezmény realizálásához külpolitikai érdek is fűződött. Az osztrák kormány ugyanis, amely annak idején hivatalos megállapodásban vállalta, hogy az általa elismert törvényes magyar kormány tagjainak menedékjogot nyújt, kötelezettségét tekintélyének és a nemzetközi jognak a csorbítása nélkül nem tagadhatta meg. Az egyezmény a munkásmozgalom számára is biztatás volt: jel, hogy a világ különböző országaiban küzdő forradalmárok számíthatnak az első proletárállam támogatására.2 6 Hasonló egyezmény révén került Berlinbe Victor Kopp mint a szovjet kormány hadifogolyügyi megbízottja, aki a széleskörű szovjet 22 Ld. a 3. sz. dokumentumot. 23 Párttörténeti Közlemények, 1961. 1. sz. 208. 1. 24 1. és 18. sz. dokumentum. 26 Dokumentü vnyesnyej politiki SzSzSzR. Moszkva. 1962. 3. köt. 15—17. 1. 26 Rote Fahne, 1920. júl. 7-i száma. Összhangban állt az akció a Komintern megrázó felhívásával, amelyet a Horthy-rendszer üldözöttéinek megmentésére intézett a világ proletariátusához. Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből 1919 — 1929. Bpest, Kossuth Kiadó. 1964. 91 — 93. 1. — Az egyezmény jelentőségét hasonlóan értékelte a bécsi német követség július 17-i távirata is.
